Amikor egy embert megcsiklandoznak, az övé idegrendszer testtel reagál a csiklandozásra reflex mint például a nevetés. A tudósok ma ezt a mechanizmust elsősorban az úgynevezett megkönnyebbülés-elmélettel magyarázzák. Ha kóros csiklandozó epizódok fordulnak elő, általában érzékenységi rendellenesség lép fel.
Mi a csiklandozás?
Amikor egy embert megcsiklandoznak, az övé idegrendszer testtel reagál a csiklandozásra reflex mint például a nevetés. A könnyű érintés reflexet válthat ki önkéntelen nevetés vagy sírás formájában. Ezt a reflexes provokációt csiklandozásnak is nevezik. A tudósok ebben az összefüggésben különbséget tesznek a knismesis és a gargelesis között. Az előbbi jelenség enyhe provokációval jár könnyed érintéssel. A gargelesis viszont egy szinte fájdalmas csiki támadás provokációját jelenti. Ebben az esetben a test érzékeny területeire könnyű vagy súlyos nyomás nehezedik. Az emberi közösségen belül a csiklandozás a társas interakció egyik formája. Az esetek döntő többségében az emberek csak akkor reagálnak a csiklandozásra, ha valaki más csiklandozza őket. A csiki szó a német nyelvben az összetett elemek népszerű része. Például a németek idegenkecről beszélnek, ha valami hatalmasan izgatja őket. Az idegenkitzel esetében a személy a félelem és a félelem élvezete között mozog, ugyanúgy, mint a csiklandozás esetén feltehetően a váratlan fenyegetéstől való félelem és az élvezet között.
Funkció és feladat
A csiklandás eredete reflex a mai napig vitatott marad. Az olyan orvosi szakértők, mint a Leuba, a reflexeket pusztán védő reflexeknek nevezik. A test olyan védőreflexekkel reagál a külső ingerekre, amelyek veszélyesek lehetnek az emberre. Az ember mechanoreceptorai bőrpéldául reagálni az érintésre. A. Egyes területein bőr, például a hónalj alatt, a nyak vagy a lábakon a szelíd tapintás ritkán fordul elő, ha valaha is találkozunk a mindennapi életben. Különösen ezeken a területeken az érintési receptorok hevesen reagálnak a csiklandozásra, mivel nem használják a mindennapi élet ilyenfajta érintését. Különösen a nyomásreceptorok aktiválódnak, ha megcsiklandozzák. Ennek eredményeként cselekvési potenciált küldenek a kisagy, az elülső cinguláris kéreg és a szomatoszenzoros kéreg. Az elülső cinguláris kéreg felelős a kellemes információk feldolgozásáért. A szomatoszenzoros kéreg viszont minden érintési információt feldolgoz. Az ingerületátvitel során a neurotranszmitter dopamin szabadul fel, amely különösen a boldogság érzését szabályozza. A csiklandozó érzés tehát a agy ahelyett, hogy a bőr. A bőr érzékszervi sejtjeinek akciós potenciáljára a agy a lánc végén gyengülő testreflex megindulásával. Lehetséges, hogy a nevetés ebben az összefüggésben kínos gesztus a csiklandozó megnyugtatására. Ezt az elméletet támasztja alá az a megfigyelés, miszerint az emberek csak nagyon ritka esetekben és nagyon kevés helyen csiklandozhatják magukat. Más tudósok megkönnyebbülõ hatást feltételeznek. Már Darwin csiklandozó elmélete képviselte ezt a feltételezést. Tehát a váratlan érintés egyenlő lenne egy nagy rémülettel, mert a agy először nem tudja megbecsülni. Amint kiderül, hogy nem fenyegető, megjelenik a megkönnyebbülés és ezzel összefüggésben a nevetésreflex. A vizsgálatok során a tudósok használták mágneses rezonancia képalkotás a ketyegő emberek agyi aktivitásának megfigyelésére, és a megfigyelési eredmények alapján a megkönnyebbülés elmélet mellett érvelt. Másrészt a hosszan tartó csiklandozás kínként is felfogható. Ezért a középkorban a kínzási technika részeként különféle emberek lábát csiklandozták a pillérnél. Vannak, akik a csiklandozást integrálják nemi életükbe is. Ezeknek a gyakorlatoknak a célja ilyenkor általában a gátlás csökkentése a ketyegő partnerben, vagy egyszerűen a közös nevetés öröme szoros érintések révén.
Betegségek és betegségek
A csiki támadások szélsőséges esetekben panaszokat okozhatnak. Különösen tüdő és izom fájdalom néha görcsös nevetéses rohamok következtében fordulnak elő. Szélsőséges esetekben görcsök és fulladás is előfordulhat. Néha az extrém csiklandó rohamok áldozatai másnap izomfájdalomra emlékeztető tünetekre is panaszkodnak. Ha a csiklandó támadások a csiki támadásoktól függetlenül jelentkeznek, akkor különféle betegségek lehetnek felelősek. Különösen a csiklandó támadások által okozott irritált mechanoreceptorok orr előfordulhat tartós megfázás során, vagy még gyakrabban a szénával összefüggésben láz és egyéb allergiák. A bőrön néha az irritációk, például bizonyos ruhadarabok vagy mosószerek okozta irritációk felelősek a csiklandozó érzésekért. Ebben az esetben azonban a nevetési reflex általában hiányzik, és az érintettek inkább viszketésről beszélnének. A csiklandozó érzés megelőzhető a központi károsodásával összefüggésben idegrendszer. A sérült mechanoreceptorok ekkor már nem jelentenek érintési ingereket, így a csiklandó támadások már nem válthatók ki. Az agy vagy a vezetési utak károsodása esetén a csiklandó inger néha már nem terjedhet át a tudatba, vagy csak lassan terjedhet át. Ilyen esetben előfordulhat beszél érzékenységi rendellenesség. Ezek a panaszok mentális betegségek következményei lehetnek. Mindazonáltal az idegrendszer betegségei is társulhatnak, mint pl sclerosis multiplex. A túlérzékeny mechanoreceptoroknak betegségértékük is lehet. Például a csiklandozás súlyosnak érezhető fájdalom. Esetleg ebben az összefüggésben a bőr puszta levegője is csiklandozik. Ebben az összefüggésben van még beszél érzékenységi rendellenesség.
