Diagnózis
A láb diagnózisa törés általában az orvos készítheti el úgy, hogy balesetet (anamnézist) és a klinikai vizsgálatot követően kikérdezi a beteget. A csont bizonyos klinikai tünetei törés olyan axiális hibás helyzet, rendellenes mozgékonyság, látható csonttöredékek nyílt törésekben vagy pattogó és ropogós zajok (krepitációk), amelyek akkor jelentkeznek, amikor a csontdarabok összedörzsölődnek. A csont bizonytalan jelei törésviszont vannak fájdalom, duzzanat, véraláfutás (haematoma), túlmelegedés és mozgáskorlátozás.
Röntgen a diagnózis akkor is szükséges, ha vannak bizonyos törési tünetek. Erre a célra több síkban készülnek képek. A bonyolultabb töréseket számítógépes tomográfiai képpel lehet jobban rögzíteni. Ha stressztörések vagy lágyrész sérülések gyanúja merül fel, a mágneses rezonancia képalkotás hasznos lehet.
Okoz
A lábtörések kezelése nagymértékben függ az érintett csonttól, a törés típusától és összetettségétől, valamint a környező lágyrész érintettségének mértékétől. A lábujj törés kezelése konzervatív vagy műtéti lehet, az eredményektől függően. A legtöbb esetben, még a kis lábujjak aprított törése esetén is, konzervatív eljárás elegendő.
Ez a terápia az immobilizáció elvén alapul, amely biztosítja, hogy a csontdarabok rendszeresen újra össze tudjanak nőni. Erre a célra egy speciális rögzítő kötést használnak, amelyet néhány hétig a lábán hagynak. Továbbá egy támasz is integrálható a cipő talpába.
Gyakran a törött lábujj a szomszédos lábujjhoz van rögzítve, ami növeli a támasztó hatást. A lábujj elmozdult (elmozdult) törése esetén csontok, egy eszközt (redukciót) a mozgáskorlátozás előtt a megfelelő helyzetbe kell hozni, ami általában alatt történik helyi érzéstelenítés (helyi érzéstelenítés). A lábujjak duzzanata javítható a hűsítéssel és az emeléssel láb.
fájdalomcsillapítók mint például az NSAID-k (nem szteroid gyulladáscsökkentők, pl ibuprofen or diclofenac) És fájdalom kenőcsök segítenek enyhíteni a lábujj törésének fájdalmát. A műtétet leggyakrabban a nagylábujj alsó végtagján végzik. Alatt is elvégezhető a művelet helyi érzéstelenítés.
Először a töredékeket állítják fel (redukálják). A töréseket ezután dróttal együtt tartják, hogy együtt növekedhessenek (osteosynthesis). Szükség lehet csavarok vagy lemezek behelyezésére is.
A legtöbb esetben a beillesztett idegen anyagot néhány hét vagy hónap után eltávolítják. Esetében is lábközépcsont törések, szükség esetén a csökkentés az első lépés. Az utóbbiak olyan törések, amelyekben a csont feletti lágy szövetek megszakadnak, így a törésrés a nyitott seben keresztül kapcsolódik a külvilághoz és csíra (szennyeződés) bejuthat a törésbe.
A stabil zárt törést immár néhány hétig rögzíthetjük a vakolat öntvény. Ha a zárt törés instabil, a lábközépcsont a törést úgynevezett Kirschner-huzalokkal rögzítik. Ez az eljárás perkután (a bőrön keresztül) elvégezhető, és nem feltétlenül igényel nyílt műtétet.
A kívülről nem csökkenthető töréseket műtéttel mindig normál helyzetbe kell hozni, majd rögzíteni kell. Nyitott törések esetén először a redukciót is végrehajtják, majd a rögzítést. Ez gyakran a lágyrész súlyos károsodását eredményezi, így csak előzetes redukciót és antibiozist hajtanak végre.
Miután a lágyrész helyreállt, a terápia végső redukció és an-nal történő rögzítés formájában következik külső rögzítő (külső rögzítés) vagy Kirschner vezetékek. A vezetékeket általában néhány hét múlva eltávolítják, de a lábában is hagyhatók. A sérüléstől és súlyosságától függően a hagyományos (nem műtéti) és a műtéti kezelés is megfontolható tarsal törések.
A hagyományos módszerek biztosítják a csonttöredékek immobilizálását és tapadását a vakolat öntvény. A műtéti eljárások először csökkentik a törést, majd stabilizálják azt. Ezt követően az aktív mozgásterápia nagyon fontos a láb mozgékonyságának és funkcionalitásának helyreállításához.
