Morbus Osgood-Schlatter kötés

Általános információk

Mivel az Osgood-Schlatter-kór oka elégtelen csontosodás a patelláris ín sípcsonthoz való kapcsolódása során ezen a területen túlterhelés és irritáció lép fel. A helytelenül elhelyezett szerkezetek tartós túlterhelésének és az ebből eredő gyulladásnak megakadályozására kötszerek használhatók. Ezek támogatják a térdízület és részben ellazítja az izmokat is comb.

Ez lehetővé teszi számukra, hogy csökkentse az ellazult izmok által az íncsatolásra gyakorolt ​​erőt. Az alkalmazott erő további részét továbbirányítják vagy csillapítják, és a térd egésze stabilizálódik. Különösen a ligamentum patellae, azaz az a szalag, amely közvetlenül összeköti a térdkalács a sípcsonthoz való csatlakozással együtt további erősíteni kell.

Ez a megkönnyebbülés különösen fontos a normális mozgásszint fenntartása érdekében. Mivel a betegség fiatalokat érint, legalább mérsékelt testmozgás lehet lehetővé tenni, hogy ne veszélyeztesse az izmok és a szív-és érrendszer. A kötés egyedüli használata azonban gyakran nem elegendő.

Ilyen esetekben további fizioterápiát kell végrehajtani célzott erőgyakorlatokkal a térdizmok további erősítése érdekében. Általában nem szabad megfeledkeznie a kísérő intézkedések betartásáról a kötés használata ellenére sem. Kerülje a túlterhelést és túlsúly erősen befolyásolhatja a kezelés sikerét. Még akkor is, ha a kötés további támaszt nyújt a térdnek: Kerülni kell azokat a sportokat, amelyek különösen nagy megterhelést jelentenek a térd számára.

Kötéstípusok

Például rugalmas térdpólyákat használnak kötszerekként. Ezek elsősorban a térdkalácsot, vagyis a térdkalács. Óta inak az comb az izmok a térdkalácson keresztül kerülnek át, az izmokhoz a sípcsonthoz való kötődés is enyhül.

Ezen túlmenően, a comb az izmok is ellazultak. Ezek a kötések általában kötött, összenyomó anyagból állnak, és ráhúzódnak térdízület mint egy harisnya. Ezen kívül van egy gyűrű alakú megerősítés vagy egy szilikon betét közvetlenül a térdkalács, amely emellett rögzíti magát a térdkalácsot is.

Gyakran az egészet oldalirányban stabilizálják varrott fémrudakkal. Így a kötés átveszi az ínszalag és az ín funkciójának egy részét, amelyet a térd már nem képes önmagában fenntartani. Ezek a támaszok viszonylag átfogó tartást kínálnak, és sportolás közben is csak minimálisan csúsznak meg.

A zárt rendszer azonban a rugalmas anyag műanyagával kombinálva kellemetlen lehet, ha hosszú ideig viseli. Minden típusú kötésnél ügyelni kell a kötés pontos mérésére. A megfelelő méretbeállítás nélküli szabványos termékek nem ajánlottak, mivel a túl laza kötés egyáltalán nem, vagy éppen nem megfelelő helyen tudja kifejteni támogató hatását.

Alternatív megoldásként megtalálható a piacon az úgynevezett térdvédő is. Ezt egyszerűen a térd alsó része körül gyűrű alakban húzzák meg, és így alulról támasztják alá az ínt. Az izmok megkönnyebbülésének további hatása azonban megszűnik.

Azonban a bőr csak egy kis részét takarja a kötés, ami növelheti a viselési kényelmet. Az elmúlt években az ún kineziotaszalag további alternatívának bizonyult. Ebben az esetben a tartófunkciót a kötés helyett a bőrre ragasztott rugalmas szalagok érik el.

Ezeknek a szalagoknak gyakran valamivel jobb a kényelme, de rendszeresen és szakszerűen is újra fel kell őket használni. Ez meglehetősen gyakorlhatatlanná teszi őket a mindennapi használat során. Ugyanakkor jó védelmet nyújtanak a csúszás ellen, és nagyon egyedileg és anatómiailag pontosan alkalmazhatók.