Lacrimal sac gyulladás

Bevezetés - Lacrimal sac gyulladás

A könnyzsák-gyulladás (dacryocystitis) a könnycsákok akut vagy krónikus gyulladása, amelyek az ún. Ürítés részét képezik. könnycsatornák. A könnytáska a bőr alatt helyezkedik el a csont egy kis barázdájában a bőr belső sarkában szemhéj. Minden korosztály érintett lehet.

Különösen a kisgyerekek, mivel a könnycsatornájuk esetleg még nem teljesen fejlett. Ugyanez vonatkozik az idősebb emberekre is, mivel nem biztos, hogy elég könnyet okoznak. Az akut könnycsákgyulladás jelei általában a lokalizált gyulladás jelei.

Ez magában foglalja a duzzanatot és a bőrpírt, amely átterjedhet a környező struktúrákra is, például a kötőhártya és alacsonyabb szemhéj. Továbbá, fájdalom általában előfordul, amely a helyi gyulladás területén is sugározhat, pl. az arc területén. köd kialakulhat, ami már a belső sarkán is látható lehet szemhéj, vagy kiürülhet, miután enyhe nyomást gyakoroltak a könnyzacskóra.

Krónikus lachrymalis zsákgyulladás gyakran fordul elő idősebb betegeknél, akiknek visszatérő gyulladásuk van (úgynevezett relapszusok). Ekkor a tünetek is kevésbé hangsúlyosak, mivel a test reakciója kevésbé intenzív. Ezenkívül a betegség súlyos lefolyásai a influenza-szerű fertőzés, mint pl láz or hidegrázás.

Legkésőbb akkor sürgősen orvoshoz kell fordulni. Ez általában egyértelmű a tünetek lokalizációja és jellege miatt. Ezenkívül a kezelőorvosnak tisztáznia kell más struktúrák, például az orrmelléküregek esetleges érintettségét is.

Annak érdekében, hogy ésszerű antibiotikum-terápiát alkalmazzunk, kenetet is kell végezni a típus típusának azonosítására baktériumok. Ez általában a gyulladás súlyosságának és a beteg életkorának megfelelő eljárást foglal magában. Az esetek körülbelül felében nem szükséges antibiotikum beadása, vagy a tünetek megjelenése után 3 napig lehet várni.

Csecsemőknél és kisgyermekeknél tanácsos megvárni, amíg a Hasner szelep kinyílik. Felnőtteknél dekongesztáns szem kenőcsök vagy cseppeket lehet beadni. Ezenkívül a fertőtlenítő tulajdonságokkal rendelkező nedves borogatások támogathatják a természetes gyógyulási folyamatot.

Súlyos vagy elhúzódó esetekben az antibiotikum-terápiát megfelelő antiobiogram (az azonosított baktériumfajok antibiotikum-érzékenysége) után kell elkezdeni. Szükség esetén a könnycsatornákat fiziológiás sóoldattal is ki lehet öblíteni lokális alatt érzéstelenítés orvos által. Ha a terápia hagyományos formái nem elég hatékonyak, akkor műtét ajánlatos.

Ezt dakyrocystorhinostomiának is nevezik, és kétféleképpen hajtható végre. Vagy a belsejében található könnyzsák orr önmagát vékony kaliberű endoszkóp segítségével nyitják meg, vagy kívülről mesterségesen helyezik el a kapcsolatot a könnyszacstól az orrig. A legtöbb esetben az oka a szivárgás elzáródása (szűkület) könnycsatornák a könnyzacskó kijáratánál vagy a mélyebben elhelyezkedő nasolacrimalis csatornában.

Az orvosi szaknyelvben ezt nasolacrimalis csatornának nevezik. Ez vezeti a könnyfolyadék a könnyzacskóból a orr ahol elpárologhat lélegző. Az áramlás elzáródásának egy speciális esete a lachrymalis zsák gyulladásában érintett csecsemőket érinti.

A nasolacrimalis csatorna kijáratát még mindig a Hasner-szelep zárja. Ez általában spontán módon nyílik meg, de az érintett csecsemőknél nem. Ez elmaradáshoz vezet könnyfolyadék és így általában gyulladásig.

A kiáramlásnak ez az elzáródása önmagában nem vezetne a test gyulladásos reakciójához, de ennek oka a későbbi patogén mikroorganizmusok általi fertőzés. Ezek a mikroorganizmusok általában olyan szomszédos struktúrákból származtak fel, mint a orrüreg or orrmelléküregek és hála a stagnáló áramlásának könnyfolyadék, gazdag táptalajt találni növekedésükhöz. Többnyire ezek baktériumok a Stapylococcus aureus vagy a pneumococcus fajok közül, de a gombák is behatolhatnak a könnyes tasakba és gyulladást okozhatnak.

A szennyező részecskék bevezetése a könnycsatornák a kisgyerekek szemének dörzsölésével szintén elősegítheti a fertőzést. Ezért a fertőzések hatékony megelőzése érdekében gondos higiéniára kell figyelni. A könnyes zsákfertőzések nagy része idiopátiás, vagyis az okok nem tisztázottak. A többi esetben az alapbetegségeket, például a sicca-szindrómát kell kezelni, száraz szemek és az ebből eredő könnyfolyadék hiánya a könnycsatornákon keresztül jó lehetőség a fertőző kórokozók számára. Mint minden betegség által okozott baktériumok or vírusok, gondos higiéniát kell betartani a fertőzés valószínűségének csökkentése érdekében.