Hospitalizmus többféle formát ölthet. Korábban deprivációs szindrómának is nevezték, és összefoglalja az otthoni vagy kórházi tartózkodás összes negatív pszichológiai vagy fizikai hosszú távú következményét. Alapvetően azonban kórházi kezelés a fent kijelölt intézményekben a nem megfelelő ellátás okozza.
Mi a kórházi kezelés?
Az orvostudományban a kifejezés kórházi kezelés összefoglalja a hosszú távú kórházi kezelés negatív következményeit. Alternatív megoldásként a kórházi kezelést például érzelmi frusztráció vagy szeparációs szindróma néven említik. A fellépő tünetek alapján meg lehet különböztetni a fizikai és pszichológiai kórházi kezelést; a fizikai kórházi kezelés lehetséges tünetei közé tartozik például az izmok visszafejlődése, a mobilitás korlátozása vagy trombózis (vér alvadás). A pszichológiai kórházi kezelés tünetei lehetnek depressziós hangulatok, sztereotip mozgások (például ringatás vagy a felsőtest ingatása) vagy autoaggressziók (önmagával szembeni agresszív cselekedetek). A kórházi kezelés életkortól függetlenül előfordulhat. Például bármely életkorú embert érinthet hosszan tartó kórházi ápolás. Ugyanígy a kórházi ápolás néhány gyermeknél vagy idősnél is megtalálható, akik gyermekotthonokban vagy idősek otthonában vannak vagy kerültek elhelyezésre.
Okok
A kórházi kezelés lehetséges okai változatosak és a fellépő tünetektől függően eltérnek. A fizikai kórházi kezelést leggyakrabban hibás vagy nem megfelelő ápolói beavatkozások okozzák az egyén tárolása / tartós elhelyezése során. Például ágyhoz kötött betegeknél fizikai károsodást okozhat a ritka fizikai áthelyezés, a higiénés intézkedések, és / vagy hiánya fizioterápiás gyakorlatok. A pszichológiai kórházi kezelést általában olyan tényezők okozzák, mint az érzelmi figyelem hiánya, a foglalkozási tevékenységek hiánya, valamint az auditív és vizuális stimuláció hiánya (például zene, színek vagy képek révén). A gondozók nyílt elutasítása szintén elősegítheti a mentálkórházi kezelést.
Tünetek, panaszok és jelek
A kórházi tünetek változatosak és kiterjedtek. Esetenként változhatnak. Az érintett életkora is meghatározó. Különösen gyakoriak a mentális rendellenességek, mint a szorongás, depresszió, öngyilkossági gondolatok, határvonal személyiségzavar, passzív hangulat, apátia, önbizalomhiány, autoaggresszív viselkedés és lemondás. A mentális rendellenességek gyakran zavart okoznak a társas viselkedésben. Az érintett személyek kötődési szorongást, alkalmazkodási és kommunikációs rendellenességeket fejlesztenek ki, hajlamosak lehetnek agresszív viselkedésre és nem megfelelő higiéniára. Szenzoros rendellenességek, például megváltozott vagy késleltetett fájdalom észlelés, érintkezéstől való félelem vagy túlérzékenység is lehetséges. Gyakori a kognitív rendellenesség. Az érintett egyének gyakran tanulás rendellenességek, de észlelési rendellenességek is. Ritkán, emlékezet a hosszú vagy rövid távú memória elvesztése vagy akár elvesztése is előfordulhat. Ezenkívül sok esetben az érintett egyének motoros rendellenességeket mutatnak, például monoton mozgásokat és sztereotípiákat (például fej a falhoz) vagy erősen csökkent a válaszkészség. A kórházi kezelés másik tünete károsodhat sebgyógyulás az ágy bezárása miatt. Az érintett gyermekek fejlődési késéseket is tapasztalnak (például alacsony termetű vagy akár kognitív deficitek) és bizonyos esetekben fokozott hüvelykujj-szívás. Fejlődik a biztonságérzet hiánya és az alapvető bizalom zavart érzete, ami néha hatalmas hatással lehet a gyermek további fejlődésére.
Diagnózis és lefolyás
A kórháziasság diagnosztizálható például az érintett személy tipikus, előforduló tünetei és a kórtörténet legalább egy hosszabb fekvőbeteg-tartózkodással. A fizikai kórházi kezelést azonban általában könnyebb diagnosztizálni, mert a fizikai tünetek egyértelműbben bizonyos befolyásoló tényezőknek tulajdoníthatók. A pszichológiai tünetek és bizonyos befolyásoló tényezők közötti egyértelmű kapcsolat általában nehezebb. A kórházi kezelés külön-külön eltérő és számos tényezőtől függ: Például az érintett személy fizikai / pszichológiai felépítése, az az időtartam, amely alatt az érintett személy volt / van kitéve a káros hatásnak, és a fellépő tünetek súlyossága szerepet játszik. Val vel korai beavatkozás, a megfelelő tünetek szinte teljes feloldása lehetséges. A kórházi kezelés hosszabban elhúzódhat, ha az érintett személynek már súlyos pszichológiai / fizikai következményei vannak. Itt lehetséges, hogy a beavatkozások a tünetek javulását eredményezhetik, de nem teljes gyógyulást.
Szövődmények
A kórházi kezelés sokféle panaszt és tünetet eredményezhet, amelyekben a beteg legrosszabb esetben is meghalhat. A halál sok esetben akkor fordul elő, amikor a kezeléseket és gondozást alacsony higiéniai normák mellett végzik, majd gyulladás és fertőzés lép fel. Az érintett személy általában fogyásban szenved és étvágytalanság. Ezenkívül mellékhatásai vannak az alkalmazott gyógyszereknek. A beteg mentális állapotát a kórházi kezelés is befolyásolja, ami zavart, pánikrohamok és a depresszió. A kórház mozgásának hiánya miatt izomsorvadás is fellép, és ezáltal a beteg csökkent ellenálló képessége van. Az életminőség jelentősen csökken a kényelmetlenség miatt, és az érintett beteg rosszul érzi magát. A pszichológiai feltétel akkor is tovább súlyosbodhat, ha az alapbetegség nem halad pozitívan, és nem lehet megfelelően gyógyítani. Általában a tünetek viszonylag gyorsan eltűnnek, ha a kórházi kórkép okai kezelhetők és eltávolíthatók. A szövődmények akkor jelentkeznek, amikor nincs kezelés. Ebben az esetben a beteg továbbra is meghalhat.
Mikor kell orvoshoz menni?
Amikor olyan tünetek, mint étvágytalanság, apátiát és személyiségváltozásokat észlelnek, orvosi tanácsra van szükség. A kórházi kezelés mindig a kórházi tartózkodás kapcsán fordul elő. Ezért a fenti tünetek megjelenésekor konzultálni kell a kezelőorvosokkal. A legtöbb esetben a szükséges segítséget a súlyos tünetek kialakulása előtt nyújtják. Ha akut tünetek jelentkeznek, tájékoztatni kell az ápoló személyzetet. A felelős orvossal együttműködve megfelelő AIDS biztosítani lehet az érintett szenvedésének csökkentésére. Ha fizikai tünetek jelentkeznek, további kezelésre van szükség. Az esetleges fekélyeket meg kell vizsgálni és meg kell tisztítani, és a fertőzések gyors gyógyszeres kezelést igényelnek. Függetlenül attól, hogy a beteg maga vagy gondozója észleli-e ezeket a tüneteket, azonnali orvosi ellátásra van szükség. A kórházi kezelés általában nem jelent komoly problémát feltétel, de a beteget még mindig jól meg kell figyelni, és orvosi ellátást kell kapnia. Ha a tünetek a kórház elhagyása után ismét jelentkeznek, a legjobb, ha azonnal értesíti az alapellátó orvost.
Kezelés és terápia
A kórházi kezelés különböző formáinak sikeres leküzdése érdekében az első fontos magatartási intézkedés elsősorban a külső körülmények alkalmazkodása az érintett személy igényeihez. Az, hogy egy ilyen változás lehetséges-e az előző környezetben, vagy van-e értelme az alternatív környezet megváltoztatásának, az egyedi esettől függ. Az érintett személy környezetének megfelelő javulása gyakran hozzájárul a különböző tünetek gyógyulási folyamatához. Általános szabály, hogy minél korábban megtörténnek a szükséges beavatkozások, annál jobb a kórházi kezelés sikere. Gyógyászati intézkedések, amelyek egy második lépésben zajlanak le, a kórházi kezelés tüneteitől függenek: a bekövetkezett fizikai károsodásokat és / vagy funkcionális károsodásokat egyedileg kell ellensúlyozni, például gyógyszeres kezeléssel vagy fizioterápiás intézkedésekkel. A kórházi kezeléssel összefüggő pszichológiai károsodások pozitívan befolyásolhatók többek között az érintett személyek következetes megszólításával és elfoglalásával, valamint egy stimuláló környezet megteremtésével (például színek, képek, szövegek vagy hangok révén rádió, könyvek vagy könyvek formájában). televízió). Ezenkívül, ha az elhúzódó elhanyagolás eredményeként súlyos elmegyógyintézeti panaszok alakultak ki, hosszabb távú pszichoterápiás beavatkozásokra lehet szükség.
Kitekintés és előrejelzés
A kórházi kezelés felépülése pszichiátriai megnyilvánulásaiban nagymértékben függ a kórházi kezelés időtartamától, valamint az érintett beteg életkorától. Bár a rövid távú nélkülözés a kórházi kezelés tüneteit is kiválthatja, általában gyorsabban eltűnnek, mint hosszas kórházban vagy hasonló intézményben való tartózkodás után. A felnőtt betegek is ellenállóbbak, míg a gyermekek, különösen a csecsemők és a kisgyermekek érzékeny pszichés károkat szenvedhetnek. Manapság szerencsére nagy gondot fordítanak arra, hogy különösen a fiatal betegek rendszeresen és intenzíven léphessenek kapcsolatba szüleikkel, és odafigyelhessék őket az ápolószemélyzeten keresztül is, hogy a kórházi kórkép tünetei a lehető legkisebbek legyenek a kezdet. A visszaélésekkel járó kórházi eseteknek különösen hosszú a gyógyulási pályája. Ezek gyakran olyan bűnügyi esetek, amikor az egyént hosszú ideig elszigetelten zárva tartják. Ezekben az esetekben a kórházi kezelés Kaspar Hauser szindrómává válhat, amelyet a kórházi kezelés legsúlyosabb formájának tekintenek. A kórházi kezelés fizikai megnyilvánulása, nozokomiális fertőzés, súlyos szövődmény. Ha kórházban fertőzött csíra, antibiotikumok általában már nem segít, így a beteg immunrendszer magának a fertőzésnek kell megbirkóznia. Az ilyen fertőzések nem ritkán végzetesek, ha a beteg szegény Egészség.
Megelőzés
A kórházi kezelést gyakran megelőzhetjük a szükségletalapú ellátással vagy a védett betegek gondozásával. Például a csecsemők pszichológiai kórházi kialakulása, akiknek születésük után hosszú ideig kórházban kell tartózkodniuk orvosi okokból, gyakran megelőzhető a gondozókkal való korai és rendszeres fizikai kapcsolattartással. Megelőző intézkedések a pszichés kórházi ellen gyakran ösztönző és elismerő környezetet foglal magában.
Utógondozás
A kórházi kezelésben az utógondozás attól függ, hogy milyen súlyos feltétel van. Az enyhe kórházi kezelés önmagában alábbhagy, amint a beteg megkapja a szükséges szeretetet. Néhány nap vagy hét után újra konzultálni kell a háziorvossal. Az orvos elvégezheti a fizikális vizsgálat és ha szükséges, írjon fel megfelelő gyógyszert. Súlyos kórházi kezelés esetén általában terápiás kezelésre van szükség. Befejezése után terápia, a betegnek aktív, teljes életmódot kell fenntartania. Mivel gyakran félnek a kórházaktól, megfelelő alternatívákat kell keresni. Új kórházi tartózkodás előtt az érintettnek meg kell tennie beszél a terapeutához. Szükség lehet a szedésére nyugtatók or antidepresszánsok. Az érintett csecsemők állandó anyai figyelmet igényelnek. Ez úgy érhető el, hogy a beteg gyermek nevelőszülőben vagy a szülők által az anya-gyermek részeként intim kapcsolatot kialakítva a gyermekkel terápia. Manapság a kórházi kezelés ritkán fordul elő, ezért célzott terápia mindig az adott testi, lelki és érzelmi panaszok figyelembevételével kell végrehajtani. Súlyos kórházi ellátás esetén szükség lehet speciális létesítménybe történő elhelyezésre.
Mit tehetsz te magad
A kórházi kezelés érdekében az első lépés az érintett személy külső körülményeinek kiigazítása. Ha lehetséges, a beteget megfelelőbb szállásra kell vinni, és ott egyénileg, igényeinek megfelelően kell gondozni. Ezt kísérve kezelni kell az ebből fakadó pszichés és testi fogyatékosságokat. Az, hogy mely intézkedéseket kell részletesen megtenni, teljes mértékben a panaszoktól függ. Fizikoterápia általában ajánlott, mivel a testmozgás fontos terápiás eszköz. A pszichológiai panaszokat enyhíti az érintett személlyel való, a terápiás kezelést kísérő rendszeres foglalkozás is. A napi beszélgetések, valamint a hobbik gyakorlása vagy a barátokkal és családtagjaikkal való puszta kapcsolat már jelentősen enyhítheti a kórházi kezelést. A beteg környezetét vonzóvá kell tenni, legyen szó képekről, színekről vagy hangokról rádió, könyvek, televízió vagy más foglalkoztatási lehetőségek formájában. Ha kórházi kezelés következik be, miután a beteg elhagyta a kórházat vagy az idősek otthonát, gondozásra és odafigyelésre is szüksége lesz. Kevésbé súlyos esetekben a kórházi kezelés önmagában oldódik, és a beteg néhány hét vagy hónap után újra alkalmas. Mindenesetre tájékoztatni kell az orvost a tünetekről.
