A fovea centralis a kicsi név depresszió közepén a sárga folt az emberi retina. Ez a legélesebb látási terület, mert a fovea centralis kizárólag három különböző típusú kúpot (fotoreceptort) tartalmaz a színlátáshoz a vörös, a zöld és a kék hullámhossz-tartományában. A fényérzékenyebb rudak a fovea centralis-on kívül helyezkednek el.
Mi a fovea centralis?
A fovea centralis a legélesebb színlátás zónáját testesíti meg, és központilag helyezkedik el az ún sárga folt (macula lutea) a retinán, amely átmérője 3-5 milliméter. A fovea centralis átmérője körülbelül 1.5 milliméter, és sűrűn tele van három különböző színreceptorral, az S, M és L kúppal, amelyek a kéktől a zöldig a pirosig terjednek. A sokkal fényérzékenyebb rúd alakú fotoreceptorok a fovea centralison kívül helyezkednek el, és többnyire kívül is sárga folt. A legélesebb látási zónában, ahogy a fovea centralist is nevezik, minden egyes kúp egy bipolárishoz van kötve idegdúc sejt. Ez lehetővé teszi a agy hogy pontosan megtalálja a beeső fényimpulzusokat és éles, virtuális színes képet készítsen. A fotoreceptorok 1: 1 arányú összekapcsolása a lehető legnagyobb biológiai felbontást éri el. A fovea centralis központi területén kis, körülbelül 0.33 milliméter átmérőjű terület, foveola néven azonosítható. A foveola kizárólag az M és L kúpokat tartalmazza, amelyek ezen a területen különösen karcsúak és sűrűn tömörülnek, és amelyek legnagyobb fényérzékenysége a zöld és a vörös hullámhossz tartományban van.
Anatómia és felépítés
A fovea centralis, a retina legélesebb színlátásának régiója, anatómiailag úgy van kialakítva, hogy a szükséges tartószerkezeteket nagyrészt a perifériára tolják el, hogy a kúp alakú színes receptorok minél sűrűbben tömörüljenek. A sárga folton belül legfeljebb 6 millió színes receptor található. Ez azt jelenti, hogy négyzetmilliméterenként átlagosan körülbelül 240,000 XNUMX színreceptor található. A foveolában a „csomagolás sűrűség”Sokkal magasabb az M és L receptoroknál. A foveolát körülbelül 0.5 milliméter vastag terület veszi körül, amelyet parafovea-nak hívnak. A parafovea-ban a fényerős rúd alakú fotoreceptorokat már 1: 1 arányban keverik a kúpokkal. A gyűrű alakú parafoveát kívülről a perifovea határolja, amelynek gyűrűszélessége a szerzőtől és a definíciótól függően 1.5 vagy 3 milliméter. A perifovea külső határa egyben a macula lutea külső határa. A kúp sűrűség ezen a területen jelentősen csökken, míg a rúd sűrűsége erősen növekszik. Egészséges embereknél a látótengely a fovea centralison halad át, és az okulomotoros izmok, a szemgolyó apró pozicionáló izmai ezen a tengely mentén tájékozódnak.
Funkció és feladatok
A fovea centralis fő feladata és funkciója a látóközpontok biztosítása a agy a lehető legpontosabb helyi információkkal a beeső fényimpulzusokról, beleértve hullámspektrumukat is. A kapott idegi impulzusokból a agy olyan virtuális képet készíthet, amely a napfény és a világos szürkület között a lehető legélesebb és színesebb. Ez valóban virtuális kép, mivel a retinán vagy az agyban nincs valódi kivetített kép. Különösen hasznos az éles kép elkészítésében a fotoreceptorok 1: 1 összekapcsolása bipoláris fotoreceptorokkal, amelyek mindegyikének csak egy van axon és egy dendrit. Az evolúció teljes egészében a nappali fényviszonyokra támaszkodik a fovealis látáshoz, mivel a fovea centralis szinte kizárólag a gyenge fényű kúpokat tartalmazza fotoreceptorként. A részben eszméletlen okulomotoros rendszer, amely mindig arra törekszik, hogy a fovea centralison keresztül képes legyen észlelni a „látásra érdemes tárgyakat”, sötét szürkületben és sötétben kontraproduktív, mert a fovea centralis-on belül gyakorlatilag nincs fényérzékeny rúd, és a kúpok nem kellően érzékeny a gerjesztésre. Ahhoz, hogy egy tárgyat sötét alkonyatban „láthassunk”, ajánlatos tudatosan elnézni a tárgy mellett, mert akkor van esély arra, hogy perifériás látással észlelhessük az objektumot.
Betegségek
A fovea centralis-szal kapcsolatos betegségek és állapotok többnyire magukban foglalják a retina degenerációját a makula területén, így a fovea centralis vagy a retina leválásainak területén is. A leggyakoribb formája makuláris degeneráció is időskori makula degeneráció (AMD), amely kezdetben az úgynevezett Bruch-membrán funkcionális károsodásához vezet. Ez kiváltja a többi probléma kis lépcsőfokát, amelyek végül vezet a fotoreceptorok funkcióvesztésére a macula lutea területén. A férfiakat és a nőket egyaránt érinti az AMD. Az AMD által okozott látáscsökkenés csak a központi fovealis látást érinti. A homályos, monokromatikus perifériás látás megmarad. A pontos oka ennek vezet az AMD kiváltásához (még) nem ismerjük eléggé. Feltűnő, hogy a családi klaszterek figyelhetők meg, így nagyon valószínű genetikai diszpozíciók is hozzájárulnak az AMD kialakulásához. Ritka esetekben makuláris degeneráció fiatalon is előfordul, mint a nagyon ritka Stargardt-kórnál, amelynek során szembetűnő lerakódások vannak a pigmentben hámszövet a retina. A makula vagy a fovea centralis területén ödéma alakulhat ki, szöveti folyadék felhalmozódása alakulhat ki, ami különböző okoknak tulajdonítható. A folyadékgyülemek képesek vezet a látásromláshoz, amely sok esetben visszafordítható, ha az ödéma okát korrigálták, és maga az ödéma megszűnt.
