Dupla kontraszt
A kettős kontraszt a Sellink szerinti vékonybél vizsgálati módszer diagnosztikájában használt jelenség leírására szolgál. A beteg kezdetben pozitív kontrasztanyagot kap, amelyet a bél nem szív fel, és ezért a lumenben marad. Ezután a belet negatív kontrasztanyaggal töltjük meg, amely biztosítja, hogy a pozitív kontrasztanyag a bélfalakhoz nyomódjon és az egész belen keresztül haladjon.
Ez az egész bélfal nedvesítését eredményezi az először beadott pozitív kontrasztanyaggal. Ez megnöveli a bélfalakon a jel intenzitását, amely így fényesen ragyog a képalkotásban. A negatív kontrasztanyag, amely a bél lumenében található, csökkenti a jel intenzitását.
Ennek eredményeként a bél lumen sötétebbnek tűnik a képalkotásban, és könnyen megkülönböztethető a bélfalaktól. Ezt a kontrasztot kettős kontrasztnak nevezik, és lehetővé teszi az orvos számára a bélfalak felmérését. A bélfalak vastagsága, ránctalanításuk, valamint a bél összehúzódása (szűkülete), tályogok, fekély a csatornák és a tumoros tömegek láthatóvá válnak. A Sellink kettős kontrasztú technikája különösen fontos szerepet játszik a krónikus gyulladásos bélbetegségek diagnosztizálásában (Crohn-betegség, colitis ulcerosa).
A sorozat összes cikke:
