Sport terápia különféle célokra használják. Ezek elsősorban a megelőzés és a rehabilitáció. Az, hogy mely gyakorlatok és sporttípusok alkalmasak, különösen a beteg panaszaitól és az alapbetegségektől függ.
Mi a sportterápia?
Sport terápia különféle célokra használják. Ezek elsősorban a megelőzés és a rehabilitáció. Sport terápia nem gyógyszeres kezelés. Eredete a XIX. Manapság egyre nagyobb népszerűségre és alkalmazásra tesz szert. A sportterápia végső célja a pszichológiai és / vagy fizikai betegségek enyhítése, kompenzálása vagy regenerálása. A másodlagos károsodások gyakorlatok segítségével megelőzhetők. Ezenkívül erősíteni kell a társadalmi tényezőket és a saját tudatosságát Egészség elő kell mozdítani. Az aktív komponens mellett maga a sportterápia oktatási, pszichológiai és szocioterápiás elemekből áll. A test észlelése, összehangolás és a feltétel a különféle foglalkozások keretében növelni kell. Ugyanakkor a sportterápia törekvése nem versenysport. Ehelyett arra hivatott, hogy aktiválja az érintett személyt, és segítse őt a jobb eredmény elérésében Egészség. Amikor a speciális sportterápia hasznos, az orvos dönt. A sporttevékenységek rendszeres alapvető gyakorlása azonban számos betegség megelőzésében segíthet.
Funkció, hatás és célok
A sportterápia módszerei változatosak. Nem minden sporttípus alkalmas minden beteg számára. Például nemrégiben műtéten átesett emberek nem vehetnek részt a úszás osztály, vagy sérült térdű emberek nem tudnak kocogni. Ennek megfelelően képzett személyzet feladata, hogy az elején kiválassza a megfelelő edzéseket és szakszerűen irányítsa a beteget. Míg az orvos elrendeli a terápiát, a tervezés és az adagolás így a testgyakorló döntésétől függ. Gyakran az ilyen megközelítés célja az elmebetegek gondozása, a jobb élet- és testkép elérésének elősegítése, valamint a mentális és pszichés rendellenességek okozta szenvedések csökkentése. A panaszoktól függően a megbeszélések egyedi foglalkozásokon vagy egy kisebb csoport keretében zajlanak. A más betegekkel való együttműködés lehetővé teszi a szociális készségek képzését. Az egyik alkalmazott módszer a koncentratív mozgásterápia. Itt a betegek általában kevés utasítást kapnak a megvalósításhoz. Ehelyett a terapeuta kapcsolatot létesít a jelenlegi helyzettel. Például a megközelítés magában foglalja a tér felfedezését, bizonyos műveletek újbóli végrehajtását vagy különböző menetek kipróbálását. A koncentrációt és a megtapasztalást a koncentratív mozgásterápia nemcsak fókuszként, hanem mozgásként is megérti. A betegeknek tisztában kell lenniük testükkel és cselekedeteikkel. A fizikai rész után a munkamenetet verbálisan dolgozzák fel. Itt belső és külső konfliktusokról, érzésekről vagy törekvésekről kell beszélni. Általánosságban elmondható, hogy a koncentratív mozgásterápia lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy megtanulják, hogyan lehetnek közel másokhoz, vagy tudatosan tárják fel az egyéni határokat. Az interakció során felmerülő érzések vagy szorongások nyomokat adhatnak a mentális állapotra. Ezért fontos, hogy a foglalkozás mindig részletes megbeszéléssel záruljon. A terápia egyik célja, hogy lehetőséget adjon az érintetteknek, hogy nonverbálisan kifejezzék magukat. A nyílt kommunikáció sok beteg számára nehéz. Egy másik, orvosi okokból gyakran alkalmazott módszer az integratív mozgásterápia. Az egyéni találkozók ritkák; ehelyett ez egy olyan megközelítés, amely más emberekkel való interakciót igényel. A testet, az érzéseket és a gondolatokat tudatosan kell érzékelni. A sportterápia azonban nem kizárólagosan foglalkozik mentális betegségek. Olyan gyakorlatokat is tartalmaz, amelyek például egy műtét után helyreállítják a mobilitást. Például a hátizmok erősítése hasznos lehet a porcsérv, és finoman hajlító és nyújtás a láb térdműtét után.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Sportterápiával általában nem kell panaszra számítani. Pszichológiai alapon előfordulhat, hogy a beteg nem hajlandó nyitni a csoportban vagy általában, ami vezet visszautasításra. Továbbá nem zárható ki, hogy a megközelítés nem vezet a remélt sikerhez. Nem valószínű azonban, hogy a testmozgás negatívan befolyásolja a Egészség érintett személy. A fizikai betegségek regenerálódását célzó sportterápia esetén azonban panaszok jelentkezhetnek. Ezek gyakrabban fordulnak elő, amikor a gyógytornász néhány gyakorlatot ad a betegnek otthon, és ezeket helytelenül hajtják végre. Különösen a hátat vagy a térdeket érintő edzéseken gyakran fel lehet fedezni olyan alkalmazási hibákat, amelyek további panaszokat eredményezhetnek. Például fontos, hogy egy ízület soha ne nyúljon ki teljesen egy gyakorlat során, de mindig tartson enyhe dőlést a vég- és a kiindulási helyzetben. Ezenkívül mindig ügyelni kell a testtartás fenntartására, amelyben a hát egyenes vonalban van, és nem képződik üreges hát. Ellenkező esetben az izomfeszültség kialakulása nem zárható ki. Ezek elsősorban azáltal válnak észrevehetővé fájdalom. Az érintett terület gyakran megkeményedett, és helyétől függően korlátozhatja a test egyes részeinek mozgását. Túlzott korai terhelés a frissen operált sportterápiában ízületek gyakran azt eredményezi fájdalom és a seb gyenge gyógyulása. Különösen térdműtét után a láb lassan kell mozgatni és az ízületet nem szabad azonnal megterhelni hajlítással.
