Tünetek
A tünetek: akut légzési elégtelenség szakaszspecifikusak. Az 1. Szakaszban oxigénhiány van a vér (= hipoxaemia) és megnövekedett légzési arány (= hiperventiláció). Ez a sav-bázis eltolódásához vezet egyensúly, a pH emelkedik (= légzési alkalózis).
A 2. szakaszban a légzési distressz egyre fokozódik, és a tüdő foltos, csíkos sűrűsödése jelenik meg, amelyek a Röntgen kép. A 3. szakaszban a hypoxaemia mellett a szén-dioxid-tartalom növekedése következik be (= hiperkapnia), mivel a CO2-t már nem lehet eléggé lélegezni. Ezt légzési globális elégtelenségnek nevezik, és csökkenő pO2 és növekvő pCO2 jellemzi. A sav-bázis egyensúly savas pH-értékre vált, légzési rendellenességet eredményezve acidózis Az Röntgen A képen mindkét oldalon árnyékok láthatók.
Diagnózis
Röntgensugarakat készítenek az akut állapot előrehaladásának figyelemmel kísérésére tüdő kudarc. Ugyanúgy, vér gázelemzésre (a fülcimpából vett vérmintára) van szükség a sav-bázis monitorozásához egyensúly. Akut esetben tüdő kudarc, a tüdőfunkció a tüdő oxigénfelvevő képességének csökkenését (= diffúziós kapacitás) és a tüdő kiterjeszthetőségének csökkenését (= megfelelés) mutatja. Szív visszhangot hajtanak végre annak kizárására szív betegség. A diagnózis felállításához 3 kritériumnak kell teljesülnie:
- Kiváltó tényező jelenléte
- Hypoxemia, amely nem reagál a terápiára
- A tüdő változások a Röntgen olyan kép, amely nem szívbetegségnek köszönhető tüdőödéma.
Terápia
Ha lehetséges, meg kell szüntetni az akut tüdőelégtelenség okát, pl. Keringés sokk. Ezt követően tüneti terápiát alkalmaznak. A növekvő légszomj miatt a betegeket szellőztetni kell.
Mivel azonban normális szellőzés károsítaná a tüdőt, tüdővédő szellőztetést alkalmaznak (akut tüdőkárosodás). Ez alacsony csúcsnyomásból és alacsony nyomásból áll lélegző kötetek. Ez együtt jár a kilégzés végén fennálló pozitív nyomással (= kilégzési nyomás, PEEP).
Amint a beteg spontán lélegzik, spontán asszisztál lélegző technikákat (például BIPAP vagy APRV) alkalmaznak. Alternatív megoldásként egy gép, amely a keringés venovenosus dilatációján keresztül eltávolítja a testen kívüli széndioxidot (= testen kívüli), és gazdagítja a vér oxigénnel együtt alkalmazható egy úgynevezett EKMO (extrakorporális membrán-oxigenátor). Súlyos esetekben a beteget hajlamos helyzetbe vagy speciális ágyba helyezik, folyamatos 60 ° -os forgatással.
Ez egy támogató intézkedés az oxigéneloszlás javítására. A beteget enterálisan kell táplálni. A szövődményeket, például a fertőzéseket kezelik antibiotikumok.
A késői gyógyulási szakaszban a kortikoidok javítják a tüdőfibrózist. Tüdőátültetés (akut tüdőelégtelenség) az utolsó megoldás. A legvégső megoldás az tüdőátültetés (akut tüdőelégtelenség).
Mesterséges kóma akut tüdőelégtelenség esetén
Akut tüdőelégtelenség esetén a tüdő hirtelen már nem képes elegendő oxigénnel ellátni a testet. Ez életveszélyes helyzethez vezet, amely rövid távon nagyon kiterjedt terápiát igényel. Ezekben az esetekben a tüdőnek erős mechanikai támogatásra van szüksége az érintett személy túlélésének biztosításához.
Az orvosi ismeretek jelenlegi állása szerint ECMO (extrakorporális tüdőmembrán oxigénellátás) általában erre a célra szolgál. Az érintett személy oxigénhiányos vére a testből kerül a gépbe. Ott oxigénnel dúsul (feltöltődik), majd visszakerül a testbe.
Mivel a módszer nagyon invazív, azaz nagymértékben beavatkozik az emberi test rendszerébe, az érintett személyeket általában mesterséges eszik erre a célra. Időközben azonban egyre több az ébredő EMOS is. Itt az érintett személy eszméleténél van, tud enni, inni és beszélni, és gyorsabban meg lehet kezdeni a rehabilitációs intézkedéseket, például a könnyű izomzatot. Mesterséges kóma tüdőgyulladás esetén
