Diagnostics
Az orvos számára fontos hivatkozási pont a kórtörténet, azaz annak a helyzetnek a leírása, amelyben a kár bekövetkezett. Ezenkívül az orvos megvizsgálja a láb mozgékonyságát (motoros funkció) és azt, hogy csökken-e az érzékenység (a láb és a láb érzése). A röntgensugarak több síkban (oldalsó és elülső-hátsó) pontosabb információkat nyújthatnak a talusról törés. Ezenkívül további diagnózis a számítógépes tomográfia (CT) szkenner megfelelő lehet a lehetséges pontosabb képének elkészítéséhez törés. MRI és csont szcintigráfia döntő eszköz lehet az érintett csontrészek lehetséges károsodásának kizárására vagy kimutatására.
Gyakorisági eloszlását
A talus törés inkább a ritkább törések közé tartozik. Az összes lábtörés kevesebb, mint 5% -át teszi ki. A talus törés gyakran előfordul a láb egyéb töréseivel, pl. a malleoliakkal (boka) vagy calcaneus (calcaneus).
Az esetek felében a talus törés befolyásolja a nyak az boka csont. A. Törései boka a csont az esetek körülbelül egynegyedét teszi ki, míg a talus (processus) csontos nyúlványainak törései az esetek körülbelül ötödét érintik. Tünetek: A talus törés súlyos fájdalom a boka területén ízületek. Van egy súlyos duzzanat is vérömleny (zúzódás). Ezen felül a mobilitás a bokában ízületek korlátozott.
Osztályozás
A bokacsont talus törésének osztályozása nyak Hawkins irányelvein alapul. Az 1. típusban nincs elmozdulás a collum tali-ból. A 2. típus töréskor van jelen nyak a boka csontjának alsó része előre tolódik bokaízület.
A 3. típus leírja a feltétel amelyben a boka csont teste a felső és az alsó részén elmozdul bokaízület. A 4. típusban az állapot megegyezik a 3. típuséval, és az Articulatio talonavicluare-ban is van elmozdulás. A talonavicularis ízület a caput tali és az os naviculare (sajka alakú).
Az elmozdulással járó talus törést a lehető leggyorsabban csökkenteni kell (a megfelelő helyzetbe kell visszahozni) a oszteonekrózisnak (a csont halála). A laterális és a hátsó talus folyamatokban megkülönböztetnek elmozdult és nem elmozdított töréseket. Ha a csonttöredékek elmozdulnak, csavarokkal visszahelyezik őket a megfelelő helyzetbe. Ha a törés nem mutat elmozdulást, akkor egy vakolat a bokát immobilizáló (immobilizáló) gipsz elegendő.
A talus talus törései fej általában csavarokkal rögzítik. A spongosiaplastist itt lehet feltüntetni. Ez egy olyan eljárás, amelynek során a beteg egészséges csontszövetét (spongosiát) vezetik be a törésbe azzal a céllal, hogy stabil csontanyagot hozzanak létre az ott található csontszövethez való tapadás révén.
Az egészséges csontszövetet általában csontok amelyek könnyen hozzáférhetőek (pl iliac címer). Vakolat a Collum Tali törései esetén is alkalmazható, ha a törésdarabok nem mozdulnak el. Ha elmozdulás történt, mint a Hawkins 3 és 4 esetében, és gyakran a Hawkins 2 esetében is, csavarokkal történő rekonstrukciót hajtanak végre.
Ha egy törés apró csonttöredékeket eredményez, ami gyakran a kis csontnyúlványoknál következik be, amelyeket nem tartanak csavarokkal, és ezért nem lehet csökkenteni, akkor lehetőség van ezen töredékek artroszkópos eltávolítására. Az érintett láb teljes súlyviselését a 8. - 12. hétig meg kell akadályozni. Részleges súlyviselés ezen idő előtt is lehetséges lehet, ha csavarokat használnak. A műtét után a törés radiológiai nyomon követését jelzik a gyógyulási folyamat figyelemmel kísérése és a szövődmények felderítése érdekében. Nyirokelvezetés a gyógytorna pedig hasznos lehet a gyógyulási folyamat felgyorsításában.
