Bevezetés
Impingement szindróma A váll szélének szűkülete a acromion és a fej az felkarcsont. Ennek a szűkülésnek köszönhetően az ebben a térben futó szerkezetek és lágy szövetek, mint pl inak, izmok vagy bursae csapdába esnek, ami súlyosakhoz vezet fájdalom és jelentős mozgáskorlátozások a vállízület. A váll szűkület vagy a váll-kar szindróma kifejezéseket szintén szinonimákként használják a betegségre. Területén csípőizület műtét, a kifejezés impingement szindróma is alkalmazzák, ezáltal a csípőízület foglalata és a fej or nyak a combcsont.
Mikor kell műtét?
A betegség korai stádiumában gyakran elegendő megkímélni az érintett vállat, elkerülni a felső munkát és kerülni a nehéz tárgyak emelését. Ugyanakkor konzervatív kezelési módszerek fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek (kenőcsök, injekciók vagy tabletták), gyógytorna, hidegterápia és elektroterápia valamint a célzott izomedzés segíthet a tünetek javításában. Művelet szükséges, ha a fájdalom és a kar és a váll mozgáskorlátozása, a konzervatív terápia ellenére, több hónapon át fennmarad vagy növekszik.
Az összehúzódott struktúrák és a lágy szövetek megkönnyebbülésének hiánya miatt a vállízület bekövetkezik. A legrosszabb esetben az izmok ill inak a váll-stabilizáló izomcsoport (rotátorköpeny) szakadhat, és ezáltal sürgősen szükségessé válik a műtét. További információ erről a témáról:
- Az impingement szindróma terápiája
- Gyógytorna impingement szindróma esetén
Sebészeti terápia
A kezelő orvos megkülönbözteti a betegség I. és II. Stádiumát, amelyben körülbelül fél év és egy év konzervatív terápiás formák után a kezelést sikertelennek és az ín elváltozásának kell minősíteni az ún. acromion sarkantyú van jelen, és a III. szakasz a hiányos szakadás szakasza. A szubakromiális szűk keresztmetszet szindróma műtéti eljárása, mivel a impingement szindróma szubakromiális dekompressziónak (dekompresszió = kiterjesztés) is nevezik. E dekompresszióval kapcsolatban - a kiváltó októl függően - különböző megközelítések vannak a műtét számára.
A cél a szűkületek megszüntetése a vállízület hogy az ín anyaga vagy a lágy szövet már ne legyen csapdában. A műtéti területen megkülönböztetünk:
- Akromioplasztika Neer szerint (= défilé - expanzió) Elvileg ez alatt a szubkromiális tér tágulását értjük a supraspinatus ín. A cél az, hogy több helyet teremtsen a lágy szövetek számára a acromion mozogni.
Ennek elérése érdekében kis mennyiségű csontot távolítanak el az akromion alsó részéből. Bizonyos körülmények között az akromioplasztika artroszkóposan végezhető. Akromioplasztika végezhető mind a rotátorköpeny elváltozás és ép rotátor mandzsetta.
Az alábbiakban részletesebb magyarázatokat talál az eljárásról.
- Korrekciós művelet, amely szükségessé válhat a törés a humeral fej téves helyzetben gyógyult meg.
- A meszesedések műtéti eltávolítása a rotátorköpeny (íngyulladás calcarea). Ebben az eljárásban a rotátor mandzsettáján elhelyezett megvastagodott és gyulladt bursa teljesen vagy részben eltávolításra kerül. Ez általában az akromioplasztikával együtt történik (lásd fent).
A szubkromiális dekompressziót az alábbiakban tárgyaljuk.
Az akromion két részből áll, a hátsó csontos részből, akromionnak hívják, és az elülső szalag részből, a ligamentum coraco-acromiale-ből. A inak és a rotátor mandzsetta lágyrészei a subacromialis térben helyezkednek el, amely alagútszerű teret képez a vállízületben. Ez az „alagút” túl keskeny egy szubakromiális szűk keresztmetszet szindrómában, ezért ki kell szélesíteni.
A fej feje közötti távolság felkarcsont és az akromion felszínt orvosilag akromio-humeral távolságként ismerjük. Normál körülmények között legalább 10 mm távolságot kell garantálni. Ez a tér növelhető a lefelé mutató „csont eltávolításával orr”Az akromionon.
Míg korábban az akromion elülső szalagrészét általában eltávolították, ezt ma általában nem teszik meg. Ha az úgynevezett „támasz”, az ínszalag elülső része teljesen hiányzik, akkor a humeralis feje felfelé csúszhat. A műtéti eljárás történhet artroszkópos (artroszkópos szubkromiális dekompresszió, más néven ASD) vagy nyílt technikával (OSD = nyitott szubkromiális dekompresszió). Artroszkópos szubkromiális dekompressziót - ASD - hajtanak végre a szimultán részeként endoszkópia a vállízület.
Rendszerint csak 2-3 apró, körülbelül 1 cm hosszú bőrmetszet szükséges, amelyekbe speciális műszereket helyeznek. Ez lehetővé teszi a sebész számára, hogy kamerát helyezzen be az ízületbe, amely lehetővé teszi a szűkülethez vezető csontos szerkezetek közvetlen azonosítását és eltávolítását. Borotvát, forgó speciális műszert használnak az acromion aljzat egy részének marására.
A hangsúlyosabb klinikai képekhez általában a nyílt terápia az előnyös. Ebben az esetben a nagyobb csont sarkantyúk eltávolíthatók és a meglévő tapadások egyidejűleg eltávolíthatók. Szükség esetén a sebész eltávolíthatja az ízület egyes részeit (csontrészeket, inakat vagy bursae-részeket) és / vagy az ízületek sima felületeit is.
A nyílt szubkromiális dekompressziót - OSD - körülbelül 5 cm-es bőrmetszéssel hajtják végre. A beteg nagyobb stresszének köszönhetően ezt az eljárást hosszabb kórházi tartózkodás kíséri. Ha lehetséges megkülönböztetni a műtét két típusát, az ASD általában előnyösebb, mint az OSD.
Az ASD előnye elsősorban az alacsonyabb invazivitás. Ezzel a variánssal a műtét normál esetben ambulánsan is elvégezhető, azaz a beteg a műtét napján elhagyhatja a kórházat. Minden egyes művelettípus után kiterjedt fizioterápiát írnak elő, amelynek során fontos megtalálni a jó középutat az ízület túl korai túlterhelése és a túl sokáig tartó immobilizálás között, mindkettő hosszú távon negatív hatást gyakorolhat a gyógyulási folyamatra.
Minél szélesebb körű a beavatkozás, annál lassabban kell elkezdeni az ízület mozgósítását, és minél hosszabb időbe telik a teljesen normális mobilitás és a fájdalom az érintett vállban. Részletesebb információk a fejezetben találhatók: Szubkromiális dekompressziós löket a műtét előtt Különleges illusztráció Röntgen kép (kimeneti nézet), amelyben az akromion alatt egy összehúzódó sarkantyú látható. Műtét után Ugyanaz Röntgen kép artroszkópos műtét után, a sarkantyú eltávolítása után.
Ha műtétre van szükség, akkor általában alatt Általános érzéstelenítés. Időközben a páciens ülő helyzetbe kerül („tengerparti szék-helyzet”), és nem vesz észre semmit a műtétből. A tudatosság és a fájdalomérzet ezzel a módszerrel teljesen megszűnik érzéstelenítés és a beteg az eljárás során nem reagál.
Ritka esetekben helyi vagy regionális érzéstelenítés (scalenus blokk vagy plexus érzéstelenítés) alkalmazható. Ebben az esetben, idegszál kötegek a nyak és a hónaljba érzéstelenítőt injektálnak. A beteg mindig tudatos és reagál.
A legtöbb esetben a érzéstelenítés általános érzéstelenítéssel kombinálva vagy a fájdalom ideiglenes megszüntetésére alkalmazzák. Általános információk a Általános érzéstelenítés itt található: Általános érzéstelenítés - eljárás, kockázatok és mellékhatásokA művelet általában 30-45 percet vesz igénybe. Nyílt műtét és a vállízület komplex előkészítése, például az ízületben kifejezett tapadások esetén a műtét ideje több órára is megnőhet.
Alatt végezzük a műveletet Általános érzéstelenítés. A kezelés egészére vonatkozóan legalább egy napot meg kell tervezni, mivel az érzéstelenítést általában megfigyelési periódus követi. Ha a beteg kórházba kerül, 2-4 napra kell számítani.
Ha a műtétet általános érzéstelenítésben hajtják végre, a beteg ebben az időszakban nem érez fájdalmat és nincs eszméleténél. A műtét utáni kezdeti időszakban fájdalomcsillapító gyógyszert alkalmaznak, amely lehetővé teszi a váll szinte fájdalommentes mozgékonyságát. A korai mozgás nagyon fontos a tapadások vagy a megújult, helyigényes tapadások megelőzése érdekében.
Néhány nap múlva a fájdalomnak olyan mértékben el kellett volna csillapodnia, hogy már nem szükséges szedni fájdalomcsillapítók. Ez a téma érdekes lehet Ön számára is: Gyakorlatok az izomrövidülés ellen Az impingens szindróma műtétet fekvőbeteg vagy ambuláns eljárásként lehet végrehajtani. A járóbeteg-műtétet csak kórházi tartózkodás esetén tervezik a műtét napjára, a kórházat ugyanazon a napon hagyhatja. Ha szövődmények merülnek fel, javasolható a műtét napján túli tartózkodás.
A járóbeteg-kezelést csak akkor szabad megfontolni, ha a kirakodás után valaki rendelkezésre áll a mindennapi tevékenységek támogatására, és bizonyos mértékű mozgásképesség van arra, hogy a kórházba utóvizsgálatokra vagy később jelentkező szövődmények esetén jöjjön. A fekvőbeteg-műtétet általában 2 éjszakára tervezik erre a kezelésre. Egy művelet általában mindig tartalmaz bizonyos kockázatokat.
Az általános érzéstelenítést nem mindenki tolerálja egyformán, és komplikációk jelentkezhetnek a műtét során. Ezek azonban nem specifikusak, hanem minden sebészeti beavatkozásra vonatkoznak, és a műtét előtt megbeszélik őket az orvossal. A műtét után a műtéti sebek gyulladása léphet fel.
Mivel az impingement szindróma műtét során csak kis bemetszéseket hajtanak végre, a fertőzés kialakulásának kockázata alacsony. Nem elhanyagolható kockázat, hogy a műtét ellenére az ín károsodása megmarad, és könnyek keletkeznek. Hasonlóképpen, a műtét ellenére megújuló impingencia-szindróma is előfordulhat, többek között a megvastagodott bursa vagy a váll területén lévő egyéb gyulladásos megvastagodott szerkezetek miatt. A műtét után megnövekedett kockázata trombózis az immobilizálás során figyelembe kell venni, de ez gyógyszeres kezeléssel megelőzhető, ha hosszabb ideig mozdulatlanná válik.
