A modern pszichológiai figyelem feszültség a kutatás a stressz feldolgozásának lehetősége. A személy és a környezet kapcsolatáról szól. feszültség a feldolgozást a „stressz diagnosztikában” mérik a következő öt témán keresztül :.
- Érzelmi intelligencia (EQ)
- Pozitív megküzdési magatartás
- Negatív megküzdési magatartás
- Perfekcionizmus
- Szociális támogatás
Lázár (1991, 1999) számára ez az első lépés feszültség a feldolgozás az értékelés („értékelés”) folyamata. Az egyén első lépésben felméri az új helyzetet, mennyiben jelentéktelen számára, vagy kellemes-pozitív, de fenyegető - vagyis stresszt produkáló -. A stresszel kapcsolatos értékelések viszont fel vannak osztva fenyegetésre, ártalom / veszteség felismerésére és kihívásra. Ezzel a felosztással világossá válik, hogy a kihívás pozitív tapasztalati tulajdonságokkal is összekapcsolható, a Lázár utáni stressz-koncepció tehát nem korlátozódik a negatív érzelmekre. Második lépésben az érintett felméri az elsajátítási lehetőségeket. Megkérdezi magától: A teljesítmény mely lehetőségei állnak rendelkezésemre? Van-e lehetőség a helyzet elkerülésére vagy annak aktív befolyásolására? A stresszel való megbirkózás későbbi lehetőségét, az úgynevezett „megküzdési” viselkedést egyes szerzők (Laux, 1983; Schneewind és Ruppert, 1995) fontosabbnak tartják a stressz következményei szempontjából, mint a stressz epizódok gyakorisága és intenzitása. maguk. A tankönyvek sokfélét írnak le megoldások erre a problémára. Nagyon egyedi megküzdési stílusokra utalnak, például egy aktív vagy passzívan elkerülő stílusra, vagy az érzelmek és a problémákhoz kapcsolódó megküzdés megkülönböztetésére. Egy példát használunk az ilyen különbség magyarázatára:
Meg kell küzdeni egy stresszes helyzetet, például egy vizsgát. Problémamegoldás esetén a vizsgázó részletesen tanulmányozza az ajánlott vizsgairodalmat. Megpróbálja kideríteni a vizsgáztató kedvenc kérdéseit. Esetleg csatlakozik egy munkacsoporthoz. Megpróbálja felosztani az anyagmennyiséget is, és csak meghatározott témákkal foglalkozik. Ez a problémaközpontú munka miatt a közelgő vizsga kevésbé fenyegetőnek tűnik. A helyzet újraértékelésére kerül sor. Az érzelemközpontú cselekvésben a hangsúly az érzelmek szabályozásán van. Annak érdekében, hogy megbirkózzon a szorongással és a haraggal, esetleg depresszió, kikapcsolódás az eljárásokat megtanulják. A jelölt a barátoktól kér támogatást. Pozitív gondolkodást gyakorol. Összességében védekező átértékelést alakít ki a fenyegetés kezelésére. A megküzdési stratégiák egyes formái, például elbagatellizálás, elhatárolódás (folytatom, mintha mi sem történt volna), szociális támogatás iránti igény, a felelősség elismerése (felismerem, hogy a probléma tőlem származik), önigazolás keresése, menekülési hajlam (Remélem, hogy csoda fog történni), a társadalmi csapdázást vagy a tervezett problémamegoldást (az általam követett cselekvési terv összeállítását) a „stresszdiagnózis” veszi figyelembe a kérdések részletes listájában. Pozitív és negatív megküzdési stratégiák eredményei. Ha pozitívak, a beteg képes konstruktívan kezelni a kritikus helyzeteket vagy a stresszt; ha negatívak, akkor a stresszt erősítő attitűdök vannak túlsúlyban. Lemondó magatartás kopogtatással vagy öngondolkodássalbüntetés fölénybe kerül, majd hosszú távon elősegíti a betegséget. Az ilyen megküzdési lehetőségek felmérése után következik a megküzdéshez vezető lépés, azaz a stressz kezelésére tett kísérlet és erőfeszítés; a siker azonban nem garantált. A kísérlet akár vezet kudarchoz és ezáltal a stressz növekedéséhez. Ezeket az egyéni erőforrásokat - vagyis a stressz feldolgozására szolgáló pufferzónákat - nem csak a megküzdési viselkedés határozza meg. Kiterjedésüket különféle személyiségváltozók is szabályozzák, amelyeket a „stressz diagnosztikában” is mérnek. A legismertebb az A típusú viselkedés: Azok a személyek, akik kifejezetten hajlamosak a perfekcionizmusra, túlzott mértéket szabnak saját teljesítményükre. Időbeli nyomás alá helyezik magukat, ambiciózusabbak az átlagosnál, vagy állandóan másokkal versenyeznek. Ezeknek a viselkedéseknek stresszerősítő hatása van. Az A típusú viselkedés szerepel a „stressz diagnosztikában” a perfekcionizmus témakörében. A társadalmi erőforrások különleges szerepet játszanak a stressz kezelése. Azonban nem arról van szó, hogy alapvetően ésszerű lenne minél több társadalmi támogatást kapni. Például az önbecsülés nagyobb valószínűséggel szűnik meg, ha a stresszor önmagában megbirkózik (Moos és Schäfer, 1993). A túl sok társadalmi támogatás gyakran társul az új társadalmi szerepekért való felelősséggel is. De fontos tudni, hogy ha valakinek az erőfeszítései kudarcot vallanak, máshonnan is kaphat segítséget. Egy viszonylag nemrég leírt személyiségjegy fontos stressz kezelése az érzelmi intelligencia (EQ) (Goleman, 1996). Ellentétben áll a kognitív intelligenciával (IQ). Az érzelmi intelligencia az a képesség, hogy motiválja önmagát, még a frusztráció ellenére is. A magas EQ-val rendelkező emberek jobban kontrollálhatják impulzusukat és hangulatukat, az akut stresszes helyzetek nem akadályozzák őket abban, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek. De más emberek érzéseit is megfelelő intenzitással érzékelik. Az EQ független az IQ-tól. Az EQ pontszámot a „stressz diagnosztikában” mérik, és ez segít a stressz feldolgozásának minőségének alakításában.
