A galaktogenezis a tej az emlőmirigy csatornáiba, amely a szülés utáni időszakban következik be terhesség. A galaktogenezis a feltétel laktáció reflex. A laktációs rendellenességektől eltérően a galaktogenezis rendellenességei nem a hibás szoptatásnak, hanem általában a placenta szteroid feleslegének köszönhetők hormonok.
Mi a galaktogenezis?
A galaktogenezis a tej az emlőmirigy csatornáiba, amely a szülés utáni időszakban következik be terhesség. A szoptatás az a folyamat, amely összefoglalja az összes folyamatot, amelynek során a nő termel tej alatt terhesség hogy táplálja utódait. Az úgynevezett tejtermelés reflex vagy a laktációs reflexek játsszák a fő szerepet ebben a folyamatban. Ezek hormonálisan kontrollált mirigy-tevékenységek, amelyek külső ingerre reagálnak. Ebben az esetben az ezt kiváltó inger elsősorban az érintési inger, amelyet a női mell érzékszervi sejtjei regisztrálnak a csecsemő szopási tevékenységének eredményeként. A tejtermelést serkenti a hormon felszabadulása prolaktin elölről agyalapi mirigy. Viszont a tej kidobását a hormon szabályozza oxitocin. A galaktogenezis kifejezetten a tejképződési folyamatok megindítására utal. Tehát a galaktogenezis túlnyomórészt a hormon felszabadulásának és az emlőmirigyekhez való kötődésnek felel meg. A galaktogenezis és a laktogenezis szorosan összefügg, de nem szinonimája. A laktogenezis az emlőmirigyek előállítása a terhesség alatti tejtermeléshez, és hormonálisan az ösztrogén váltja ki. A galaktogenezis viszont a terhesség utáni folyamatokra utal, amelyek a tej emlőbe történő behatolását eredményezik prolaktin és a oxitocin kiadás. Így a galaktogenezis közvetlenül a születési folyamat után kezdődik, és gyakran a tej szekréciójának elindító folyamataként emlegetik. A laktáció további fenntartását a szülés utáni időszakban galaktopoiesisnek nevezzük. A galaktokinezis megfelel a tej leeresztésének.
Funkció és feladat
A tejtermeléssel és a szekrécióval a nő természetes módon képes táplálni utódait. Még a terhesség alatt is hormonok ösztrogén és progeszteron befolyásolják az emlőmirigyek aktivitását. Placenta szteroid hormonok gátló hatása van a terhesség alatti tejtermelésre. Emiatt a terhesség alatt csak úgynevezett kolosztrum képződik, főként a prolaktin. Az elutasítás után placenta, azaz közvetlenül a gyermek születése után a tejtermelést már nem gátolják a placenta szteroid hormonjai. A tejet a mirigyek és a mirigycsatornák egyes területein tárolják. A csecsemő születése után megkezdődik a galaktogenezis. Ez serkenti a tej szekrécióját a mirigycsatornákban. A tárolt tej így elérhetővé válik. Ez elsősorban a prolaktin és a hormonok gátlás nélküli hatása alatt fordul elő oxitocin. Az oxitocin nagy mennyiségben szabadul fel a gyermek születése során, amint a születendő gyermek leszáll a méh, nyomást gyakorol. A nyomás ingereket az érintésérzékelő sejtek regisztrálják, és jelentik az ingert a központi felé idegrendszer bioelektromos gerjesztés útján afferens idegpályákon keresztül. Ezen a ponton a reflexív összekapcsolódik a mirigyekkel. A mirigyek motoros idegpályáinak gerjesztésével bekapcsolják a tejleeresztést. Körülbelül második vagy harmadik napjára gyermekágy, a vér a placenta szteroid hormonok szintje minimális. Ez azt eredményezi, hogy a tejet a tejcsatornákba lövik, ami megfelel a galaktogenezis csúcsának. A tejtermelés fenntartása a gyermekágy, új érintési ingerekre van szükség, amelyek ismét fokozott oxitocintermelést eredményeznek. A galaktopoiesis érintési ingerei megfelelnek az újszülött szoptató ingereinek az anyai mellnél. Így a végső tejtermelés a csecsemő tejigényétől függ. Minél gyakrabban ragadják meg a csecsemőt szoptatás céljából, annál több tej termelődik.
Betegségek és egészségi állapotok
A laktáció rendellenességei reflex gyakran a hibás szoptatási magatartásnak köszönhetők. Ez nem igaz a galaktogenezis rendellenességeire. A laktációval ellentétben a galaktogenezis nem függ az anya és a gyermek közötti kapcsolattól. Szűkebb értelemben ez nem egy reflex folyamat, amelyet egy adott ingernek kell megelőznie. A galaktogenezis zavara akkor következik be, amikor a placenta szteroid hormonok továbbra is gátló hatást gyakorolnak az emlőmirigyekre. Ilyen lehet például, ha a placenta a születés után nem válik le vagy hiányosan. Általános szabály, hogy egy hiányosan leválasztott placenta keresztül kerül leválasztásra méhkaparás. Így a nyugati világban ritkán fordul elő, hogy a méhlepény a testen belül marad. Mivel a méhlepény maradványai vérzést okozhatnak, ráadásul gyakran elfajulnak, a szülészorvosok minden eszközzel ellenőrzik és támogatják a méhlepény leválását. Emelt progeszteron a petefészek daganatokban is van szint, hólyag vakond, vagy adrenogenitális szindróma. Adrenogenitalis szindróma a 21-hidroxiláz enzim genetikai hibája, amelynek csökkenése a A kortizol. Ennek következtében a vér szint A kortizol prekurzorok növekednek, amelyek viszont megfelelnek a szteroid hormonoknak. Továbbá, amikor a szintje luteinizáló hormon túl magas progeszteron terhesség után termelődik, ami zavarokat okoz a galaktogenezisben. Prolactin és luteinizáló hormon összefüggenek. Például, ha a prolaktin szintje magas, luteinizáló hormon gátolt. Másrészt, ha a prolaktin szintje túl alacsony egy betegség miatt agyalapi mirigy, magas szintek vannak jelen. A prolaktinhiány összefüggésbe hozható például az agyalapi mirigy szövetének károsodásával.
