Milyen oktatási stílusok vannak?
Különböző oktatási stílusok léteznek, amelyek a történelem folyamán fejlődtek ki, és különböző időkben a legjobb oktatásnak számítottak. Az egyik négy különböző alaptípusot különböztet meg.
- Ez magában foglalja a tekintélyelvű nevelési stílust, amelynek magas szintű ellenőrzése van, és alapvető jellemzője a szülői szeretet és meleg kevés.
Ez az oktatási forma manapság Németországban teljesen divatos, és kritikusnak tekintik.
- Ezenkívül van mérvadó oktatás (más néven demokratikus oktatási stílus), amely szintén magas fokú szülői felügyelettel rendelkezik, ugyanakkor nagyfokú szeretettel és melegséggel rendelkezik, a szülők jól és gondosan vigyáznak a gyermekekre. Ez a jelenleg uralkodó stílus, és a legjobb oktatásnak számít.
- Van még megengedő vagy akár kényeztető oktatási stílus is. Ezt a szülők nagyfokú szeretete és melegsége jellemzi.
A szülők egyáltalán nem ellenőrzik a gyermeket, ami nagyon nagyfokú szabadságot ad neki.
- Ez a magas fokú szabadság és alacsony kontroll az elhanyagolt (elutasító) oktatásban és így az utolsó oktatási stílusban is megtalálható. Ebben a stílusban azonban a szülők alig közvetítik a gyermek iránti szeretetet és meleget, inkább negatívan viszonyulnak a gyermekhez.
A mérvadó oktatás ötvözi a tekintélyelvű és a laissez-faire oktatási stílust, és ezáltal nagyon elterjedt és sikeres stílust képvisel. Magas fokú az ellenőrzés és ugyanakkor a gyermek nagyfokú elfogadása.
A gyermeknek sok szabadságot kell kapnia, ugyanakkor meg kell határozni a korlátokat és a szabályokat. A gyermeknek be kell tartania a szabályokat, de képesnek kell lennie azok megértésére is, a szülők erőfeszítéseket tesznek arra, hogy elmagyarázzák őket a gyermeknek korának megfelelő módon. Ha a gyermek figyelmen kívül hagyja a szabályokat, ez a büntetés a helyzetnek megfelelő, de a testi fenyítés ebben a nevelési stílusban tilos. A világosan meghatározott szabályok mellett létezik a szabad cselekvési lehetőség is, amelyben a gyerekek szabadon fejlődhetnek, kreativitásukat és kezdeményezőkészségüket megélhetik.
A gyermek véleménye ugyanolyan fontos, mint a szülők véleménye, és meghallgatják, hogy a szülők és a gyerekek párbeszédet folytassanak egymással. Ha a gyerekek ellenállnak a szülőknek, a szülők ragaszkodnak álláspontjukhoz, de egy beszélgetés során megpróbálják hallgat a gyermek oldalán, és találja meg a közös megoldást. A gyermek nagy szülői támogatással, érzelmi melegséggel és szeretettel nő fel.
Ez szoros kapcsolathoz vezet a szülők és a gyermekek között. Autorititerellenes oktatás egy oktatási koncepció, amely az 1960-as években keletkezett. A szülői hatalomról való lemondás gondolatát követi, és ezzel elősegíti a gyermek személyiségének szabad fejlődését.
Ezen felül célja az önbizalom, a kreativitás és a közösségtudat erősítése. Ezt az oktatási formát a tekintélyelvű oktatás ellenpólusának tekintik. Ez az oktatási forma nem követi a merev irányelveket, inkább egy olyan életmódot testesít meg, amely az 1960-as évek diákmozgalmaiból jött létre.
Az a generáció, amely ezt a koncepciót élte, maga is többnyire autoritárius módon, sok korlátozással és engedelmességgel nevelődött. Ban ben autoriterellenes oktatás, az ellenkezője igaz. A gyerekeket szabadon nevelik, és ennek megfelelően szinte mindent maguk dönthetnek el, mivel a szülőktől szinte soha nincs „nem”, ahogyan nincsenek sem betartandó szabályok.
A szülők kérdések vagy problémák esetén a gyerekek döntését meghozzák, hogy a gyerekek az öröm elvének megfelelően szabadon élhessenek. Ezeket a szabadságokat életkoruktól függetlenül minden gyermek megkapja. Autorititerellenes oktatás szélsőséges formájában alig létezik a mai társadalomban, mivel ma már kritikusnak tekintik.
A kiválasztott magánóvodákban vagy iskolákban ez az oktatási forma továbbra is legyengült formában található meg. Egy an interkulturális oktatás a fő gondolat az, hogy a gyerekeket fel kell készíteni egy életre egy heterogén társadalomban, vagyis olyan társadalomban, ahol különböző nemzetekből és kultúrákból álló emberek élnek. Ebben az oktatásban azt feltételezzük, hogy az összes különböző kultúra, minden különbséggel és hasonlósággal együtt, ugyanolyan értékes és egymás mellett létezik. Az alapgondolat az, hogy az oktatás révén a gyermeket arra tanítják, hogy békésen éljen a különféle kultúrákkal, és tisztelettel bánjon egymással. Továbbá azt az ötletet követik, hogy mindenki tanulhasson a másik kultúrától, és arra ösztönzik, hogy gondolja át saját nézőpontját.
