Osztályozás Meyerding szerint
Általában a Meyerding súlyossági osztályozást használják, amely a két csigolya egymáshoz viszonyított dőlésszögének mértékén alapul. Ehhez oldalra van szükség Röntgen a gerinc képe, amely része a spondylolisthesis. A Meyerding szerinti osztályozás 4 súlyossági fokot különböztet meg spondylolisthesis.
A besorolás értékeléséhez néha különböző leírások vannak. Az alsó gerinces test a két szomszédos csigolya 4 részre oszlik. Ha a felső csigolya kevesebb, mint 1⁄4-rel elmozdul az alsó csigolyához viszonyítva, akkor ezt Meyerding I. fokozatnak nevezzük.
Ha a siklási folyamat előrehaladottabb, mégpedig legfeljebb 50% -kal, Meyerding II fokozatnak nevezzük. 50–75% -os eltolással Meyerding III fokozatú. A több mint 75% -os ellentételezés meghatározza a Meyerding IV fokozatot.
Egyes szerzők szerint létezik Meyerding szerint az V. fokozat is. Ez egy úgynevezett spondyloptosis, amelyben a két csigolya már nem érintkezik egymással. Valódi értelemben az V. évfolyam nem jelenti a spondylolisthesis.
A Meyerding szerint az I. fokú spondylolisthesis a spondylolisthesis morfológiailag legkifejezettebb formája. A csigolyák egymáshoz viszonyított eltolódása kevesebb, mint 25%, ami azt jelenti, hogy a csigolyák az alsó rész szélességének kevesebb mint 1⁄4 -ével elmozdulnak egymáshoz. gerinces test. Ez látható az oldalirányban röntgen kép.
A spondylolisthesis mértéke képes, de nem feltétlenül korrelál a tünetek mértékével. A spondylolisthesis egyébként az esetek 90% -ában tünetmentes. Más betegségekkel kombinálva, mint pl gerinccsatorna szűkület azonban tüneteket okozhat.
A terápia nem feltétlenül szükséges. A további spondylolisthesis fizioterápiával és jóval megelőzhető a hátizmok erősítése. A Meyerding szerinti II. Fokú spondylolisthesist a két csigolya 25 és 50% közötti eltolódása jellemzi.
Az elcsúszott csigolyák elmozdulását oldalirány alapján határozzuk meg röntgen képet és információt nyújt a spondylolisthesis mértékéről. A tünetek azonban nem ragadják meg az érettséget. Az esetek több mint 90% -ában egyáltalán nincs tünet.
Emiatt a konzervatív terápia fizioterápia és utánkövetés formájában elegendő a Meyerding szerint a 2. fokozat számára. Kerülni kell az olyan sportágak kiváltását, mint a torna vagy a súlyemelés. megfigyelés fontos, mert a fiatal betegeknél nagyobb a valószínűsége a progresszív lefolyásnak, vagyis a spondylolisthesis gyors progressziójának, mint az idősebb betegeknél. Ez utóbbiban a spondylolisthesis általában a gerinc degeneratív változásainak összefüggésében fordul elő.
Ha a csigolyákat 50-75% -kal eltolják egymástól, akkor Meyerding szerint ezt III fokozatú spondylolisthesisnek nevezik. Ez egy magas fokú spondylolisthesis, amely a gerinc instabilitásához vezethet. Ebben az esetben műtéti terápia tekinthető a gerinc stabilitásának helyreállítására. Meyerding szerint a III. Fokozatnál a tünetek valószínűsíthetőek, de nem kötelezőek.
A sorozat összes cikke:
