Csalánkiütés

Meghatározás

A csalánkiütést „urticariának” vagy köznyelvben csalánkiütésnek is nevezik láz. A bőr tipikus, tüneti klinikai képe, amelyet többféle kiváltó ok is előidézhet. A mechanizmus, amellyel a felületes a bőr tünetei fejleszteni hasonlítható egy allergiás reakció, de az allergia csak az esetek 10%-ában vált ki ténylegesen. A betegség előfordulhat hirtelen, vagy krónikus lefolyású lehet, előfordulhat egyszer, vagy ismétlődően is.

Okok

A csalánkiütés okai számosak. A csalánkiütés, mint klinikai kép egy sor olyan a bőr tünetei amelyek különböző ingerek hatására fordulhatnak elő. Ezek az ingerek kiválthatók autoimmunológiailag, fizikailag, kémiailag, fertőzésesen vagy más módon.

Gyakran előfordul túlérzékenység a szállított anyagokkal szemben. Ezek lehetnek bizonyos ételek, gyógyszerek, italok, kenőcsök vagy hasonlók. A bőr allergiás tünetekkel reagál az állítólagos káros anyagra.

Egy másik ok lehet az úgynevezett pszeudoallergia, például az izzadságallergia. A csalánkiütés fizikai okai lehetnek nyomás, súrlódás, meleg vagy hideg. Ritka esetekben a napfény vagy a víz is bőrtünetekhez vezethet.

A szervezet hormonális zavarai is kiválthatják a tüneteket. A bőr változásait befolyásolhatja a idegrendszer és a hormonok mint az adrenalin. Ha ezek hormonok rosszul szabályozzák, csalánkiütés válthat ki.

Például az autoimmun típusú pajzsmirigygyulladás okozhat ilyen szabálytalanságot. Ritka autoimmun folyamatok és anyagcserezavarok is kiválthatnak krónikus csalánkiütést. Autoimmun reakciókban a immunrendszer kiváltja a tüneteket, mert tévesen ismeri fel az endogén anyagokat károsnak, és küzd ellenük.

Nagyon ritka esetekben anyagcserezavart okoz a hormon lebomlása hisztamin. Ez a hormon főként allergiás reakciók során szabadul fel. Ha nem sikerül megfelelően lebontani, a szervezet tévesen erős allergiás reakciókat vált ki.

A csalánkiütés fertőző okai is lehetségesek. Az okok olyan kórokozók, mint pl baktériumok, vírusok vagy gombák, amelyek a fertőzés kísérő tüneteként érintik a bőrt. A fő fertőzés általában a bélben történik, de kísérő tünetként csalánkiütést okoz. Ha nem azonosítják a csalánkiütés okát, ami az esetek nagy részében igaz, azt „idiopátiás” csalánkiütésnek nevezik.