A szimpatikus hang a szimpatikus gerjesztésének állapotára utal idegrendszer, amely nem pontosan mérhető és folyamatosan változik. A fokozott szimpatikus hang a testet egyfajta válaszmódba helyezi, például repülés vagy támadás. Észrevehető többek között a vér nyomás, a gyorsulás szív a perifériás vér összeszűkülése hajók és a bél aktivitásának csökkenése. A paraszimpatikus idegrendszer fő antagonistaként működik, biztosítva kikapcsolódás és regeneráció.
Mi a szimpatikus hangnem?
A szimpatikus hang a szimpatikus gerjesztésének állapotára utal idegrendszer, amely nem pontosan mérhető és folyamatosan változik. A szimpatikus hang kifejezéssel összefoglaljuk a gerjesztés állapotát szimpatikus idegrendszer Az szimpatikus idegrendszer, antagonistájával, a paraszimpatikus idegrendszer, az autonóm idegrendszer részének minősül. A szimpatikus hangnem nem mérhető pontosan, és folyamatosan változik, hogy alkalmazkodjon a jelenlegi helyzethez. Amikor a szimpatikus tónus fokozódik, a test fokozott reakciómódba kerül, és fokozott a fizikai és izomkészség a teljesítőképességre. Fiziológiailag a test optimálisan programozva van a menekülésre vagy a támadásra (feszültség válasz). A repülési vagy harci mód azonban némileg káros a túlélés szempontjából fontos egyéb funkciókra, ezért a magas szimpatikus hangú fázist egy kikapcsolódás fázis, amelyet a neurotranszmitter acetilkolin keresztül paraszimpatikus idegrendszer. Egészséges embernél a szimpatikus és a paraszimpatikus tónus kiegészíti egymást, és van egy egyensúly a két antagonista között. Fázisokban a szimpatikus vagy a paraszimpatikus tónus határozza meg a test fiziológiai eseményeit.
Funkció és feladat
A szimpatikus hangnem, amely a szimpatikus izgalmi állapot mérőszáma, fejlődés szempontjából fontos volt az emberek azonnali védelme érdekében. Magas szimpatikus hang, a magas szinonimája feszültség szinteket, rövid távú fiziológiai változások lépcsőjét indítja el, amelyek optimálisan felkészítik az embereket a repülésre vagy a támadásra. A vér hajók a vázizmok ellátása tágítással reagál, míg az erek bőr és egyes szervek, például a vese, összehúzódnak. Egyidejű növekedésével vér nyomás és szív arány, az izmok jobb ellátása érhető el, miközben esetleges sérülés esetén csökken a vérzés kockázata a periférián. Ezenkívül a bél perisztaltikája és a vizelettermelés lelassul, hogy tovább érje el kitartás még a szükséges kiválasztódás területén is. Fokozott glikolízis a szénhidrátok és a megnövekedett agyi véráramlás párosítja az optimális fizikai teljesítményt és az optimális agy teljesítmény. Fejlődésileg a szimpatikus hangzás legfőbb előnye valószínűleg a támadók elleni optimális védelem volt, akár repüléssel, akár támadással. Mindkét lehetőség esetében a magas szimpatikus hangnem egyformán biztosítja a legjobb fiziológiai felkészülést. Az életmód megváltoztatása az iparosodott világban gyakran olyan stresszorokat eredményez, amelyek magas szimpatikus hangot váltanak ki, ami elindítja az egész fiziológiai kaszkádot. Általános szabályként azonban az feszültség hormonok nem csökkenthető magas fizikai teljesítménnyel vagy an kitartás teljesítmény, mert a repülés vagy a támadás kontraproduktív lenne a helyzetben és még a stressz előtt is hormonok csökkennek, a következő stresszor már megjelenik. Ezért gyakran fennáll annak a veszélye, hogy a testet állandóan éber állapotban tartják bizonyos stresszorok. Az eredeti védőmechanizmus ezután a szív- és érrendszeri problémák kialakulásának kockázatává válhat magas vérnyomás vagy más másodlagos betegségek.
Betegségek és betegségek
Magas szimpatikus hangnem, amely felismerhető a koncentráció a stressz hormonok (adrenalin, noradrenalin) a normál szint felett, rövid távú fiziológiai változásokat idéz elő a testben, amelyek mindegyike a menekülés vagy támadás optimális feltételeinek megteremtését célozza fenyegetés esetén. Elvileg a betegséggel összefüggő funkcionális károsodások a fiziológiai változások széles skálájának bármely pontján előfordulhatnak. A szimpatikus tónussal közvetlenül összefüggő nem megfelelő egyensúly szimpatikus és parasimpatikus hangnem között. Gyakran vezet szinte állandó dominanciájához a szimpatikus idegrendszer felett paraszimpatikus idegrendszer. Ennek eredményeként a testnek túl kevés lehetősége van a regenerálódásra, mert a test folyamatosan riasztó állapotban van, és sok fiziológiai folyamat már nem normális üzemmódban zajlik. Az ebből adódó tipikus panaszok az idegesség, a nappali alvászavarok fáradtság, görcsök és a emésztési problémák. A viszonylag nem specifikus tünetek sok orvost késztettek a vegetatív dystónia diagnosztizálására az 1950-es években és még később is. Ma ez a kifejezés ellentmondásos a szakemberek körében, mivel sok esetben „csak” a szimpatikus és a parasimpatikus hang viszonyának zavara a szimpatikus hangvétel mellett. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer közötti elmozdult kapcsolatot szimpatikotóniának nevezik. Valószínűleg a szimpatikototónia annak a ténynek köszönhető, hogy a gyakori stresszorok többé-kevésbé tartósan magas szintet okoznak koncentráció of stressz hormonok amit fizikailag nem lehet „ledolgozni”, így egyes fiziológiai folyamatok csak riasztási módban futnak és kényelmetlenséget okoznak. A sympathicotonia szintén kockázatot jelent a szív-és érrendszer. A vérnyomás miatt gyakran megjelent stressz hormonok azt a kockázatot hordozza magában, hogy a megnövekedett vérnyomás és általában a megnövekedett szívverés is állandóvá és krónikussá, azaz tartóssá válik magas vérnyomás minden következményével együtt kialakul. Nagyon valószínű, hogy ebben genetikai tényezők játszanak szerepet. A stresszorok ingerlékenysége nagyon egyedi. A szimpatikus központok a gerincvelő impulzusokat kapnak a központi idegrendszer meghatározott régióiról, és a szimpatikus tónus növelésével reagálnak. Az alapminta itt genetikai rögzítést követ, és valószínűleg csak részben szerzi meg életkörülmények révén.
