Kortizon önmagában alapvetően nem hatékony gyógyszer, mert a kortizon néven ismert hormonális gyógyszer általában nem az inaktív kortizont, hanem a kortizol (hidrokortizon) aktív formáját tartalmazza. Kortizon konvertálja enzimek a tényleges kortizol hatóanyagba. Mindkét kortizon és aktív formája a szteroidok csoportjába tartozik hormonok.
Szteroid hormonok elsősorban a mellékvesekéregben termelődnek, és onnan a véráramon keresztül eloszlanak a testben. Pontosabban, a kortizol a szteroid egy bizonyos alcsoportjába tartozik hormonok, a glükokortikoidok. A kortizol elnyomja a szervezet saját védekező reakcióit immunrendszer és gyulladáscsökkentő hatása van.
Ezenkívül a kortizon hatására a testhőmérséklet emelkedik, az energia-anyagcsere aktiválódik és fájdalom a reakciók gátolva vannak. Ezeket a gyógyszereket ezért a következő betegségeknél alkalmazzák:
- Különböző típusú gyulladások, sérülésekkel összefüggésben
- Gyulladásos reumás betegségek
- A túlműködő szervezet saját védelmi rendszerének (immunrendszere) által okozott betegségek, például allergiák és úgynevezett autoimmun betegségek, amelyekben a test védelme tévesen az egészséges testszövet ellen irányul, és így az egészséges szerveket az immunsejtek elpusztítják, amelyek normális esetben csak elpusztítanák baktériumokkal vagy vírusokkal fertőzött sejtek vagy rákos sejtek
- Duzzanat, bőrpír, felmelegedés, zavart működés és fájdalom
A kortizon blokkolja ezen gyulladásos és immun hírvivő anyagok felszabadulását a test sejtjeiből, és gátolja azok hatását a gyulladt szövetben. Ez megmagyarázza, hogy a kortizonnak miért van allergiaellenes, reumavédő és immunszuppresszív (a szervezet saját védelmi rendszerét csillapító hatás) hatása.
Ezenkívül a kortizon elnyomhatja a daganatok növekedését rák. A „glükokortikoidok”Az anyagok hatására utal, mivel elősegítik az új glükóz képződését fehérjék és zsírok („glükó” = cukor), és a hormonok eredete is beletartozik a kifejezésbe, mivel ezek a kéregben (pontosabban a mellékvesekéregben) termelődnek. Az aktív kortizol hormon elsősorban a katabolikus anyagcsere útvonalainak szabályozásáért felelős.
A cukor anyagcseréjének szabályozása és ezáltal az energiában gazdag vegyületek biztosítása a hormon egyik legfontosabb feladata. Ebben az összefüggésben serkenti a cukormolekulák képződését (glükoneogenezist) a máj, elősegíti a zsír lebontását és növeli az általános fehérje lebontást. Ezenkívül gátló hatást gyakorol a immunrendszer és ezért képes gátolni a túlzott reakciókat és a gyulladásos folyamatokat.
A „stressz hormonként” ismert kortizolnak sokféle szabályozó funkciója van a szervezeten belül. Hosszú távú stresszhelyzetek során a kortizol egyre inkább termelődik és felszabadul a véráramba. Ebben az összefüggésben hasonló hatása van a katekolaminok adrenalin és noradrenalin.
Az adrenalinnal szemben azonban, mivel sokkal később szabadul fel. A kortizol esetében a sejt specifikus receptorához (G-fehérjéhez kapcsolt receptorok) való kötődés nem lehetséges, ezért először teljes mértékben be kell hatolnia a sejt belsejébe. Innentől kezdve a kortizol specifikusan beavatkozhat az anyagcsere útjaiba.
Ezenkívül a kortizon (valójában a kortizol aktív formája) gátló hatást fejt ki a immunrendszer. Az immunrendszerre gyakorolt hatás szintén késik, egészen a hormon tényleges felszabadulásáig. Miután a hormon kifejlesztette hatását, jelentősen megnő a fehérek száma vér sejtek (limfociták) egyidejű csökkenésével a természetes makrofágok száma.
A kortizol azonban nem véletlenszerűen kerül ki a véráramba, hanem szigorúan a vér egy része ellenőrzi agy, a hypothalamus és a agyalapi mirigy. Stressz, fizikai megterhelés és / vagy energiaigény során a hypothalamus felszabadítja a CRH nevű hormont (kortikotropin-felszabadító hormon), amely viszont stimulálja a agyalapi mirigy elválasztani ACTH (adrenokortikotrop hormon). ACTH majd serkenti a kortizol felszabadulását.
