Bevezetés
A könnyfolyadék olyan testi folyadék, amelyet a szem két külső sarka felett oldalirányban elhelyezkedő könnymirigyek folyamatosan termelnek és választanak ki. Rendszeres pislogással a könnyfolyadék eloszlik, és így védi a szemet a kiszáradástól.
A könnyfolyadék alkatrészei
A könnyfolyadék nagy része a szem fölött található könnymirigyben (Glandula lacrimalis) termelődik. Innen 6-12 ürítőcsatornán keresztül jut a szembe, ahol a teljes szaruhártyán átterjedhet a szemhéj. Nem könnyű megmondani, hogy mennyi könnyfolyadék keletkezik naponta.
Az irodalomban szereplő értékek napi 1 és 500 milliliter között változnak. A nehézség abból adódik, hogy a keletkezett könny mennyisége sok különböző tényezőtől függ. Először is, az életkor függvényében változik: a gyermekek és serdülők több könnyfolyadékot termelnek, mint a felnőttek.
Vannak olyan külső ingerek is, amelyek serkentik a könnyek képződését, ideértve az idegen testeket, a hideget és az extrém érzelmeket, például a nevetést és a sírást. Ráadásul a könnytermelés az éjszaka folyamán hirtelen csökken, nappal pedig sokkal több könnyfolyadékra van szükség az ébrenléthez, ezért sokan ásításkor is fokozott könnyszekréciót tapasztalnak. A képződött könnyfolyadék a szem belső sarkában lévő két ponton (az egyik fent, egy alul) két vékony csövön keresztül áramlik a könnytáskába, amely az orrgyökér oldalán helyezkedik el.
Innen a folyadék bejut a nasolacrimalis csatornába, amely végül a orrüreg, ahol a váladék végleg elvezethet. Az úgynevezett Schirmer-teszt segítségével az orvos megbecsülheti, hogy a könnyfolyadék termelése megfelelő mennyiségben történik-e. Erre a célra egy speciális papírcsíkot helyeznek az alsó részbe szemhéj a beteg. 5 perc múlva ezt eltávolítjuk, és újra megmérjük, amíg meg nem nedvesedik. A 15 mm körüli értékek normálisak, 5 mm alatt mindent kórosnak tekintenek, és tovább kell tisztázni.
