A lejárat a légzési ciklus egyik fázisának orvosi fogalma, pontosabban a lélegző ki, ami magában foglalja a levegő kiszorítását a tüdőből. Ez általában a test passzív folyamata, amelyet a kikapcsolódás az diafragma valamint mellkas izmokat.
Mi a lejárat?
A lejárat a légzési ciklus egyik fázisának orvosi fogalma, pontosabban a lélegző ki, amelynek során a levegő kiszorul a tüdőből. A lejárat a légzési ciklus egy fázisa, amelyet inspiráció és több közbenső fázis egészít ki. A lejárat a lélegző ki. Nyugalmi állapotban ez a folyamat passzívan megy végbe. A lejárat célja az elavult levegő kiszorítása a tüdőből, hogy az friss, oxigén- gazdag levegő áramolhat be később diafragma és a mellkas az izmok a kilégzés során automatikusan ellazulnak, a belélegzett levegő nagy részét visszakényszerítve a tüdőből. A lejárat azonban önkéntes is lehet. Ebben az esetben a légzőizomzat, valamint a kiegészítő légzőizomzat izmait használják tudatosan. Mindkét változatban marad némi levegő a tüdőben, de a légzőizmok tudatos felhasználásával mégis kilélegezhető. A passzív kilégzés során a tüdőben fennmaradó levegő mennyiségét kilégzésnek nevezzük tüdő kötet.
Funkció és cél
A lejárat célja a gazdag levegő mozgatása szén dioxid és alacsony oxigén ki a tüdőből, hogy helyet biztosítson a friss és oxigénben gazdag levegőnek. Passzív kikapcsolódás az diafragma és a légzőizmok csökkentik a mellkas és vele együtt a tüdő. Ez nagyobb nyomást eredményez a tüdőben, mint a környezetben lévő levegő, ami az elavult levegő kifolyását okozza. Ha viszont kifolyik a levegő, akkor a tüdőben negatív nyomás van. Ennek köszönhetően feltétel, friss, oxigén-gazdag levegő áramolhat vissza a tüdőbe az inspiráció során. Ha a rekeszizom ellazul, felfelé és így a tüdőhöz nyomja. Ez a tüdő összenyomódását okozza. Ezt a folyamatot segítik a légző izmok, orvosilag bordaközi izmok. A bordaközi izmok közé tartoznak a külső és a belső bordaközi izmok. A külső bordaközi izmok közvetlenül a lejárat előtt ellazulnak, míg a belső izmok meghúzódnak. Ez a mellkas összehúzódását okozza, és enyhe nyomást gyakorol a tüdőre, ami szintén zsugorodik. Vizuálisan ez a borda kiengedésével látható. Mindkét izmot vagy izomcsoportot működésükben a légzéstámogató izmok támogatják. Ezek a bordaketrecet is összehúzzák, és a membránt felfelé nyomják a tüdőhöz, ezzel támogatva a kilégzési fázist. A kilégzési támogató izomzat izmai azonban nem a tüdő közvetlen közelében helyezkednek el, és így közvetlenül nem befolyásolják a kilégzés folyamatát. A kilégzést támogató izmok közé tartozik a hasprés, a hasi izomzat egy része, amelyet köhögés vagy tüsszögés és székletürítés során is használnak, a gerincoszlop (Musculus errector spinae) és a hosszú hátsó izom (Musculus latissimus dorsi).
Betegségek és betegségek
A lejáratot a légzőrendszer különféle betegségei bonyolíthatják. Leggyakrabban obstruktív tüdő a betegségek megakadályozzák a problémamentes lejáratot. Az obstruktív tüdőbetegségeket a légutak szűkülete vagy elzáródása jellemzi, ami megnehezíti és lelassítja a kilégzést. Az összes körülbelül 90 százaléka tüdő a betegségek ilyen típusúak. Obstruktív esetben tüdőbetegségek, a belélegzett levegő gyakran még mindig gond nélkül áramlik a tüdőbe, de ezután nem tud akadálytalanul kifolyni, ami azt jelenti, hogy a tüdő gyorsan túlfújódik. Ennek oka gyakran az alsó légutak, a hörgők szűkülete. Ha viszont a felső légutak a gége szűkülnek, eleve nem jut elég levegő a tüdőbe. Az obstruktív tüdő- vagy légúti betegség gyorsan krónikussá válhat. Általában krónikusan kezdődik hörghurut, amelyet köhögés kísér, köpet, légszomj és csökkent teljesítmény, vagy emphysema, amelyben a tüdő krónikusan túlfújódik. Mindkét állapot általában abból adódik belélegzés szennyező anyagok vagy dohányzás. Emphysema esetén azonban gyakran léteznek genetikai hajlamok is.Asztma, a hörgőfa szűkülete, glottikus ödéma, daganatok vagy idegen testek a légutakban szintén a tüdő obstruktív rendellenességeit okozhatják. A második nagy csoport a tüdőbetegségek korlátozó rendellenességek. Az ilyen rendellenességek korlátozzák a tüdő tágulását és ezáltal csökkentik a cserét kötet levegő. Ennek eredményeként a tüdő egy része még mindig szellőztetett, de már nincs ellátva vér, mint a tüdő esetén embólia. Vagy továbbra is szállítják vér de már nem megfelelően szellőztetve, ami a hörgőelzáródás esetén. Mindkét változatban a vér a tüdőben már nem képes megfelelően oxigénnel ellátni. A korlátozó tüdőbetegségek okai változatosak lehetnek. Gyakran abból erednek tüdőgyulladás, tüdőödéma vagy fibrózis, gyulladás vagy légcsapda a kiáltott, a légzőizmok általános betegségei, vagy a mellkas területén fellépő sérülések és deformitások. A korlátozó tüdőbetegségek leggyakoribb változatai a következők tüdő-fibrózis, krónikus és progresszív gyulladás az azbeszt rostoknak való kitettség következtében kialakuló azbesztózis, általában foglalkozási és túl hosszú ideig.
