Diagnózis és előzetes vizsgálatok
Miután a kulcscsont törés diagnosztizálták, az orvosok mérlegelik a műtét és a konzervatív terápia előnyeit és hátrányait. A döntéshozatal érdekében különféle előzetes vizsgálatokat végeznek. Elsősorban a kulcscsont röntgensugarai adnak információt, esetleg CT-vel vagy MRI-vel kiegészítve.
Ez megkönnyíti a művelet tervezését is. A műtét előtt motoros vagy érzékszervi hiányokat és esetleges keringési problémákat is feljegyeznek az érrendszeri ill idegkárosodás. Továbbá, vér a mintákat megvizsgálják, hogy képesek legyenek-e vérkészleteket biztosítani a műtét során fellépő szövődmények esetén, és rögzítsék-e a beteg koagulációs állapotát, ami fontos a műtét végrehajtása szempontjából. Az EKG szintén standard. Miután a mértéke kulcscsont törés meghatározása és az előzetes vizsgálatok elvégzése után a művelet a jelzés egyértelmű megállapítását követően megkezdődhet.
Kulcscsont törés okai
Egy törés aránya 10-15% felnőtteknél, az kulcscsont a csontos sérülések közül a második leggyakrabban érintett a sugár törése után a csukló (disztális sugarú törés). Ennek oka lehet közvetett erő (gyakoribb), például a kinyújtott, elfogó kar leesése (pl. Leesés a kerékpárról) az erő kulcscsontig történő átvitelével, vagy közvetlen (ritkább) ütés vagy esik az első vállra. Közlekedési balesetek (kb.
50%, itt különösen azok a motorosok, akik kulcscsontjukat áttörik a motoros sisak alsó szélén) és sport sérülések (kb. 35%, a kerékpáros leggyakoribb törése) a kulcscsonttörések leggyakoribb okai. Az esetek körülbelül 80% -ában a kulcs a tengely középső részén szakad meg, mert ott a legkisebb a kulcs átmérője. Az esetek körülbelül 15% -ában a kulcscsont laterális (laterális, a váll közelében), és körülbelül 5% -ában a medialis (a mellcsont közelében található) véget érinti. Az ezeken a területeken lévő csont átmérője nagyobb, ezért stabilabb, és számos szalag stabilizálja őket.
