Az állkapocs gyulladása

Bevezetés

Az emberi fogak szilárdan rögzülnek az állunkban csontok, egy kijelölt fogüregben az alveolus. A felső állkapocs, a maxilla és a alsó állkapocs, az állcsont együtt funkcionális egységet alkot. Kezeletlen gyulladás a szájüreg átterjedhet az állkapcsra csontok és súlyos fájdalom gyors kezelést igényel.

A gyulladás típusa

Csonthártyagyulladás, osteomyelitits, ostitis ... sok zavaros kifejezés, amelyek mindegyike a gyulladásra utal állkapocscsont, de ha differenciáltabban nézzük, akkor különböző gyulladt területeket jelentenek. Az ostitis a kis csatornák, a Havers és a Volkmann csatornák gyulladása, amely együtt fordul elő csonthártyagyulladás vagy osteomyelitits. Csonthártyagyulladás gyulladását írja le a periosteum.

Osteomyelitis az akut vagy krónikus gyulladás csontvelő, általában fertőzés váltja ki, amely tovább terjedhet, és ezáltal ostitis és / vagy periostitis kialakulásához vezethet. Gyakrabban fordul elő a alsó állkapocs mint a felső állkapocs. A különböző típusú gyulladások gyakran együtt fordulnak elő, mivel az egyik komponens gyulladása gyorsan átterjed a másikra.

Gyulladása a periosteum gyulladása a kötőszöveti amely körülveszi a csontot és gazdag benne hajók és a idegek. Ennek latin kifejezése a periosteum, amelyből a gyulladásos forma, a periostitis orvosi kifejezése származik. Általában az okozza baktériumok vagy mechanikai tényezők által, és lehetnek akutak vagy krónikusak.

Lehetséges, hogy a csont apró részei leválhatnak a külső területről a gyulladásos folyamat során. Az ellenkező jelenséget, az új csontképződést azonban egy gyulladás is stimulálhatja. Az állkapcsi izmok gyulladása a rágóizmok túlfeszültsége miatt következhet be.

De a klasszikus fejlődési formák, például mechanikai ingerek (sérülések, nyomás, idegen testek), fizikai tényezők (UV fény, ionizáló sugárzás, hő, hideg), kémiai anyagok (savak, lúgok, bakteriális toxinok) vagy kórokozók által is. A temporomandibularis ízületi gyulladást az érintett struktúrák helytelen és túlzott megterhelése okozza a temporomandibularis ízület és a rágási folyamat. Gyulladás a temporomandibularis ízület jobban kapcsolódik a kapszulában elhelyezkedő védett struktúrákhoz, és ezután úgynevezett capsulitisnek nevezik.

De a rágó izmok is kölcsönhatásba léphetnek a környező szövetekkel. Az egyik az ún craniomandibularis diszfunkció. A fogorvos különféle manipulációkat és irányított mozgásokat alkalmazhat alsó állkapocs diagnózis felállításához.

A fizio- és sínterápiát ezután célzott kezdeti terápia követi. A mellkas felső végtagja klinikailag egyrészt a felületi bőrszerkezetek ütésérzékenységével (kopogásérzékenység) nyilvánul meg a orr és a szemüregek alatti területek. Másrészről, fejfájás a fokozott nyomásérzet pedig annak jele lehet.

A mellkas felső végtagja, amelyet egészséges állapotban mindig levegővel töltünk meg, maxilláris sinusnak is nevezzük. An ultrahang ortopantomogram segítségével végzett vizsgálat vagy radiológiai megerősítés (a felső és alsó állkapocs, valamint a frontális sinus alsó részének áttekintő képe) felhasználható a mellkas felső végtagja. Makacs esetekben meg lehet állapítani a csíraszámot az átfolyó váladékból a torok. A kórokozók általában baktériumok amelyek - különösen a dohányzóknál - a sérülteken keresztül jutnak az orrgaratba orrnyálkahártya és ezért általában csak a betegség teljes gyógyulását engedik antibiotikumok.