A kiégési szindróma fázisai Burnout szindróma

A kiégési szindróma fázisai

A kiégés szindróma 12 fázisra osztható. . - Kezdetben nagyon erős a vágy, hogy bizonyítson valamit önmagának és másoknak.

Az érintettek általában folyamatosan mérik magukat másokkal (munkatársak). - A túlzott teljesítmény iránti hajlandóság révén az érintett személyek nagyon magas követelményeket támasztanak magukkal szemben, egyre több utópisztikus dolgot követelnek meg önmaguktól. A személyes elkötelezettség egyre növekszik, feladatokat nem lehet másoknak adni.

  • Ebben a szakaszban a saját igények egyre inkább háttérbe szorulnak. Különösen az olyan alapvető szükségletek, mint az evés, az alvás és a szabadidő eltöltése egyre kevésbé fontos. A pihenés és a megújulás keresése helyett az érintettek egyre jobban belevetik magukat a munka életébe és az önállóan vállalt feladatba, hogy hivatásosan bizonyítsák és fejlődjenek.
  • Ebben a szakaszban az első fizikai tünetek már megmutatkozhatnak. A saját testükre azonban egyre kevesebb figyelmet fordítanak - a test figyelmeztető jelzéseit figyelmen kívül hagyják. - A hobbikat zavarónak tartják.

A barátokkal és a családdal való kapcsolat szintén csökken. Olyan dolgok, amiket korábban kínáltak kikapcsolódás váljon teherré. - A fizikai panaszok intenzívebbé válnak.

szorongás, fejfájás és a fáradtság előfordul. A tüneteket azonban továbbra is figyelmen kívül hagyják, nem tesznek semmit. - Az érintettek visszavonulni kezdenek.

Egyre nagyobb elszigeteltség kezdődik. Az alkoholt és a gyógyszereket egyre inkább fogyasztják. A társas kapcsolatok minimálisra csökkennek.

  • Ezt a fázist az jellemzi, hogy képtelen elfogadni a kritikát: a környezet elkezdi mutatni az érintettek elszigeteltségét és a kiégés jeleit. Ezt általában személyesen veszik és támadásnak tekintik. - Ezen a ponton az érintett személy elveszíti minden kapcsolatát önmagával.

A test figyelmeztető jeleit már nem érzékelik. Alig maradtak társadalmi kapcsolatok. Az élet egyre funkcionálisabbá és mechanikusabbá válik: már nem az életminőségről, hanem csak arról szól, hogy az élet mint ilyen működik.

  • Ebben a szakaszban a kimerültség és a kétségbeesés mellett az érintettek gyakran szorongást éreznek. Ennek a belső ürességnek az ellensúlyozása érdekében szinte kétségbeesetten próbálnak foglalkozásokat találni vagy ezeket az érzéseket leplezni velük. Az alkohol, a szexualitás és a kábítószer egyre fontosabb szerepet játszik.
  • Ebben az utolsó előtti szakaszban gyakran további mentális betegségek fordulnak elő. Jelei depresszió egyre világosabbá válnak. A reménytelenség, az érdeklődés hiánya, valamint az az érzés, hogy nincs több jövő, egyre inkább megjelenik.
  • Az utolsó szakaszban a test és a lélek teljes lebomlása következik be. Növekszik a további (fizikai) betegségek, például a szív- és érrendszeri vagy a gyomor-bélrendszeri megbetegedések kockázata. Sok érintett embernek öngyilkossági gondolatai vannak ebben az időben.

A kiégés szindróma egy speciális megelőzési módszert nehéz megmagyarázni, mivel a betegség az érintett személyiségétől és a környezetében lévő külső tényezőktől függ. Az okok különböző eredetűek lehetnek, és végül a kiégés érzéséhez vezethetnek. Néhány tipp, amelyet az érintetteknek adhat, a reális személyes célok kitűzése, a konkrét feladatok elvégzése kikapcsolódás gyakorlatok, sportolás csökkenti a stresszt, próbál aludni.

Szakmailag is meg kell változtatni néhány dolgot: Meg kell változtatni a munka szerkezetét, hogy csökkentse az elvégzendő nyomást és a terhelést. A munkahelyen nagyobb autonómiát kell garantálni, hogy az érintettek pozitív érzéssel térhessenek haza. Teremtsen jó munkahelyi légkört sok fény és kevés zaj mellett a munkahelyen. Tartsa nyitva a továbbképzés lehetőségét. Ez az önrendelkezés érzését kelti, amelynek megelőző hatása lehet.