Meghatározás
A „külső rögzítő” kifejezés a csonttörések vagy más csontbetegségek kezelésére szolgáló műtéti eljárás leírására szolgál. Normális esetben a töréseket a vakolat öntött vagy műtéti úton csavarokkal és lemezekkel, súlyosságuktól függően. A külső rögzítőt általában akkor alkalmazzák, amikor a csontot körülvevő lágy szövetek annyira megsérültek, hogy a rekonstrukció klasszikus módszereivel történő műtét nem lehetséges.
A külső rögzítő alkalmazása bevett kezelési módszer sürgősségi helyzetekben és sok sérülést szenvedő betegek számára is. A külső rögzítő technikájával a csavarokat az érintett csontdarabokba helyezzük. A szokásos sebészeti módszerekkel ellentétben a behelyezett csavarok azonban kinyúlnak a testből, és fémmel vannak összekötve bár. Ily módon a csonttöredékek rögzítése és gyógyulása elérhető a csontot körülvevő lágy szövet túlzott károsodása nélkül.
Jelzések
Külső rögzítő felszerelésére számos betegség és sérülés esetén lehet szükség. Leggyakrabban súlyos csonttörések után végezzük, ahol a csontot körülvevő lágy szövet súlyosan megsérült. A csontok kívülről a sérült lágyrész, valamint a sérült csontok optimálisan gyógyulhatnak.
A külső rögzítőt különösen gyakran használják a nyaki gerinc törései esetén. Egy másik jelzés az ún kallusz figyelemelterelés. Itt a csontot műtéti úton, célzottan behatolják, és a végeket a külső rögzítővel széthúzzák, hogy a szövetet egykallusz“, A csont hegszövete, amely később szilárdabb anyaggá keményedik és így meghosszabbítja a csontot.
Ez a módszer felhasználható a különbségek kijavítására láb például hossza. Bizonyos betegségek tüneteinek orvoslására hasznos lehet az ízület külső rögzítővel történő mesterséges merevítése. Súlyos osteoarthritis esetén például a csont a kettő közötti ízületen keresztül összekapcsolódhat, hogy véglegesen megmerevedjen.
Hogyan működik a külső rögzítő?
Külső rögzítővel lehet kapcsolatot létrehozni kettő között csontok vagy csontdarabok fémes úton bár. Ennek eléréséhez csavarokat helyeznek az érintettekbe csontok. Ezek a csavarok kiemelkednek a fenti bőrből.
A csavarok és így a csonttöredékek stabil csatlakoztatásához úgynevezett bilincseket kell rögzíteni a csavarokhoz, amelyekhez a fém bár csatolhatók. Ez a rúd ideiglenesen alátámaszthatja vagy helyettesítheti a csontot csonttörések esetén, ha a csont már nem képes megfelelő stabilitást garantálni egy törés. A lágyrész sérüléseit sem kímélik, ellentétben a csontsérülések hagyományos kezelési lehetőségeivel, ezért a külső rögzítő az optimális megoldás a lágyrész sérüléssel járó extrém csonttörések esetén.
