Szaglási rendellenességek diagnosztizálása
Ha szaglási rendellenesség gyanúja merül fel, egy részletes kórtörténet az orvosnak kell megtennie, mivel a lehetséges okról már fontos információk szerezhetők be. Az anamnézist és a vizsgálatot követően a szagzavar jelenlétét tesztekkel kell ellenőrizni. Szaglás ellenőrzése: Szagló képességünket kétféle vizsgálattal ellenőrizhetjük.
Egyrészt léteznek úgynevezett szubjektív vizsgálati eljárások, amelyek feltételezik, hogy a beteg fitt és információt tud nyújtani arról, amit érzett, másrészt objektív vizsgálati eljárások vannak, amelyeket akkor alkalmaznak, amikor - az érintett személy nem tud együttműködni, és maga nem tud információt szolgáltatni, ahogyan ez a kisgyermekek esetében történik demencia Szubjektív eljárások: Szippantó pálcikák: nagyszámú különféle szagú bot van, mindegyiknek más és más szag, amelyeket a orr az érintett személy számára rövid ideig. A szelekciós kártyák segítségével a beteg meghatározhatja az éppen észlelt szagot. UPSI teszt: A fejlesztés helye szerint ezt a tesztet az USA Pennsylvaniai Állami Pennsylvania Egyetemének hívták Szag Azonosítási teszt (UPSI teszt).
Itt a különféle szagokat mikrokapszulákba zárják, amelyek aztán felszabadulnak. CCCRC teszt: Ez a teszt nevét az USA származási helyének is köszönheti. Ez a teszt lényegesen több szagból áll, mint a fent leírt két vizsgálati eljárás, amelyeket műanyag vagy üveg palackokban tárolnak.
Ezenkívül azt is tesztelik, hogy hol található a butanol jellegzetesen szúró szagának szagküszöbe, vagyis hogy az érintett személy mekkora butanol-koncentrációval érzi. Az Aachen Rhinotestben hat oldott illatot permeteznek a száj az érintett személy. Ezután a személynek hat adott melléknév segítségével kell meghatároznia az észlelt szagot (virágos, gyümölcsös, gyantás, csípős, gyümölcsös, fűszeres).
Az Aachen Rhinotest azonban ritkán alkalmazzák. Objektív módszerek: Ha nem lehet támaszkodni a beteg aktív együttműködésére, objektív vizsgálati eljárásokat alkalmaznak. Itt lehet levezetni az úgynevezett szaglás által kiváltott potenciálokat (OEP).
Ezt a komplex vizsgálatot azonban csak néhány központban végzik, például Berlinben, Rostockban, Kölnben, Mainzban, Mannheimben, Bázelben vagy Bécsben. Három különböző illat segítségével az idegrostok gerjesztését kell kiváltani. Illatként feniletil-alkoholt, vanillint és hidrogén-szulfidot használnak. Az illatanyagoknak valóban elektromos jeleket kell kiváltaniuk, amelyeket aztán elektródák rögzítenek és megjelenítenek.
