Az ELISA teszt laboratóriumi orvosi vizsgálat, amelynek végrehajtása során úgynevezett antigén-antitest reakció lép fel. Különböző antigének tesztelhetők, amelyek szerepet játszanak az emberi vagy az állatgyógyászatban. Csak akkreditált laboratóriumi intézetek kapnak megbízást a teszt elvégzésére Németországban.
Mi az eljárás?
A laboratóriumi orvosi vizsgálatokon belül az ELISA teszt az úgynevezett immunológiai eljárásokhoz tartozik. A vizsgálati eljárás során fehérje molekulák meglehetősen különböző testnedvek. Az ELISA az enzimmel kapcsolt immunszorbens teszt rövidítése. Ezért egy angol nyelvű megnevezésről van szó, amely azonban a német orvosi használatban meghonosodott. Az ELISA teszt az úgynevezett immunológiai eljárásokhoz tartozik a laboratóriumi orvosi vizsgálatokon belül. A vizsgálati eljárás felhasználható a fehérje kimutatására molekulák sokféle testnedvek. Ezek felderítése molekulák viszont lehetővé teszi következtetések levonását bizonyos betegségekről vagy klinikai képekről, ezért az orvosok diagnózisukat is egy ilyen ELISA teszt eredményétől függik. A vizsgálati eljárás ezért nagy jelentőséggel bír a mindennapi klinikai gyakorlatban, akár járóbeteg, akár fekvőbeteg-ellátás esetén. A megfelelő testnedvek, például egészben vér vagy folyadékok ízületekután azonnal a laboratóriumba küldik, miután összegyűjtötték a betegtől. Ezek általában meglehetősen sürgős minták, mert az őshonos anyag érzékenynek számít, és a lehető leggyorsabban meg kell vizsgálni. Az úgynevezett túltárolt minták vezet hamis negatív eredményekre, mert a kóros fehérjék észlelhetők időközben csökkentek vagy teljesen lebomlottak. Így az úgynevezett preanalitikumok fontos szerepet játszanak az ELISA-ban; a gyanús vagy negatív eredményeket meg kell ismételni, ha megfelelő klinikai tünetek jelentkeznek.
Funkció, hatás és célok
Az akkreditált orvosi laboratóriumban a helyes vizsgálati teljesítmény érdekében feltétlenül szükséges kémcsövek és úgynevezett mikrotiterlemezek. Ezek a finom félig konkáv bemélyedésekkel ellátott lemezek speciális műanyagból készülnek, és mindegyikük egy nagyon specifikus antitesttel van bevonva. Ha a kimutatandó antigén jelen van a vizsgálandó testfolyadékban, akkor specifikus antigén-antitest reakció lép fel az úgynevezett lock-and-key elv szerint. A minta anyagát a laboratóriumi személyzet pipetták segítségével vagy teljesen automatikusan behelyezheti a lemezekbe. A modern laboratóriumi orvosi intézetekben csak teljesen automatizált rendszereket használnak az ELISA diagnosztikához. Ezeket azonban képzett személyzetnek, orvostechnikai laboratóriumi asszisztenseknek kell ellenőrizniük. Az úgynevezett belső és külső minőségellenőrzés szintén a laboratóriumi személyzet feladata, a laboratóriumi orvoslás felett az orvosi személyzet felett, fertőző betegség epidemiológia és mikrobiológia. Az első vizsgálati tétel után, azaz miután az anyagot a lemezekre pipettázták, a mintában található specifikus antigének, ha vannak, már megkötődtek a antitestek a műanyag lemezen. Ezután fiziológiás sóoldattal mossuk az interferáló tényezők, például a nem kívánt antigének vagy fehérjék az előkészítéstől. Ez a lépés nagyon fontos a hamis pozitív reakciók elkerülése érdekében. A laboratórium által értelmezett hamis pozitív eredmény halálos következményekkel járhat a beteg számára. A teszt második lépésében egy másik antitestet adunk hozzá, amely egy enzimhez van kapcsolva. Ez a jelölt antitest is kötődik az antigénhez. A harmadik és egy utolsó lépésben meghatározott mennyiségű speciális festéket adunk hozzá, amelyet kisebb vagy nagyobb mértékben lebontanak a még jelenlévő enzimmaradványok. Csak az az enzim lebontható, amely korábban nem kötődött az antigénhez az antitesttel együtt. A szabad enzim képes hasítani a hozzáadott festéket. A hasított festék pontos mennyiségét pontosan meghatározhatjuk egy másik laboratóriumi módszerrel, az úgynevezett fotometriával. Ez lehetővé teszi a pontos következtetések levonását arról, hogy egyáltalán van-e antigén a minta anyagában, és ha igen, mennyit. Az ELISA-tesztet nem csak a kezdeti diagnózisra vagy bizonyos betegségek gyanús diagnózisainak és klinikai képeinek megerősítésére használják, hanem a haladásuk figyelemmel kísérésére is. Ha az antigén koncentráció során a teszt során alacsonyabbá válik terápia, a terápiát sikeresnek tekintik.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az ELISA teszt informatív értékét elsősorban a testfolyadékokban lévő antigén struktúrák kimutatásával éri el. A teszt úgynevezett kvalitatív, de félkvantitatív és kvantitatív megállapítást is lehetővé tesz bizonyos antigének testnedvekben való feltételezett jelenlétére vonatkozóan. Egész vér nem használható a tesztre, csak a vérszérum. Közvetlen teszt a betegen, például a hajszálcsöves vér az ujjbegy, ezért néhány más szerológiai vizsgálathoz hasonlóan a mai napig nem lehetséges. Az emberi gyógyászatban az ELISA tesztet elsősorban bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzésekben lévő antigének kimutatására használják. Ezen túlmenően a májgyulladás A szerológiát ismét ELISA teszttel ellenőrzik. Bizonyos hormonok, például a terhesség a HCG hormon, ELISA teszttel is meghatározható. Ha bizonyos szövődmények jelentkeznek a terhesség, pontos ismerete a koncentráció a terhességi hormon mennyisége a vérben nagyon hasznos diagnosztikai és terápiás szempontból. A teszt másik indikációja az úgynevezett paraproteinek kimutatása a vizeletben, mivel ezek például különböző daganatos betegségek, például myeloma multiplex. Az ELISA-tesztet ma is számos laboratóriumban végzik, de a szakértők elavultnak tartják. Az immunreakció párosul enzimek az ELISA tesztben az utóbbi években egyre inkább felváltotta a radioaktívan jelölt anyag antitestek, amelyek még jobb kvantitatív mérési eredményt nyújtanak. Ezeket a teszteket RIA-nak (Radio Immunabsorbent Assay) is nevezik. Az ELISA további speciális előrelépései a könnyű kémiai módszerek, például a lumineszcencia vagy a fluoreszcencia.
