Diagnózis | Az állkapocs gyulladása

Diagnózis

A legtöbb esetben egy röntgen világosabb képet ad a betegség helyzetéről, ahogyan ez a helyzet állkapocs gyulladása csont. Akut állapotban osteomyelitis, felhős változások 2-3 hét után láthatók. Egyenetlenül világosodnak és tovább terjednek.

Az elhalt szövet is kimutatható. Ebben az esetben a betegség tisztázásának gyors módszere a csontváz szcintigráfia, amely már 48 óra után felfedi a változásokat. Információt nyújt a csont anyagcseréjéről a felső állkapocs.

A betegnek radioaktív anyagot adnak be. Minél magasabb az anyagcsere az érintett területen, annál több sugárzást bocsát ki belőle, amelyet egy speciális kamerával mérnek. Ha a csontanyagcsere egy ponton megemelkedik, ez gyulladást jelez. Krónikus osteomyelitis, a Röntgen a kép általában homályos, szabálytalanul megjelenő fényesedést mutat, amelyben időnként még mindig jó csontfelépítés látható. Az elhalt szövet különböző alakú csontdarabokként jelenik meg, amelyek kissé meglazultak.

Terápia

Terápia antibiotikumok az akut kezelés leggyorsabb módja állkapocs gyulladása csont. Az antibiotikum terápia kezdetben nem célzott, amíg egy antibioogram nem nyújt pontosabb információt arról, hogy melyikről antibiotikumok a kórokozó különösen érzékeny. Ezt azután nagy dózisban adják be körülbelül 3 hétig.

Minél korábban elkezdik az antibiotikum-terápiát, annál nagyobb az esély a gyógyulásra, különösen az első napokban. Ha egy tályog jelen van, nyitva van. Ha a szuvas fogak felelősek a állkapocs gyulladása csont, csak a gyulladás gyógyulása után szabad eltávolítani őket.

A betegség krónikus lefolyása során az elhalt és rosszul perfundált szövetet eltávolítják, és célzott antibiotikum-terápiát is alkalmaznak. Minden fogat, amely nem méltó megőrzésre, és a gyulladás fókuszát képviseli, eltávolítjuk. A meglazult fogakat, amelyeket meg akar tartani, egy sín segítségével stabilizálják.

A gyulladt szövetet egyfajta kanállal kaparják ki. A keletkező lyukat a csontban tamponálják, vagy autológ csontpótló anyaggal töltik meg vér és a antibiotikumok hozzáadódnak. Ha ilyen gyulladás lép fel a felső állkapocs, sokkal gyorsabban gyógyul, mint a alsó állkapocs, de sajnos az ottani csontszerkezet nem fog teljesen megújulni.

Az állkapocs háromféle típusa különböztethető meg. Lehet ostitis, a csont gyulladása és a hajók magában a csontban. Van még ún osteomyelitis.

Ebben az esetben a csontvelő befolyásolja a gyulladás. A harmadik lehetőség az ún csonthártyagyulladás. Ebben az esetben a gyulladás átterjed a periosteum (a csontbőr).

Az antibiotikum terápiát az állkapocs gyulladásának minden formájában alkalmazzák. A penicillineket a legtöbb esetben használják. A klindamicin a választott gyógyszer a következőkben: penicillin allergia.

Mindkét antibiotikum hatásos az antibiotikumok széles spektrumával szemben baktériumok. Az állkapocs gyulladásával szembeni hagyatéki háztartási gyógymódok csak enyhítik annak tüneteit, vagyis úgy működnek, hogy nem kezelik kellően a gyulladás okát. Az állkapocs külsejéből történő hűsítés enyhíti fájdalom.

10-15 perc múlva ugyanolyan hosszú hűtési szünetet kell tartani. Az öblítés belsejével száj fertőtlenítő öblítésekkel megkísérelhető a fertőzés fókuszának kicsiben tartása. A szegfűszeg rágása néha hasznos a betegek számára is.

Állkapocs gyulladása esetén általában fogorvoshoz fordulnak. Az állkapocs gyulladásának okai a legtöbb esetben dentogén eredetűek. Ez azt jelenti, hogy az ok általában a fog hibáinak vagy gyulladásának köszönhető.

A csontgyulladás abban nyilvánul meg, hogy egy Röntgen kép fehérítésként (a környező szövetekkel ellentétben sötétebb terület). Az állkapocs akut gyulladása esetén körülbelül 3 hétig antibiotikumot adnak be a gyulladás leküzdésére. A betegség krónikus formája esetén például egy tályog gyakran kialakult, amelyet gyakran el kell távolítani. Ezt követi az antibiotikum terápia, hogy megakadályozzák a további gyulladások kialakulását.