Meghatározás: Az edzéstudomány (röviden: TWS), mint rendezett rendszer, amely leírja, megmagyarázza és megjósolja az atlétikai edzést és a versenyt, és lehetővé teszi a szisztematikus alkalmazást a sportgyakorlatban. […] Mint a sporttudomány egyik tudományágát főleg empirikus tudományként értik, amelynek kutatása az edzés és a verseny teljesítményének javítását célozza. […] A képzési tudomány tehát megalapozza a tervezett és célorientált képzést.
A teljesítménydiagnosztikai alkalmazással kapcsolatban a képzési tudomány a következő tevékenységi területekhez van rendelve: A teljesítmény állapotának erősségeinek és gyengeségeinek azonosítása (a tényleges állapot áttekintése) és a képzés előrehaladásának áttekintése (ACTUAL - ACTUAL - érték összehasonlítás) az egyes sportolók feladata a gyakorlati edzés teljesítménydiagnosztika.
- A sportteljesítmény strukturálása (hogyan jön létre egy sportteljesítmény - pl. Milyen részképzettséggel kell rendelkeznie egy sprinternek)
- Értelmes ellenőrzési eljárások biztosítása (Hogyan mérhető szisztematikusan az atlétikai teljesítmény - pl. Melyik eljárás a legalkalmasabb az aerob állóképesség teljesítményének mérésére)
- Célértékek előkészítése (egy adott célcsoport sportolójának milyen teljesítménye legyen - az 5. osztályos tanulók teljesítménye 3000 méteres távon) ideális normák a sportstatisztikákban a sport funkcionális normáiban
- Ideális színvonal a sportban
- Statisztikai normák a sportban
- Funkcionális normák a sportban
- Ideális színvonal a sportban
- Statisztikai normák a sportban
- Funkcionális normák a sportban
képzési tudománya ennek megfelelően:
- Teljesítménydiagnosztika Teljesítménydiagnosztika (Cooper-teszt, Conconi-teszt, laktátszint-teszt)
- Tartóssági diagnosztika (Cooper-, Conconi-, laktátszint-teszt)
- Tudományos minőségi kritériumok: ObjektivitásMegbízhatóságValiditás
- Tárgyilagosság
- Megbízhatóság
- Érvényesség
- Feltételes képességek: Erő (maximális erő, reakcióerő, robbanási erő, állóképesség, sebesség)
- Erő (maximális erő, reaktív erő, gyors erő)
- Kitartás
- Sebesség
- Edzés alapelvei: A hatékony terhelési inger elve A terhelés és a helyreállítás elve A progresszív terhelés elve A periodizálás elve
- A hatékony stressz-inger elve
- A stressz és a gyógyulás elve
- A progresszív terhelés elve
- A periodizálás elve
- Tartóssági diagnosztika (Cooper-, Conconi-, laktátszint-teszt)
- Tárgyilagosság
- Megbízhatóság
- Érvényesség
- Erő (maximális erő, reaktív erő, gyors erő)
- Kitartás
- Sebesség
- A hatékony stressz-inger elve
- A stressz és a gyógyulás elve
- A progresszív terhelés elve
- A periodizálás elve
tömörítve: Az edzéstudomány átveszi a feladatokat és funkciókat a versenysport, a tömegsport, a szabadidősport rehabilitációs sportok, fogyatékkal élő sportok, szolgálati sportok, időskori sportok és iskolai sportok a teljesítmény maximalizálása, optimalizálása, stabilizálása, helyreállítása és minimalizálása érdekében.
- Az edzéstudománynak nincs saját anyatudománya
- Az edzéstudomány keresztmetszeti tudomány (a gyakorlatból fejlesztve)
- A képzési tudomány a képzés elméletéből fejlődött ki
- A tréningtudomány valódi tudomány (elmagyarázza a tréning valóságát)
- Az edzéstudomány biotudomány Tárgy: az edző ember Anyagi tárgy: atlétikai ember Formális tárgy: emberi edzés
- Tárgy: Az ember a képzésben
- Anyagi tárgy: Sportember
- Formális tárgy: képző személy
- Tárgy: Az ember a képzésben
- Anyagi tárgy: Sportember
- Formális tárgy: képző személy
A mesteroktatásokból a speciális képzési elmélet, ebből az általános képzési elmélet, ebből a képzési tudományos elmélet alakult ki. Míg az edzéstudomány (TWS) korábban kizárólag a nagy teljesítményű sportokra vonatkozott, manapság más cselekvési területek is ide tartoznak. Az edzéstudomány a következő tevékenységi területekkel foglalkozik:
- (Nagy) teljesítményű sportok - teljesítmény maximalizálása / optimalizálása
- Népszerű sportok - rehabilitáció, stabilizáció, profilaxis
- Sport idősek számára - a csökkentés minimalizálása
- Iskolai sport - mint a sportdidaktika segédtudománya
A következő tudományterületek egyesülnek a Képzési Tudományban, mint integratív tudomány:
- Biomechanika (különböző technikák elemzéséhez)
- Sportorvoslás (különösen sportélettan és anatómia)
- Sportpszichológia (a motivációs folyamatok leírására)
- Sportszociológia (lemorzsolódás, tehetségkutató)
A természettudományi képzés során megszerzett ismeretek felhalmozott tapasztalaton alapulnak. A hipotézisek ebből alakulnak ki, és az edzés gyakorlatában tesztelik őket. A képzési tudomány tehát hipotetikus tudomány. A TWS képzési gyakorlatból fejlődött ki, és gyakorlati képzési eseményekre használják
