Hogyan működik a vizsga?
A Sellink szerinti vizsgálati módszer más néven enteroclysma vagy kettős kontrasztos vizsgálat vékonybél Sellink szerint. A vékonybél és így a különféle bélbetegségek kimutatására. A betegnek lennie kell böjtölés és vettek hashajtók előzetesen, különben a bél nem értékelhető.
A vizsgálat során a betegnek két különböző kontrasztanyagot adnak be. Pozitív kontrasztanyag (bárium-szulfát) és negatív kontrasztanyag (metil-cellulóz). A pozitív azt jelenti, hogy a kontrasztanyag a jel növekedéséhez vezet a képalkotásban, vagyis azok a területek, amelyekhez a kontrasztanyag kapcsolódik, világosabbnak tűnnek.
Ebben az esetben ezek a bélfalak. A negatív kontrasztanyag viszont a jel intenzitásának gyengüléséhez vezet. Az egyik kettős kontrasztot kap.
Először egy szondát helyeznek a betegbe orr, amelyen keresztül először a pozitív kontrasztanyagot adják be. Ezt követi a negatív kontrasztanyag, amely biztosítja a pozitív kontrasztanyag eloszlását a bélben és a bélfalakhoz kapcsolódik. A gyengébb jelintenzitású negatív kontrasztanyag a bél közepén helyezkedik el, így a bélfalak fényesebben ragyognak, mint a lumen.
Ez biztosítja, hogy a bélfalak különösen jól értékelhetők legyenek a páciens röntgenfelvételein. Az orvos figyel a bélfalak összecsukódására és vastagságára, szivárgásokra, vagyis arra, hogy a kontrasztanyag szivárog-e egy bizonyos ponton, a bél motoros működésének zavaraira, a bél szűkületére (szűkületére), valamint a kitöltési hibákra, azaz a helyekre ahol kontrasztanyag nem halmozódik fel. A vékonybél ezért nagyon jól vizsgálható rendellenességek a vizsgálat során.
Jelzések a Sellink-vizsgálatra
Különböző indikációk léteznek, amelyeknél a Sellink vizsgálati módszert alkalmazzák. Ide tartoznak a krónikus gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség, colitis ulcerosa), a bél motoros működésének rendellenességei, a béldaganatok, a diverticula, valamint a tályogok, fistulák és szűkületek (szűkület) kimutatása. Vannak azonban olyan esetek, amikor a Sellink vizsgálati módszer nem alkalmazható.
Ide tartozik a gyanús szivárgás a bélfalakban (perforáció), mivel különben a kontrasztanyag a szabad hasüregbe szivárog. A bárium-szulfát esetében ez súlyos szövődményekhez vezethet a hashártya, amelyet nehéz kezelni és veszélyes a beteg számára. Ezenkívül nem alkalmazható a Sellink vizsgálati módszer, ha a beteg hasi műtéten esett át az elmúlt 14 napban, ha a bél bénulása (bénulás) vagy bélelzáródás (ileus) gyanúja merül fel.
A sorozat összes cikke:
