A derealizáció során a beteg irreálisnak érzékeli a környezetet. A kiváltó ok gyakran érzelmi stresszes helyzetek. A kezeléshez a betegek általában kognitív viselkedésterápia.
Mi a derealizáció?
Az emberek általában ismerik a környezetüket. Még idegen környezetben is ismerős marad legalábbis az a mód, ahogyan ezt felfogják. Az észlelt világ tehát valóságosnak és közelinek tűnik a megfigyelő számára. A derealizáció során a saját észlelésével szembeni furcsaság és valószerűtlenség érzése támad. Az észlelt világ hirtelen távolinak, rendellenesnek vagy elidegenedettnek tűnik. A környezetet tehát általánosan idegennek tekintik. Az érintett személy képes lehet kapcsolatba hozni az egyes részleteket és embereket, de az emberek, bizonyos tárgyak vagy maga a környezet még mindig ismeretlen, távoli, irreális, mesterséges, aránytalan, élettelen vagy színtelen. A derealizáció állapota lehet rövid és pillanatnyi, vagy tartós, változó ideig. A derealizáció rendszerint észlelési rendellenességgé fejlődik, amely véglegesen elidegeníti az összes érzékelést önmagában, és ezáltal a beteg észlelt valóságát. Néhány érintett személy csak burkoltan lát, csak gyengülten ismeri fel a benyomásokat, vagy nagy távolságot érez magának és a környezetnek. Bizonyos esetekben a tapasztalatok időbeli vonatkozásai is érintettek. A derealizáció szinte minden esetben deperszonalizációval jár. Ez azt jelenti, hogy a feltétel megváltoztatja az eredetileg természetes személyiségérzetet. A derealizációs tapasztalat olyan ego-rendellenesség, amely különféle okokból származhat.
Okok
A derealizáció az elmebetegeket, valamint a mentálisan egészséges egyéneket is érintheti. A megváltozott élményt gyakran érzelmileg magasfeszültség pánikkal kísért helyzetek, fáradtság, és kimerültség. Mivel szerek, olyan gyógyszerek, mint például antidepresszánsokés stimulánsok mint például koffein or nikotin szintén zavarják az érzékelési apparátust, a derealizáció és a deperszonalizáció összefüggésben állhat ezen anyagok használatával. A zavart észlelés előfordulhat visszavonáskor is, például közben Alkohol megvonás vagy benzodiazepin megvonása. A fizikai okok a központi betegségei idegrendszer, Különösen epilepszia, migrén or fej sérülések. Ezenkívül a vestibularis készülék rendellenességei a derealizáció fizikailag elképzelhető okai közé tartoznak, például labirintitis vagy neuronitis kapcsán. Bizonyos esetekben a súlyos alvászavarok is okozati összefüggésben vannak a rendellenességgel. A pszichológiai okok közé tartozik a határ személyiségzavar és mindezek felett, depresszió. Ugyanilyen gyakori a derealizáció és a deperszonalizáció a kontextusban skizofrénia or szorongási rendellenességek és pánikbetegségek. A pszichológiailag kiváltott derealizációk általában traumával összefüggésben fordulnak elő. Az érintett személy nem tudja és nem is akarja valóságként élni a stresszes és traumatikus helyzetet.
Tünetek, panaszok és jelek
A derealizáció sokféleképpen megtapasztalható. Néhány beteg általános irrealitást tapasztal a környezetével szemben. Mások úgy élik meg a saját felfogásukat, mintha sajtborító alatt lennének, vagy mintha sötétbe néznének napszemüveg. A környezet vagy a környezet bizonyos részei furcsának, ismeretlennek és valószerűtlennek tűnnek az érintettek számára. Sok beteg robot, távoli, mesterséges környezetről is beszél. Néhány érintett személynél csak az arány zavart. A dolgok túl kicsinek vagy egyértelműen túl nagynak tűnnek, színtelennek vagy élettelennek tűnnek. A Derealisaton megszállottá válhat azon gondolattal szemben, hogy ne legyen része az észlelt világnak. Különösen a deperszonalizációval kombinálva a betegek gyakran félelmetesnek érzik a derealizációt, és pánikkal reagálnak. Egyes esetekben az irreális érzés a beteg saját testének részeire is kiterjed. Például egyes betegek már nem érzékelik saját kezüket „valódinak” vagy tulajdonképpen önmagukhoz tartozónak. A derealizáció minden egyéb tünete az elsődleges októl függ. Ebben az értelemben skizofréniapéldául kívülről lehet egy akaratlan befolyás érzése. A betegek távolról irányítottnak érzik magukat, és így nemcsak a környezetet, hanem önmagukat is robotikusan tapasztalják.
Diagnózis
Az ICD-10 szerint több kritériumnak kell megfelelnie a derealizáció diagnózisának. A környezetnek furcsának, valószerűtlennek, élettelennek vagy más módon mesterségesnek kell lennie a beteg számára. Az érintett személy elfogadja azt is, hogy a megváltozott érzékelés nem a környezet közvetlen okának köszönhető, és az érzékelés szubjektíven spontán változását írja le. Ezenkívül a betegségre való rálátás mellett az érintettnek tudatában kell lennie annak, hogy észlelési tapasztalata nem mérgező zavart állapot vagy epilepsziás betegség. A figyelembe veendő differenciáldiagnózisok között szerepelnek olyan rendellenességek, mint a metamorphopsia, hallucináció, illúzió vagy a valóság téveszmés felismerése. A prognózis az egyes esettől függ.
Szövődmények
Általában a derealizáció elsősorban pszichológiai zavarokat eredményez, amelyek súlyos következményekkel járhatnak a beteg számára. A legrosszabb esetben öngyilkossági gondolatok vagy akár öngyilkosság is merül fel. Ezért derealizáció esetén azonnali orvosi kezelés szükséges. A legtöbb esetben a teljes környezet furcsának érzi a pácienst, bár képes felismerni és kapcsolatba hozni minden embert és az élet tényeit. Ez lehet vezet nak nek depresszió és egyéb mentális rendellenességek. Gyakran van fáradtság, fejfájás és a szédülés. Az alvászavarok szintén nem ritkák és óriási mértékben rontják az életminőséget. A betegeket gyakran nem érdeklik más emberek érzései, így ők találkoznak hideg és gondtalan. Ez negatívan befolyásolhatja a barátságokat és a társadalmi kapcsolatokat. A derealizációt pszichológussal való beszélgetéssel lehet kezelni. Általában a betegségre való rálátás nagyon gyorsan megtörténik, így a kezelés sikeres lehet, és az érintett személy maga is pszichológushoz fordul. Bizonyos esetekben a derealizáció a alkohol és egyéb szerek. Ez fizikailag is károsítja a testet. Ebben az esetben visszavonásra van szükség a derealizáció leküzdése érdekében. Különböző súlyos szövődmények merülhetnek fel a szervezetben a szerek.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Az orvoslátogatásra akkor van szükség, ha olyan észlelési változások vannak, amelyek nem tekinthetők normálisnak a mindennapi életben. Ha a környezetet furcsának vagy elidegenítettnek tartják, ezt szokatlannak tekintik, és meg kell vizsgálni. Az érzések lehetnek szórványosak, átmeneti vagy folyamatosak. Az előfordulás minden lehetőségéhez orvosra van szükség. Sok esetben a mentális rendellenesség miatt hiányzik a szenvedő tudatossága arról, hogy orvoshoz kell fordulni. Ezért fontos a szoros környezetben élők gondozási kötelezettsége. Beszélgetniük kell az érintett személlyel és meg kell tudniuk a tüneteket. Ezt követően gyakran kérik az orvos segítségét a család kezdeményezése miatt. A szeretett ember iránti aggodalom indokolt, amint szenved szerhasználat vagy élettelennek tűnik. A félreértések elkerülése, valamint az érintett személy viselkedésének és érzelmeinek megértése érdekében minden orvosnak teljes körű tájékoztatást kell adnia a betegségről. Ha a hozzátartozóknak a pszichológiai terhek miatt támogatásra van szükségük az események feldolgozásában, terápiás segítséget kell kérniük. Ha az érintett személy képes felismerni a határt saját maga és a környezete között, orvoshoz kell fordulnia.
Kezelés és terápia
Kognitív módszerek kisméretű, nem elrendelt, nem kontrollált kipróbálásával kezelik viselkedésterápia. Ez különösen igaz a szorongás által befolyásolt derealizációs állapotokra. Egyidejű tüneti szorongás és depresszió alatt amennyire csak lehetséges terápia. A traumatizáló helyzet oka ideálisan megoldott és újra elfoglalt. A megváltozott észlelés szorongásos élménye tartós pánikot, rögeszmés önvizsgálatot és elkerülõ magatartást eredményez. A kognitív-viselkedésterápia a kezelés megközelítése ezért arra törekszik, hogy a beteg számára lehetőséget biztosítson a deperszonalizációs és derealizációs tapasztalatok átértékelésére, hogy a fenyegetés látszata elvész. A múltban az észlelés „normálisnak” történő újbóli értékelése pozitív hatásokat mutatott a betegek gyógyulására. Bizonyos esetekben neuromodulációt alkalmaznak egyidejűleg, például elektrokonvulzív módon terápia és transzkranialis mágneses stimuláció. Bizonyos esetekben gyógyszeres terápiákat is alkalmaznak. A deperszonalizációhoz rendelkezésre álló fő gyógyszerek a következők glutamát modulátorok, opioid antagonisták, benzodiazepinek, neuroleptikumok és a stimulánsok. A gyógyszerek azonban általában nem oldják meg a kiváltó okot. Neurogén okok esetén kauzális terápia amennyire csak lehetséges.
Kitekintés és előrejelzés
A derealizáció prognózisa kedvezőtlen kilátásokkal jár a primer szindróma gyógyulása szempontjából. A tanfolyam ezeknél a betegeknél krónikus-perzisztáló. Ezenkívül jelentősen megnő a beteg öngyilkosságának kockázata. Minden más szenvedő esetében a prognosztikai kilátásokat egyedileg kell értékelni. Az összes serdülő körülbelül fele átmeneti derealizációban szenved a serdülőkorban, amikor a stresszes állapot súlyos. Amint a feszültség a szint csökken, vagy megtanulják a helyzet kezelésének módját, ezek a betegek általában a tünetek regresszióját tapasztalják. A spontán gyógyulás tartós és nem igényel orvosi ellátást. Ha más mentális rendellenességek vannak jelen, akkor a gyógyulás esélye romlik. Különösen személyiségi vagy érzelmi rendellenességek esetén csökken a gyógyulás esélye. A terápiák gyakran több évig tartanak. Bizonyos esetekben nincs gyógymód. Ban ben pszichoterápia, a betegek megtanulnak együtt élni a tünetekkel. A derealizáció beépül a mindennapi életbe, és megkönnyebbüléshez vezet a beteg számára. Kerülve feszültség és egy optimista optimista hozzáállás fenntartása javítja a szenvedő prognózisát. A mindennapi élet akadályainak egészséges kezelése és az életválságok megfelelő kezelése szintén hozzájárul a jólét erősítéséhez és a tünetek csökkentéséhez.
Megelőzés
Mivel érzelmileg stresszes helyzetek fordulnak elő mindenki életében, a derealizációt ilyen esetekben nem lehet megakadályozni sikert ígérő módon. A derealizáció és a deperszonalizáció valójában a szervezet védelme, különösen stresszes helyzetekben.
Utógondozás
A legtöbb esetben nincsenek különleges lehetőségek és intézkedések derealizáció esetén a beteg rendelkezésére áll egy utógondozás. Ezért az érintett személy elsősorban a betegség nagyon korai diagnózisától és kezelésétől függ, hogy megakadályozza a további szövődményeket és kellemetlenségeket. A betegség közvetlen és okozati kezelése általában nem lehetséges, mivel annak oka ismeretlen. Ezért a intézkedések utógondozás is csak nagyon korlátozott, vagy egyáltalán nem lehetséges. A kezelést gyógyszeres kezeléssel és pszichológiai kezeléssel hajtják végre. A betegnek figyelnie kell a gyógyszer helyes adagolására, és kétség esetén forduljon orvoshoz. A barátok vagy a család segítsége és támogatása szintén nagyon hasznos lehet a további zavarok megelőzésében. A rokonoknak meg kell ismerkedniük a derealizációval és meg kell tanulniuk megérteni a betegséget, még akkor is, ha nem tudják közvetlenül átélni. A derealizáció más szenvedőivel való kapcsolat szintén nagyon hasznos lehet ebben a folyamatban. Súlyos esetekben a rokonok is rábeszélhetik a beteget, hogy zárt intézményben részesüljön kezelésben. A legtöbb esetben a betegség nem csökkenti a beteg várható élettartamát.
Mit tehetsz te magad
A derealizáció a környezet elidegenedett felfogásával jelentősen ronthatja az érintettek életminőségét. A szív a rendellenesség derealizációja az ön disszociatívan megzavart tapasztalata. A rendellenesség szenvedésének enyhítése érdekében olyan stratégiákat javasolnak, amelyek felhívják az érintett figyelmét az itt-most -ra. Különösen az érzékszervek ingerlésével, amely rövid távú megkönnyebbülésnek tekinthető, a páciens és valóságélménye közötti különbség minimalizálható. A parfümöket gyakran használják az érzékek stimulálására szag, míg a fűszeres ételek, mint pl mustár, chili paprikát, sőt savanyú ételeket, például citromot használnak az érzés serkentésére íz. Ha irritálni akarja a hallását, hangosan tapsolhat, hallgat serkenti a zenét, vagy zajos környezetben tartózkodik. Fájdalom azok az ingerek, amelyek kis adagokban önmagukban is kiválthatók, pozitívan befolyásolják a szenvedők tapasztalatait. A szenvedőknek mindig olyan érzékszervi tapasztalatokkal kell rendelkezniük a mindennapi életben, amelyeket leválás nélkül tapasztalhatnak meg. Érzéki tapasztalatok történhetnek érintés formájában, kellemes zene meghallgatásával vagy pihentető fürdőkkel, illatos fürdőeszenciákkal. Még a finom ételek tudatos, figyelmes fogyasztását is hasznos tapasztalatként érzékelheti az érintett, és nagy segítség lehet derealizációs rendellenességben.
