Embólia: meghatározás, tünetek, okok

Rövid áttekintés

• Mi az embólia? Egy véredény teljes vagy részleges elzáródása a szervezet saját vagy idegen anyaga (pl. vérrög) által, amely a véráramba kerül.
• Tünetek: Az érintett véredénytől függően különböző tünetek jelentkeznek. Gyakran előfordul hirtelen fájdalom, de néha az érintettek tünetmentesek.
• Okok: Az embóliát (tromboembóliát) gyakran az érfalról leválik és a véráramba kerülő vérrög (thrombus) okozza.
• Kezelés: Az embóliát általában gyógyszeres kezeléssel, esetenként sebészileg is kezeli az orvos. A kezelés célja az embólia feloldása vagy eltávolítása.
• Megelőzés: Mozogj rendszeresen, igyál eleget, kerüld a túlsúlyt, hagyd abba a dohányzást; szükség esetén trombózis profilaxis pl. műtétek után (véralvadásgátló gyógyszer, kompressziós harisnya)
• Diagnózis: orvosi konzultáció, fizikális vizsgálat (beleértve az ultrahangot, CT-t, MRI-t, angiográfiát)

Az embolia kifejezés a görögből ("embolla") származik, és azt jelenti, hogy "bedobni". Embóliában egy vérrög („embólus” = vascularis vérrög, többes számú „embólia”), amely a vérrel bemosódik, elzárja az eret. Megakadályozza a vér szabad áramlását az érben.

Ennek eredményeként az érintett terület már nem jut elegendő oxigénhez és fontos tápanyagokhoz. Idővel az ott lévő szövet elhal, ami néha életveszélyes következményekhez, például szívrohamhoz vagy szélütéshez vezet. Németországban évente 20,000-25,000 ezer ember hal meg embóliában.

Az embólia csak akkor okoz embóliát, ha átmérője nagyobb, mint a véredényé.

Milyen típusú embóliák léteznek?

Embólia fordul elő mind a vénákban, mind az artériákban. Mindkét véredényben emboliák is kialakulnak. Az orvosok ezért különbséget tesznek az artériás és a vénás embóliák között.

Artériás embólia

Az artériás embóliák befolyásolják

• az agy körülbelül 60 százaléka
• körülbelül 28 százaléka a lábak
• körülbelül 6 százaléka a karoknak
• a szervek körülbelül 6 százaléka (pl. belek, vesék, lép)

Vénás embólia

Vénás embólia esetén az érrög a vénákban képződik – lehetőleg a lábakban vagy a medencében. A jobb kamrán és a tüdőartérián keresztül jut el a tüdőbe, ahol gyakran tüdőembóliát okoz.

Paradox embolia

A paradox embólia – más néven keresztembólia – az embólia speciális formája. Az embolus vénában képződik, és elzár egy artériát (de nem a tüdőartériákat!). Ez csak akkor lehetséges, ha az embolus a szívsövény résein vagy kis nyílásain (pl. veleszületett szívelégtelenség miatt) jut be a bal kamrába. Ez azt jelenti, hogy az embólia nem jut be a tüdőbe, mint a hagyományos vénás embólia esetén, hanem a vérkeringés artériás rendszerébe.

Miben különbözik az embólia a trombózistól?

A trombus leválik az ér belső faláról, ahol kialakult, és a véráramon keresztül halad át a testen. Ha ez a vérrög ("embólia") elzár egy edényt a szervezetben máshol, az orvosok embóliáról (vagy tromboembóliáról) beszélnek.

Mik az embólia jelei?

Az embóliák nagyon eltérő tüneteket okoznak attól függően, hogy hol fordulnak elő a szervezetben. Míg egyesek egyáltalán nem észrevehetők, mások számos tünethez és jelhez vezetnek. Általában az embóliában szenvedő emberek hirtelen jelentkező súlyos fájdalmat tapasztalnak. Az embolus megzavarja a vérellátást, ami azt jelenti, hogy az érintett szerv már nem működik megfelelően. Egyes esetekben az érintett helyen lévő szövet el is pusztul.

Embólia a lábakban vagy a karokban

Ha embólia lép fel a láb vagy a kar egy nagy artériájában, a tünetek általában nagyon jellemzőek. A „6P”-vel jellemezhetők (Pratt szerint hat fizikai jel):

• Fájdalom
• Sápadtság
• Paresztézia (zsibbadás)
• pulzushiány (pulzusveszteség)
• Bénulás (bénulás)
• Prosztata (sokk)

Súlyos esetekben a kar vagy a láb embóliája azt eredményezi, hogy az érintettek már nem tudják mozgatni a karjukat vagy a lábukat.

Embólia a tüdőben

A tüdőembóliát tüdőfájdalom, hirtelen fellépő légszomj (dyspnoe), felgyorsult légzés (tachypnoe), szívdobogásérzés (tachycardia), elnyomottság, akut vérnyomásesés (hipotenzió) és keringési sokk jellemzi. Ha elég nagy, a tüdőben lévő embolus túlterheli a szívet és halálhoz vezet.

Embólia az agyban

Embólia a szívben

Ritka esetekben az embólia elzárja a koszorúereket, és szívrohamot vált ki az érintetteknél. Egyes súlyos esetekben a szívembólia szívelégtelenséghez vezet.

Embólia a belső szervekben

A belső szervek embóliája az érintett szervtől függően különböző tüneteket vált ki:

Vese

Ha a veséket embólia érinti, ez gyakran veseinfarktushoz vezet. Az érintettek általában erős fájdalmat tapasztalnak az ágyéki régióban és vért a vizeletben (hematuria). Szélsőséges esetekben a veseműködés teljesen meghibásodhat (veseelégtelenség).

Lép

Bél

A bélfodorban – a kötőszövet sávjában, amely a beleket a hashoz rögzíti, és amelyben a vérerek és idegek futnak a bélbe (mezentériumként ismert) – az embólia súlyos hasi fájdalmat okoz az érintetteknél. Gyakran véres hasmenésük és lázuk is van. A bélmozgások is gyakran csökkennek vagy teljesen leállnak. Szélsőséges esetekben az érintett bélszakasz elhal.

Minél nagyobb területet vág el a vérellátástól az embólia, általában annál súlyosabbak a tünetek.

Mi okoz embóliát?

Az embóliának számos oka lehet. Az eret elzáró és így embóliát kiváltó embólia általában a szervezet saját anyagaiból áll, mint például zsírcseppek, magzatvíz, vérrögök (trombusok) vagy légbuborékok. Bizonyos esetekben idegen anyagokból is áll, mint például idegen testek (pl. üreges tű részei) vagy paraziták (pl. galandférgek).

Az emboliákat tehát fel lehet osztani

• Folyékony embólia, pl. zsírcseppekből vagy magzatvízből áll.
• Gáznemű embólia, pl. légbuborékokból áll.

Az októl függően a következő embólusok különböztethetők meg:

tromboembólia

Az embólia leggyakoribb formája a thromboembolia. Vérrög (thrombus) okozza, amely leválik az érfalról és bejut a véráramba. Ez az embolus azután a vérárammal végighalad a testen, mígnem egy bizonyos ponton elakad, és elzár egy edényt. Ez thromboemboliát eredményez.

Az orvosok különbséget tesznek a vénás és az artériás tromboembóliák között.

Vénás thromboembolia (VTE)

A vénás thromboembolia kockázata megnő, ha valaki ágyhoz kötött (pl. ápolásra szorulók), műtét után (pl. ha sokat fekszik utána), vagy ha az érintetteknél vénagyulladás (thrombophlebitis) van.

Artériás thromboembolia (ATE)

Artériás thromboembolia esetén az embólia egy artériából származik. Általában a szív bal oldalán kezdődik. Ha az embólia levál, gyakran eléri az agyat (agyembólia), és stroke-ot vált ki.

A szívbetegség a leggyakoribb oka az artériás thromboemboliának, amely az esetek 90 százalékát teszi ki. Ezek közé tartozik pl

• Érelmeszesedés (az artériák megkeményedése); az erek szűkülnek a vérkomponensek (pl. koleszterin, fehérvérsejtek) lerakódása miatt
• Az ér belső bélésének sérülése vagy hegesedése (endothel)
• Alvadási zavarok (thrombophilia)
• A szív belső nyálkahártyájának gyulladása (endocarditis)
• A szív falának kitágulása (aneurizma)

A leggyakoribb embóliák a mély lábvénák trombózisa (tüdőembólia) és az agyi artériákban kialakuló tromboembóliák (stroke).

Tumorembólia

A daganatembóliát elterjedt rákos sejtek (tumorsejtek) vagy elterjedt rákos szövetek okozzák. Az embolus (vagy ún. metasztatikus embolus) áttétek kialakulását okozhatja a test más területein.

A daganatembólia gyakran előfordul előrehaladott rákban szenvedő betegeknél. Ennek az az oka, hogy a rák növeli a vér alvadási képességét. Ez azt jelenti, hogy a vér gyorsabban alvad. Minél agresszívabb a rák növekedése, annál nagyobb a trombózis, majd az embólia kockázata.

Zsírembolia

Csontvelő-embólia

Csonttörések egyes esetekben a csontvelőszövet bejut az érrendszerbe, és embóliát vált ki. Az ilyen típusú embólia ezért gyakran olyan hosszú csontok törésekor fordul elő, amelyekben a csontvelő található. Ide tartozik például a felkarcsont (humerus), az alkarcsont ulna (ulna) és sugárcsont (radius), valamint a combcsont (combcsont).

Bakteriális embólia (szeptikus embólia)

Bakteriális embólia esetén a baktériumok bejutnak a véráramba, és embóliát váltanak ki. Ez például vérmérgezés (szepszis) vagy a szív belső nyálkahártyájának gyulladása (endocarditis) következtében fordul elő. A szeptikus embolus az érintett szövet gennyes fertőzéséhez vezethet.

A szeptikus embolusszal ellentétben az úgynevezett csupasz embolus nem bakteriálisan fertőzött.

Gázembólia

Az úgynevezett dekompressziós baleset (dekompressziós betegség) életveszélyes gázembóliához is vezethet. Gázbuborékok keletkeznek az erekben, ha a külső nyomás túl gyorsan csökken. Ez megtörténhet például, ha túl gyorsan emelkedik ki a vízből (búvárbetegség), vagy ha túl gyorsan emelkedik fel.

Magzatvíz embólia

Ha a magzatvíz a szülés során a méhen keresztül jut be az anya véráramába, az magzatvíz embóliához vezethet (más néven „szülészeti sokk szindróma”). Ez egy ritka, de életveszélyes születési szövődmény, amely gyakran anyák és gyermekek agykárosodásához vezet. A magzatvíz-embólia pontos oka még nem tisztázott.

Parazita embólia

Idegentest embólia

Idegentest-embóliában az idegen testek bejutnak a véráramba. Ez az eset áll fenn például, ha a vizsgálóeszközök részei, mint például a katéterek (a szervekbe behelyezett csövek) vagy a kanülök (üreges tűk) a vizsgálat során letörnek és a véráramba kerülnek. Egyéb idegen testek közé tartoznak a repeszek vagy a puskagolyók.

Melyek az embólia kockázati tényezői?

Számos tényező növeli az embólia kockázatát. A thromboembolia egyik legfontosabb kockázati tényezője például a szívbetegség – különösen a pitvarfibrilláció, amely során vérrögök képződnek a szív pitvarában. Egyéb kockázati tényezők

• Dohányzó
• Nagy zsírtartalmú étrend
• Kevés fizikai aktivitás
• Érrendszeri és szívbetegségek, pl. érelmeszesedés, szívelégtelenség
• Cukorbetegség (diabetes mellitus)
• A magas vérnyomás (hipertónia)
• Kóros túlsúly (elhízás)
• Rák
• művelet
• Növekvő életkor
• A lábak túl kevés mozgása (ágyhoz kötöttség, bénulás, merev kötések vagy hosszú utazások, különösen légi közlekedés miatt)
• Terhesség és szülés után
• Súlyos sérülések
• Korábban embóliában szenvedett
• Vénás betegségek, pl. phlebitis, varicose veins (varix)
• Női nem (a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat)

Az emboliákra ugyanazok a kockázati tényezők vonatkoznak, mint a trombózisra.

Mit lehet tenni az embólia megelőzésére?

Az embólia kezelésének célja annak biztosítása, hogy ismét elegendő vér áramoljon át az elzáródott éren. Ehhez az orvosok véralvadásgátló gyógyszereket írnak elő. Súlyos esetekben a vérrögöt gyógyszeres kezeléssel feloldják (gyógyszeres trombolízis) vagy műtéti úton eltávolítják (embolectomia).

Gyógyszer

Súlyos esetekben a vérrögöt gyógyszeres kezeléssel oldják fel. Ehhez az orvosok úgynevezett fibrinolitikumokat (gyógyszeres trombolízist) adnak be.

Az új thromboembolia megelőzése érdekében a betegnek több hónapon keresztül alvadásgátló gyógyszert kapnak tabletta formájában (pl. úgynevezett DOAC-okat vagy K-vitamin antagonistákat, például fenprokumon). Ezt orális antikoagulációnak nevezik, ami nagyjából annyit jelent, mint „véralvadás-gátlás gyógyszeres úton”. Az antikoagulánsok hatásosak, de bizonyos vérzésveszélyt hordoznak magukban. Néhány beteg ezért hosszú távú terápiaként acetilszalicilsavat (pl. 100 mg ASA-t) kap a vérrögképződés megelőzésére és egyúttal a vérzés kockázatának minimalizálására.

Az embolus eltávolítása katéter segítségével

Műtét (embolectomia)

Az utolsó lehetőség a vérrög eltávolítására a műtéti embolektómia. Az orvosok nyílt műtét során eltávolítják az embólust. Tüdőembólia esetén a beteget általános érzéstelenítés alá helyezik, és szív-tüdő géphez kapcsolják.

Hogyan előzhető meg az embólia?

Ha szeretné megelőzni az embóliát, fontos, hogy a kockázatot a lehető legalacsonyabb szinten tartsa az alábbi intézkedések megtételével:

Életmód változások

• Ha Ön dohányos, hagyja abba a dohányzást.
• Kerülje a túlsúlyt, és fogyasszon kiegyensúlyozott étrendet.
• Igyon elegendő folyadékot (legalább másfél-két liter naponta)
• Győződjön meg róla, hogy rendszeres testmozgást végez hosszú repülőutakon vagy autós utazásokon.
• Rendszeres vizsgálatot végezzen háziorvosával, hogy korai stádiumban felismerje és kezelje az olyan betegségeket, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség.

A trombózis megelőzése

Mivel minden sérülés aktiválja a véralvadást, a műtétek növelik a trombózis vagy embólia kockázatát is. Terhes nőknél a szülés növeli a trombózis vagy embólia kockázatát is. Emiatt az orvosok gyakran írnak fel heparin injekciót műtét vagy szülés után, amit az érintettek általában naponta egyszer adnak be a bőr alá. A heparin gátolja a véralvadást, így megakadályozza a trombózisokat és az embóliákat.

Az embólia megelőzésére az orvos gyakran kompressziós harisnyát („trombózisharisnyát”) is felír. Általában a betegek ezt a harisnyát reggel felkelés után veszik fel, majd este lefekvés előtt újra leveszik. Folyamatosan is hordhatók. A kompressziós harisnya elősegíti a jobb véráramlást a lábban, így megelőzi a trombózist.

Ennek a trombózisprofilaxisnak az időtartama az egyéni kockázattól függ.

Hogyan diagnosztizálja az orvos az embóliát?

Embólia gyanúja esetén az első kapcsolatfelvételi pont a háziorvos. Ha azt gyanítják, hogy a tüneteket embólia okozza, általában kórházba utalják a beteget. Ott érbetegségekre szakosodott belgyógyász (belgyógyász) (angiológus vagy flebológus) végzi a beteg további kezelését.

Az embólia gyakran életveszélyes. Ezért fontos, hogy az orvos azonnal tisztázza az embóliára utaló tüneteket, és ennek megfelelően járjon el.

Konzultáció az orvossal és fizikális vizsgálat

Vérvizsgálat

Az embólia diagnózisa vérvizsgálatot is tartalmaz. Bizonyos vérértékek megerősítik az embólia gyanúját. Ezek közé tartoznak az úgynevezett D-dimerek. A D-dimerek olyan fehérjék, amelyek akkor keletkeznek, amikor a vérrög felbomlik. Ha megemelkednek, ez azt jelzi, hogy a testben valahol vérrög, azaz trombózis vagy embólia bomlik le.

Ultrahang, CT, MRI

Ha a vizsgálat megerősíti az embólia gyanúját, az orvos képalkotó vizsgálatot végez, pl. ultrahanggal (szonográfiával), számítógépes tomográfiával (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotással (MRI).

Az angiográfia

Az orvos számítógépes tomográfiát vagy mágneses rezonancia képalkotást használ az erek és az érrendszer képeinek elkészítéséhez (CT angiográfia vagy MRI angiográfia). Ennek érdekében az orvos kontrasztanyagot (a röntgenfelvételen jól látható jódtartalmú, víztiszta és színtelen folyadékot) fecskendez a véredénybe, majd elvégzi a számítógépes tomográfiát vagy a mágneses rezonancia képalkotást. Ezután az ér belseje látható a CT- vagy MRI-képen. Ily módon az orvos láthatja, hogy az embólia elzárja-e az eret, vagy az artéria fala megváltozott (pl. beszűkült) más okok miatt, például érelmeszesedés (az artériák megkeményedése).

szcintigráfia

Ezután az orvos megvizsgálja a tüdő véráramlását. Ennek érdekében gyengén radioaktív fehérjerészecskéket fecskendez be a beteg egyik vénájába. Ezek a vérárammal együtt bejutnak a tüdőbe, ahol a legfinomabb véredények csapdájában maradnak. Egy speciális kamera (gamma kamera, SPECT) segítségével az orvos ezeket láthatóvá teszi és képeket készít. Ezután láthatja, hol csökkenti a véráramlást a vérrög.