Tünetek
A csalánkiütés tipikus vezető tünete a bőrpír a nyálkahártyákkal. A vörösséget a fokozott vér áramlik az érintett bőrfelületre, míg a nyálkahártyákat a bőrben felhalmozódó víz okozza. A fütyülések több centiméterre is kiterjedhetnek, és gyakran nagyon viszketőek.
A wheals általában nem egy helyen marad, hanem inkább a bőrön mozog. Egyetlen füst általában eltűnik egy napon belül. A csalánkiütéssel járó további szövődmények az úgynevezett angioödéma.
Itt a bőr területe megduzzad a folyadék szubkután folyadék kiáramlása miatt zsírszövet. Ez a tünet gyakran az arcon jelentkezik, és körülbelül 1-3 napig elcsúfíthatja a beteget. A csalánkiütés alatt sokféle bőrkiütés foglalható össze.
Általában kis vagy nagy bőrterületek lapos vörössége. A kiütés általában hirtelen jelenik meg, és nagyon viszkető lehet. A csalánkiütésre jellemző a folyadék felhalmozódása a felületes bőrben, ami az úgynevezett csalánkiütéshez vezet.
A kiütés több nap alatt megváltozhat, és körüljárhat. A csalánkiütés visszahúzódik, és újak jelennek meg másutt. Ez lehetővé teszi a csalánkiütés mozgását a bőrön.
Diagnózis
A diagnózis csalánkiütés elsősorban az orvos és a beteg részletes beszélgetésén (anamnézis) és az érintett bőrfelületek ellenőrzésén alapul. A bőrgyógyász, de a háziorvos is fel tudja mérni a kiütést és felállíthatja a diagnózist. Az anamnézis során fontos kideríteni, hogy ismertek-e allergiák, intolerancia vagy korábbi bőrtünetek és kiütések.
Egyidejűleg előforduló betegség, gyógyszeres kezelés vagy egyéb közelmúltbeli viselkedés, vagy a szokások megváltozása is összefüggésbe hozható a bőrbetegséggel. Csalánkiütés spontán kitörése esetén a diagnózis felállításához elegendő a kiütés részletes megkérdezése és ellenőrzése. Csak súlyos tünetek esetén csalánkiütés vagy a betegség krónikus progresszióját különféle vizsgálati eljárásokkal kell meghatározni. Vér tesztek, antitest tesztek vagy speciális diéták alkalmazhatók.
A sorozat összes cikke:
