Ez a téma agorafóbiájának folytatása, a témával kapcsolatos általános információk az Agoraphobia oldalon érhetők el
Bevezetés
A szorongásos rendellenességben szenvedőknek foglalkozniuk kell betegségükkel, azaz az okokkal, tünetekkel és következményekkel. Mint minden másnál szorongási rendellenességek, a sikeres terápia első lépése a félelem beismerése önmagában. Következésképpen, tériszony jelentős zavarokhoz vezet az érintett személy életében.
A kényszeres gondolatok és félelmek alóli felszabadulás érdekében korán el kell kezdeni a terápiát. Pszichoterápiás kezelés (viselkedésterápia) rendszeresen és hosszú távon el kell fogadni támogató intézkedésként az egyének által, és ezáltal jó kezelési sikerek érhetők el. Ha pánikszerű állapotok is fennállnak, nagyon hasznos lehet további gyógyszerek adása (pszichotróp gyógyszerek).
A kezelés több intézkedést is magában foglalhat. Mivel az illető jelentős szorongástól szenved, tanácsos először általános tájékoztatást adni a szorongásról. Hasznos elmagyarázni a betegnek, hogy a félelmek nemcsak negatívak, hanem pozitívak is lehetnek.
Ez elmagyarázná a betegnek, hogy bizonyos helyzetek vagy tárgyak félelme természetes, és megmentheti az életünket. A félelem révén mi emberek megvédjük magunkat a veszélyektől, mert elkerüljük. Amikor az emberek még vadászni mentek, csak a félelem reakciója miatt élték túl.
Gyorsan reagáltak a támadásra, és biztonságba léptek. A félelem reakciója még ma is megmenti az életünket, például a forgalomban. Forgalmas úton a közeledő autóktól való félelem megakadályozza, hogy átkeljünk az úttesten.
Ha egy gyalogos figyelmen kívül hagyta az autót, és az utolsó pillanatban vissza tud ugrani, hirtelen fizikai félelemreakciók jelennek meg (versenyzés) szív, izzadás, remegés stb.). A jövőben ez az élmény arra ösztönzi a gyalogosokat, hogy legyenek óvatosabbak a közúti forgalomban. Egy ilyen példát közelebb kell hozni a beteghez, mivel ez a félelem pozitív aspektusait is szemlélteti.
A szorongás azonban sokkal hangsúlyosabb az érintett személyeknél, mint az egészséges embereknél. A túlzó félelmek miatt az ember elszigeteli magát a külvilágtól, és félelmei irgalmában érzi magát. A terápia tényleges célja a pánikrohamok és ezáltal segíti az embert abban, hogy visszatérjen a szorongásos helyzetek normális kezeléséhez.
Emberek, akik szenvednek tériszony elveszítik a bizalmukat önmagukban. Elvesztették hitüket abban, hogy egy bizonyos helyzetet egyedül ők tudnak kezelni. Az önmagába vetett bizalom kiépítése tehát a terápia másik fontos célja.
