Kiégés és kapcsolat
A kiégés gyakran döntő próbát jelent sok kapcsolat számára. A kiégés által érintettek egyre ingerültebbek, cinikusabbak - partnerükkel szemben is. Már nem rugalmasak és egyre inkább visszahúzódnak.
Gyakran már nem lehet kettesben gondolkodni a mindennapokról. A gyengédség vagy akár a szabadidős tevékenységek egyre inkább háttérbe szorulnak, így az érintettek partnerei gyakran tapasztalják azt az érzést, hogy elveszítik a szerettükhöz való hozzáférést. A rokonok gyakran nehezen kezelik az új helyzetet és kimerült partnerüket.
Ha tanácsot adnak, akkor azt gyakran figyelmen kívül hagyják vagy elutasítják. Így a rokonok is gyakran elérik határaikat, ami végül elválással vagy válással végződik. Még az érintettek is nehezen tudnak megbirkózni az új helyzettel.
Számukra egyre nehezebb megfelelni partnereik igényeinek és kívánságainak, megérteni őket és elfogadni sajátosságaikat. A kiégést szenvedők gyakran a korábbinál érzékenyebben reagálnak a kritikákra és a felhívásokra. Ami ebben a helyzetben segíthet a pároknak, az az aggodalmakról és az érzésekről szóló nyílt kommunikáció.
Az érintettek hozzátartozóinak sok megértést és nagylelkűséget kell tanúsítaniuk. Természetesen nem szabad teljesen háttérbe szorítaniuk saját szükségleteiket, de a kiégés áldozatainak sok támogatásra és megértésre van szükségük, különösen ebben a helyzetben. Pszichoterápia/ párterápia szintén hasznosnak bizonyulhat.
A kiégés nem mindig jelenti a kapcsolat végét. Sok párnak sikerül átvészelnie ezt a nehéz időszakot, és észreveszi, mennyivel stabilabb és ellenállóbb lett a párkapcsolata utólag. A kiégés tehát mindig esély lehet a közös jövőre. Csak az a fontos, hogy az érintettek felismerjék betegségüket, elfogadják és hajlandók tenni valamit ez ellen. A rokonok támogatása itt meghatározó és fontos szerepet játszik.
Történelem
A kiégési betegség kezdetén mindig túlzottan áldozatos a munka. Míg a munka egyre fontosabbá válik, addig más dolgok másodlagosabbá válnak. Ez ahhoz a tényhez vezet, hogy az érintett személyek egyre jobban meghatározzák magukat munkájukban.
Mind a magánélet, mind pedig a Egészség a beteg minden munkája miatt szenved. A fizikai figyelmeztető jeleket és az alváshiányt egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Hamarosan egyre több hiba válik észrevehetővé.
Ez pedig oda vezet, hogy az érintettek még több energiát és időt fordítanak munkájukra. Valamikor elérik a stresszhatárt: egyszerűen nem lehet továbbmenni. Míg az érintettek általában sokkal korábban vonultak vissza a családtól és a barátoktól, munkájukat ma már egyre inkább elhanyagolják.
Belső üresség terjeszkedik és utat nyit a további felé mentális betegségek, Mint például a depresszió. Végeredményben az eredmény teljes összeomlás. Legkésőbb most szakmai segítségre van szükség!
Gyakran elkerülhetetlen a kórházi fekvés. Megfelelő terápia után, valamint a barátok és a család támogatásával a legtöbb ember visszatér a normális és egészséges élethez. Sok ember rövidebb karrierrel rendelkezik, és jobban koncentrál önmagára és igényeire.
A sorozat összes cikke:
