Infarktus

Meghatározás

A szív az izom (szívizom) egy speciális izomtípus, amely csak a szívben található, és a szív falának nagy részét alkotja. Rendszeres révén összehúzódások, ez felelős a vér kipréselve a szív (a szív feladata), és átpumpálják a testünket, létfontosságúvá téve azt.

A szívizom szerkezete

A szív Az izomzat sima és harántcsíkolt izomzattal is rendelkezik, ezért különleges formát képvisel. Felépítését tekintve inkább a harántcsíkolt, azaz vázizomzatnak felel meg. Az egyes izomrostok úgy épülnek fel, hogy a fehérjék Az összehúzódásért felelős aktin és a miozin olyan rendszeres elrendezésűek, hogy ez a speciális szerkezet biztosítja, hogy a sejtek egyfajta csíkozott szerkezetet mutassanak polarizáló fényben.

A tubulusrendszer (membránnal határolt terek a citoplazmában, amelyek a kalcium tárolja és így rendkívül fontos szerepet játszik az izomösszehúzódásban) is hasonló a harántcsíkolt izmokéhoz, ezért a szív a vázizmokhoz hasonlóan gyors és mindenekelőtt erőteljes összehúzódásra képes. A szívizomsejt (kardiomiocita) közös jellemzője azonban a simaizom sejtjeivel, hogy minden sejtnek saját magja van, amely általában a citoplazma közepén helyezkedik el. Csak ritkán van sejtenként két mag, míg egy vázizomsejtben több száz is lehet.

Ezért a harántcsíkolt izomsejtekkel ellentétben itt csak „funkcionális” syncytiumról beszélünk, mivel a sejtek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, de nem fuzionálódnak. Ezen kívül vannak olyan tulajdonságok, amelyekkel csak a szívizmok rendelkeznek: Például fontos tulajdonság, hogy az egyes szívizomsejtek úgynevezett fényes csíkokkal (disci intercalares) kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a fényes csíkok dezmoszómákat és tapadó érintkezőket tartalmaznak. Mindkettő olyan szerkezet, amely segít stabilizálni a sejtszerkezetet, és lehetővé teszi az erőátvitelt az egyes sejtek között. Másrészt a fényes csíkok rés-csatlakozásokat is tartalmaznak, azaz gyakorlatilag kis „réseket” a szomszédos cellák között, amelyeken keresztül ionáramlás és ezáltal elektromos csatolás lehetséges.