Konfrontációs terápia
Belül viselkedésterápia, a szorongást kiváltó helyzetekkel való szembenézés sikeres módszernek bizonyult a helyzetek vagy tárgyak félelmének elvesztésére. Az érintett tudatosan keresi azokat a helyzeteket (gyakran a terapeuta kíséretében), amelyeket a múltban kikerült, vagy csak nagy félelemmel kereste. A cél, mint másnál szorongási rendellenességek (társadalmi fóbia, specifikus fóbia), hogy az illető megtanul maradni ezekben a helyzetekben.
Így félelmi reakcióik ellenére észreveszik, hogy semmi rossz nem fog történni. Ezt a lépést „dekatasztrofizálásnak” is nevezik, mert a féltett katasztrófa nem fog bekövetkezni. Annak érdekében, hogy az érintett személy ne legyen tehetetlen a félelem sújtotta helyzetekben, megtanulják csökkenteni a félelem reakcióit az adott helyzetekben kikapcsolódás technikákat.
A személy felismeri, hogy ha aktívan fellép a félelem ellen a helyzetben, akkor önállóan cselekedhet, és nem kell elmenekülnie a helyzet elől. Lehetséges kikapcsolódás módszerek progresszív izomlazítás or autogén tréning. A konfrontációs terápián belül kétféle eljárás létezik, amelyeket a fennálló félelem típusától és súlyosságától függően alkalmaznak.
Mielőtt az illető „szembesülne” a tényleges helyzetekkel, a terapeuta minden lépést megbeszél az érintett személlyel. Létrejön egy szorongási hierarchia, vagyis az illetőnek hierarchikus sorrendben kell megneveznie a szorongó helyzeteket. Kezdve olyan helyzetekkel, amelyeket alig fél tőle, és befejezve olyan helyzetekkel, amelyek nagyon szorosan kapcsolódnak a félelemhez. E hierarchia segítségével az érintett személy fokozatosan felkeresi az említett helyzeteket.
Amint a szorongási reakciók első jelei megjelennek a helyzetben, a személynek a tanult segítségével önállóan csökkentenie kell a szorongását a helyzetben kikapcsolódás módszer (pl Progresszív izomlazítás). Az áradás (ingerlési jóllakottság) egy másik módszer. Itt a személlyel közvetlenül, a terapeutával folytatott előzetes megbeszélést követően szembesül a legerősebb félelem inger (helyzet).
A személynek nem szabad elmenekülnie a helyzet elől, hanem várnia kell, és meg kell tanulnia, hogy a félelem önállóan csökken. Az illető az első foglalkozás után megtudja, hogy nem történt rossz esemény, és hogy a helyzettől való félelem alaptalan. Ez az eljárás a leghatékonyabb, de nagyon megterhelő az érintett számára.
Mivel ez az eljárás nagyon sikeres, nagyon gyakran használják szorongási rendellenességekpéldául a specifikus fóbiára is. Átlagosan 10-20 alkalomra van szükség ahhoz, hogy az illető szinte félelem nélkül visszatérhessen a korábban szorongástól szenvedett helyzetekbe.
- Szisztematikus deszenzitizálás
- Árvíz
