Diagnózis
A peronealis paresis diagnózisát gyakran fel lehet állítani az orvos-beteg konzultáció során, amikor a beteg beszámol a kudarc tipikus tüneteiről és jeleiről. Az orvos által végzett vizsgálat során a végleges diagnózist általában az alsó rész zsibbadása alapján lehet felállítani láb leírták. Csak ritkán kell az idegvezetési sebességet elektródák segítségével mérni, amely a peroneus paresisben csökken. Az L5 lemez herniated lemezének kizárása érdekében azonban MRI is elvégezhető, mivel a idegkárosodás vagy a lemez sérülése gyakran nehéz.
Terápia
A peronealis paresis terápiája nagyban függ attól, hogy mi okozta. Ha a peroneus parézist egy porckorongsérv okozta, akkor azt korrigálni kell. Ha az ok vérzés vagy az ideget nyomó vízvisszatartás (ödéma), ezeket az okokat meg kell szüntetni, hogy a peroneus paresis megforduljon, és a beteg teljes mértékben érezze az alsó részét láb és megfelelően mozgassa.
Ha az ideget nyomáskárosodás károsította (pl. A vakolat különösen a fizioterápia segíthet a páciensnek az izmok újjáépítésében és az ideg stimulálásában, hogy az teljes működését vissza tudja állítani. Ha azonban az ideg megszakadt és a peroneális parézis bekövetkezett, akkor lehet, hogy nincsenek kezelési lehetőségek az ideg teljes működésének helyreállítására. Ebben az esetben visszafordíthatatlanról, azaz visszafordíthatatlanról beszélünk idegkárosodás.
Ebben az esetben a terápia az esetleges következményes károsodások (másodlagos károsodások) elkerüléséből áll, mint például a láb rossz helyzetben (hegyes láb). Erre a célra a beteget speciális támasztó sínnel látják el, hogy a láb a megfelelő helyzetben van. Peronealis paresis esetén a fizioterápia gyakran a választott módszer, hogy a beteg teljes mértékben érezze és mozgassa az övét alsó láb és újra gyalog.
A peronealis parézis során alkalmazott fizioterápia biztosítja, hogy a páciens újjáépítse azokat az izmokat, amelyeket az ideg károsodása miatt nem használtak megfelelően, és hogy az ideget így ismét gyakrabban stimulálták. Ennek eredményeként a fizioterápiának nagyon jó eredményei vannak a peronealis paresis kezelésében. Ennek ellenére lehetséges, hogy a fizioterápia kudarcot vall a peroneális parézis során. Ez mindig akkor fordul elő, ha az ideg visszafordíthatatlanul károsodik, például amikor egy ideg balesetben szakad meg. Bár a fizioterápia nem képes visszafordítani a peroneális bénulást, ez segíthet a betegnek abban, hogy megtalálja a módját a láb rossz helyzetben a bénulás ellenére és optimalizálni a járási mintát, hogy a gólyalépés ne következzen be. Különösen fontos, hogy a peronealis paresis fizioterápiáját állandóan és rendszeresen végezzék, hogy a beteg elérhesse a kívánt terápiás sikert.
