A locus caeruleus a hídban levő formatio reticularis része (pons), és négy magból áll. Kapcsolatai a homloklebeny (prosencephalon), diencephalon, agytörzs (truncus cerebri), kisagyés gerincvelő meghatározott izgalmi folyamatokban vesznek részt. Neurodegeneratív betegségek, mint pl Alzheimer-kór demenciája, Down-szindrómaés Parkinson-szindróma károsíthatja a locus caeruleust, amely a különféle mentális rendellenességekben is szerepet játszik.
Mi a locus caeruleus?
A locus caeruleus a központi része idegrendszer. A hídban (pons) található, amely viszont a hátsó agy (metencephalon) és így a rhombencephalonhoz. Funkcionálisan a locus caeruleus hozzárendelhető az emelkedő retikuláris aktiváló rendszerhez (ARAS). A locus caeruleus neve latinból származik, és nagyjából „égkék helyre” fordít. A név az ebben szereplő színezésből származik agy régióban találtak a korai anatómusok vizsgálataik során, ami a pigmenteknek köszönhető. A locus caeruleus egyéb írásmódjai a locus coeruleus és a locus ceruleus.
Anatómia és felépítés
A locus caeruleus a mezencephalon határában található a. Negyedik kamra közelében agy. A híd (pons) része, amely összeköti a medulla oblongatát (medulla oblongata) a középagyval (mesencephalon). A poncon belül a locus caeruleus a formatio reticularis egy részét képviseli. Ez egy különböző magokból és idegpályákból álló hálózat, amely végig fut agytörzs (középagy, híd és medulla oblongata). Négy szerkezet kapcsolódik össze a locus caeruleus képződésével, amelynek középpontjában a központi mag található; szövete egyértelműen elhatárolódik a környező területektől. A locus caeruleus elülső része az elülső magot, míg a hátsó része a dorsalis almagot tartalmazza. A locus caeruleus negyedik része a nucleus subcaeruleus, bár egyes meghatározások önálló területnek tartják. Számos idegrost köti össze a locus caeruleust a homloklebeny (prosencephalon), diencephalon (diencephalon), agytörzs (truncus cerebri), kisagy (kisagy), és gerincvelő. Ezek a neuronális utak kritikus szerepet játszanak a locus caeruleus működésében.
Funkció és feladatok
Eredetileg a kutatók azt feltételezték, hogy a locus caeruleusnak nem specifikus szerepe van az izgalmak ellenőrzésében. Valójában azonban a locus caeruleus funkciói kiterjedtebbek és specifikusabbak, mint azt eredetileg gondolták. A norepinefrin őrnagyként fordul elő neurotranszmitter a locus caeruleus közül, ahol különféle adrenoreceptorokhoz képes kötődni, elektromos jelet váltva ki a downstream idegsejtben. A prosencephalon és a locus caeruleus közötti kapcsolatok magukban foglalják az idegrostokat, amelyek összekötik a agykéregben Az agykéregben az agykéreghez (cortex cerebri) tartozik, és evolúciós szempontból a legfiatalabb területét testesíti meg. A locus caeruleusban történő aktiválódás az aktivitás növekedésével jár együtt agykéregben és a szubjektív tapasztalatokban a jelenlegi ismeretek szerint fokozott éberségként jelenik meg. A locus caeruleus ezen funkciója hozzájárul az általános izgalomhoz is. Egyéb szálak vezet a pars basalis telencephalihoz, és más funkciók mellett ott is részt vesznek az ébrenlétben és az izgalomban. Továbbá a locus caeruleus kapcsolódik a limbikus rendszer, amely felelős az érzelmi folyamatokért. A döntő szerkezetek közé tartoznak a hippocampus, ami jelentős a emlékezet az amygdala, amelynek aktivitása összefügg a szorongással. A locus caeruleus és az agytörzs közötti idegpályák kapcsolódnak a motoros és premotoros funkciókhoz, az érzékszervi feldolgozáshoz, a parasimpatikus aktivitáshoz és az ébrenléthez. A diencephalonban a locus caeruleus idegrostjai a talamusz és a hypothalamus; a kisagy, amelynek funkciói közé tartozik a mozgásszabályozás és összehangolás, a locus caeruleushoz is kapcsolódik. Néhány locus caeruleus eredetű rost közvetlenül a gerincvelő.
Betegségek
Számos idegbetegség befolyásolhatja a locus caeruleust. A neurodegeneratív betegségek olyan betegségek, amelyeket az idegsejtek elvesztése jellemez. Az egyik példa erre Alzheimer-kór demenciája, amelyet az idegsejtek progresszív vesztesége jellemez. A degeneráció különféle mentális és neurológiai tünetekhez vezet, többek között emlékezet károsodás, agnosia, beszéd- és nyelvi rendellenességek, és képtelenség (akár egyszerű) gyakorlati feladatok elvégzésére. Különösen a harmadik és az utolsó szakaszban az érintett személyek apátiában szenvednek, és általában ágyhoz kötődnek. A pontos oka Alzheimer-kór demenciája még mindig ismeretlen. A három vezető hipotézis plakkokkal, neurofibrillákkal vagy bizonyos gliasejtekkel kapcsolatos rendellenességet feltételez, amelyek kiváltják, kísérik vagy követik az idegsejtek veszteségét. Down-szindróma a locus caeruleus károsodásával is társulhat. A veleszületett rendellenesség genetikai hibán alapul: az érintett egyének harmadik 21-es kromoszómájuk van, ezért Down-szindróma triszómiának is nevezik 21. Ennek kapcsán Parkinson-szindróma, a locus caeruleus is érintett lehet. A klinikai kép négy kardinális tünet formájában nyilvánul meg: izom remegés (remegés), izommerevség (szigor), a mozgások lelassulása (bradykinesis) és testtartási instabilitás (poszturális instabilitás). A diagnózis felállításához legalább bradykinesisnek és egy másik alapvető tünetnek jelen kell lennie. A tünetek az extrapiramidális motoros rendszer részét képező substantia nigra sorvadása miatt következnek be. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a locus caeruleus különféle mentális rendellenességekkel jár. Például a rendellenességeket a depresszió, szorongási rendellenességek, pánikbetegségés feszültség. Ezenkívül a locus caeruleus hozzájárul a fizikai anyagfüggőség kialakulásához; a kutatók megfelelő összefüggést tudtak kimutatni az opiátok és alkohol.
