Kihívás az iskolában
A nagy tehetségű gyerekek gyorsabban és jobban tanulnak, mint osztálytársaik, de sokkal inkább unatkoznak is, ha az iskolai tempó túl lassú. Ráadásul közülük sokan csak olyan területeken tudják igazán felhasználni különleges képességeiket, amelyek élvezik őket. A gyakori ismétléshez és gyakorláshoz, amint az a normális hallgatók számára szükséges, általában nincs türelmük, és a csalódási küszöb alacsony.
Tehát, ha nem járnak olyan megfelelő iskolába, amely kielégítheti egyéni szükségleteiket, a nagy tehetségű gyermekek elveszítik a tanítás iránti érdeklődésüket, és inkább a saját gondolataikra és az eltérésre koncentrálnak. Ez azt jelenti, hogy nincsenek tisztában az anyag nagy részével, elveszítik a kapcsolatot és egy bizonyos ponton már nem értik, miről van szó. Ennek eredményeként rossz osztályzatokat írnak és az átlag alatt teljesítenek, pedig valójában többre képesek, mint osztálytársaik. Végül ez a kihívás a kezdeti öröm elvesztéséhez vezet tanulás a gyerekek pedig mindennapi iskolai életük egy bizonyos szakaszában inkább túl vannak, mint alul. A speciális iskolák és az internátusok ezt a problémát kis osztályok, egyéni támogatás és adaptált megoldással oldják meg tanulás olyan ütemben, amely lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy kiaknázzák lehetőségeiket.
Hogyan lehet felismerni az tehetséget az óvodában?
In óvoda, a gyerekeknek nem kell olyan igényes feladatokat ellátniuk, mint az iskolában, ezért nem könnyű kideríteni, hogy nagyon intelligensek. A nagy tehetségű gyermekek azonban sokkal gyorsabban fejlődnek, mint társaik. Gyakran mutatnak differenciált nyelvet, nagy érdeklődést mutatnak a környezet iránt, és kihívást jelentő kérdéseket tesznek fel. Ezért korukat megelőzik, gyakran jobban kijönnek az idősebb gyerekekkel, és problémáik lehetnek a társaikkal való kapcsolattartásban. Néhányan önállóan hozzák magukat
Milyen tesztek állnak rendelkezésre a tehetség szempontjából?
Definíció szerint a 130 pont vagy annál magasabb IQ-t nagyon tehetségesnek tekintik. Az IQ teszt tehát a legtöbb ember számára az első módszer a magas alkalmasság meghatározására. Ezeket a teszteket különféle hivatalos szervek ajánlják fel, és mérik az úgynevezett „intelligencia hányadost”, amely a teszten végzett saját teljesítményét egy ugyanolyan korú, kellően nagy összehasonlító csoporttal kapcsolja össze.
Így az intelligencia mint olyan nem mérhető, csak összehasonlítható a normális népességgel és a levont következtetésekkel. Az IQ teszt egyik hátránya, hogy nem fedheti le az intelligencia minden aspektusát. Például logikai deduktív érvelést és hasonló készségeket tesztel, de nem kreatív tehetségeket, amelyek szintén az intelligencia egyik aspektusa. Ezért az IQ teszt mellett számos olyan specifikusabb intelligencia teszt létezik, amelyek a kognitív teljesítmény kisebb részterületeire terjednek ki, és amelyeket akkor használnak, amikor a magas alkalmasságot tovább kell differenciálni, vagy az IQ teszt váratlanul gyengének bizonyult. Hogy pontosan mely teszteket használják erre a célra, az a vizsgálandó személy életkorától és egyéni alkalmasságától függ, és a vizsgáztató határozza meg.
