Borderline szindróma vagy a határzavar a mentális betegségek a személyiségzavarok területéről. Az érintettek szociális készségek hiányában szenvednek. Különösen a más emberekkel való kapcsolatokra jellemző a kóros instabilitás. Erős hangulatingadozás is gyakran előfordulnak. Önmagának nézete (énkép) erős torzulásoknak van kitéve. Szorongásos betegségek, düh és kétségbeesés járul hozzá.
Mi a határes szindróma?
Borderline szindróma egy olyan mentális betegségek amelyben a szenvedők szorongó és diffúz szélsőséges pszichológiai feszültségben élnek. A szindróma pontos besorolása a mai napig vitatott. Borderline szindróma általában „határvonalat” vagy „határvonalat” jelent, és eredetileg kifejezésként merült fel, mert arra használták, hogy csoportosítsák azokat a tüneteket, amelyeket az orvosok a neurotikus és a pszichotikus rendellenesség közé helyeztek. Kezdetben kínos diagnózisként értelmezték, de a borderline szindrómát ma már független klinikai képként ismerik el. Eszerint a borderline szindróma egy sajátos személyiségzavar pontosan jellemzi az interperszonális kapcsolatok instabilitását és a rendkívüli impulzivitást, hangulatingadozás és torz önkép. A borderline szindróma kifejezés mellett az érzelmileg instabil kifejezések személyiségzavar vagy a borderline személyiségzavar (vagy röviden BPD) szintén használatos a szakzsargonban.
Okok
A határvonal háttere személyiségzavar nem éppen világos. Kutatással eddig sikerült megállapítani, hogy a szindróma elsősorban olyan emberekben alakul ki, akiket hosszú ideig szexuálisan bántalmaztak, gyermekkorukban erős elutasítást tapasztaltak, érzelmileg elhanyagoltak vagy fizikai erőszaknak voltak kitéve. Ebben a tekintetben a határőrök súlyosan traumatizált emberek, akik szélsőséges szorongásnak vannak kitéve. Hogy kinek és hány ilyen traumával küzdő embernek van borderline szindróma, nem biztos, mert a feltétel még mindig nem mindig ismerik fel vagy pontosan diagnosztizálják. Becslések szerint azonban átlagosan a lakosság 1-2 százaléka érintett. Az érintettek körülbelül 70 százaléka nő. Ezen becslés alapján a határvonal gyakoribb lenne, mint más mentális betegségek, mint pl skizofrénia. A genetikai okok határes szindrómát is okozhatnak.
Tünetek, panaszok és jelek
A határ menti betegek nehezen tudják osztályozni és kontrollálni saját érzelmeiket és impulzusukat. Gyorsan engednek érzéseiknek, anélkül, hogy mérlegelnék a lehetséges következményeket. Ide tartoznak például a dühkitörések, amelyekhez még kisebb okok is elegendők. Hangulatingadozás szintén a tipikus tünetek közé tartoznak: a határőrök erős érzelmi viharokat tapasztalnak, amelyek szintén lehetnek pozitív természetűek, de általában rövid távúak és erős belső nyugtalanságot váltanak ki bennük. Ebben az összefüggésben sok beteg hajlamos önpusztító magatartásra. „Karmolják” magukat, azaz késekkel vagy borotvapengékkel megsebzik saját testrészeiket. Az önpusztítás megnyilvánulhat a nagy mennyiségű fogyasztásban is alkohol or szerek. A betegek gyakran kockáztatnak az úton, vagy védtelen nemi aktusnak teszik ki magukat. Gyakran öngyilkossággal fenyegetnek, vagy valóban megpróbálják elvenni az életüket. Alatt feszültség, gyakran elvesztik a valóságot. Ezt disszociatív tüneteknek nevezik, ami azt jelenti, hogy a betegek felfogása megváltozik. Környezetüket irreálisnak érzékelik, és érzik magukat, hogy idegenek vagy elszakadtak önmaguktól. Sok beteg tartós ürességérzetet is tapasztal - életük unalmasnak és céltalannak tűnik. Hasonlóképpen gyakran félnek az egyedülléttől és kapcsolatba lépnek, de ezek a tünetek miatt gyakran instabilnak bizonyulnak.
Tanfolyam
A borderline szindrómában szenvedő egyének feszültségállapotait az jellemzi depresszió, amely szinte minden határvonalon megjelenik, és egyrészt a belső üresség, másrészt az erős impulzivitás érzése. A határőröknek nincs érzékük a „normalitáshoz”, ingadoznak az érzelmi szélsőségek között, instabil társadalmi viszonyokban élnek, és szélsőséges magatartás révén hajlamosak szellőztetni az erős belső nyomást, amely hirtelen és megalapozatlanul jelenhet meg. Ilyen esetekben előfordul, hogy az érintett személyek bántalmazzák magukat vagy szélsőséges helyzetekbe kerülnek. A tipikus magatartás a túlzott drogfogyasztás, a vakmerő vezetés vagy a hídkorlátokon való egyensúlyozás. Az ilyen magas kockázatú magatartás az erőtlenség érzésének újbóli stabilizálását és az önerő megerősítését szolgálja. A határmenti egyének gyakran tehetetlenek a hangulatváltozásukkal szemben. A határ menti szindrómában szenvedők társadalmi viselkedését tehát nehéz felmérni, mivel az affektív rövidzárlatok újra és újra előfordulnak, és nincs impulzusszabályozás, ami gyakran egyáltalán nem érthető a külvilág számára.
Szövődmények
Fizikai szövődmények lehetségesek a borderline szindrómában, ha az érintett személy önkárosító vagy önkárosító magatartást tanúsít. Vágások és égések gyakoriak. A félelem, az önbecsülés hiánya vagy egyéb okok miatt a betegek nem minden esetben kérnek időben segítséget. Ennek eredményeként a sebek megfertőződhet vagy rosszul gyógyulhat. Az izmok károsodása és idegek is lehetséges. A Borderline szindróma az öngyilkosság fokozott kockázatával is jár. Ezzel ellentétben néhány határszakasz ilyen sérüléseket használ a gondozás megtapasztalására. Ebben az esetben kialakulhat az orvosi ellátástól való mentális függőség. Mivel azonban az egyén ebben az esetben gyakran fordul orvoshoz, az ellátás negatív következményei is lehetségesek, mint pl kórházi kezelés. Sok határ menti szindrómában szenvedő embernek nehéz fenntartani másokkal a hosszú távú kapcsolatokat. A személyiségzavar tünetei gyakran vezet konfliktusra. Egyes érintett személyek ellentmondásos magatartást tanúsítanak abban, hogy egyrészt szoros embereket akarnak magukkal tartani, másrészt elhatárolódnak tőlük. Ennek eredményeként tényleges érzelmi szükségleteik gyakran kielégítetlenek. A társadalmi elszigeteltség egy másik komplikáció, amely az ambivalens társadalmi viselkedésből fakadhat. Pszichotikus vagy disszociatív tünetek is jelentkezhetnek vezet tájékozódási rendellenességek vagy átmeneti cselekvőképtelenség a mindennapi életben. Ezenkívül a határvonal gyakran más mentálisokkal együtt fordul elő Egészség problémák, különösen szorongás és rögeszmés-kényszeres rendellenességek, poszttraumás feszültség rendellenesség, anyagfüggőség vagy káros anyaghasználat, étkezési rendellenességek és ADD /ADHD.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Bárki, aki önmagában felismeri a borderline szindróma következő kilenc tipikus tünetét, orvoshoz kell fordulnia:
- Alacsony haragküszöb és ellenőrizhetetlen dühkitörések, amelyek fizikai erőszakkal végződhetnek
- Önkárosító magatartás, például a bőr vakarása vagy égési sérülés, akár öngyilkossági kísérletek, kábítószer-fogyasztás és étkezési rendellenességek
- Hirtelen lendület a rendkívüli kockázatvállaláshoz, amely életveszélyes lehet, például gyorshajtás az autópályán, mászás hídkorlátokon stb.
- Súlyos szétválasztás és veszteséges szorongás és állandó félelem az egyedülléttől.
- Belső üresség, tartós unalom és céltalanság.
- Az érzelmek rendkívüli és ellenőrizhetetlen ingadozása, a negatív fázisok egyre hosszabbak
- Instabil interperszonális kapcsolatok a ragaszkodás és az elutasítás, a fekete-fehér gondolkodás állandó ingadozása miatt.
- A valóság elvesztése a másik világban való érzés és az önmagától elszakadt érzések megtapasztalása miatt
- Identitászavarok hirtelen bizonytalanság formájában abban, hogy ki vagy és mit tehetsz
Kezelés és terápia
Az orvosi és pszichológiai közösségekben nézeteltérések vannak a határes szindróma kezelésének módjáról. A pszichoterápiás megközelítések általában nem tekinthetők különösen nagy eredménnyel. Sikeresebbek voltak a viselkedési megközelítések, amelyek során a betegeknek megmutatják, hogyan alakíthatnak ki új viselkedési mintákat extrém helyzetekben, és ezeket hosszú távon internalizálhatják. Megint vannak különböző gondolkodási iskolák, amelyek inkább támogatóak vagy konfrontatívak. Mivel traumatikus tapasztalatok gyermekkor határmenti szindrómában fejeződnek ki, speciális traumaterápiák is ajánlottak, amelyekkel a tudomány egyetért azzal, hogy ne történjen újra traumatizáció. Azonban a választás a jobb terápia a borderline szindróma módszere végső soron az érintett személytől függ. A szabványosított eljárások ritkán mutatják meg a kívánt hatást. Ezenkívül mindig különösen hasznosnak tartják a társadalmi környezet bevonását a terápia. Kezelések szerek, az úgynevezett gyógyszeres kezelés nem képes a határszindróma egészét kezelni, de legfeljebb az egyes tünetek ellen küzdhet.
Kitekintés és előrejelzés
A határ menti személyiségzavar általában több évig fennáll. Általános szabály, hogy a határ menti személyiségzavar az életkor előrehaladtával enyhébb mértékben fejlődik. Ebben a folyamatban a tünetek olyan mértékben visszahúzódhatnak, hogy a személyiségzavar diagnosztikai kritériumai már nem teljesülnek. Gyakran azonban a tünetek maradványai megmaradnak. Ennek a maradéknak azonban nem kell betegségértéke lennie, hanem a normális személyiségspektrum részét is képezheti. Ugyanakkor az idősebb életkor kockázati tényezőnek számít az öngyilkossági kísérleteknél is, amelyek az érintett személy halálával végződnek. Impulzivitás, depresszióés a korai bántalmazás gyermekkor növeli az öngyilkosság statisztikai kockázatát is. Ezenkívül egy másik személyiségzavar is előfordulhat a borderline szindrómával, és csökkentheti a gyógyulás esélyét. Különösen gyakoriak a függő, szorongást elkerülő és paranoid személyiségzavarok. Ha a határos személyiség antiszociális személyiségzavarban szenved, akkor az öngyilkosság kockázata is megnő. Ezek azonban általános megállapítások - a borderline személyiségzavar egyéni lefolyása eltérhet az átlagtól. Egy tanulmány kimutatta, hogy a diagnózis felállítása után hat évvel a betegek egyharmada még mindig szenvedett határ menti személyiségzavarban. Jelentős csökkenés csak két év után volt látható. Olyan speciális terápiák fejlesztése és terjesztése, mint a dialektikusviselkedésterápia (DBT) az elmúlt tizenöt évben a betegek javított segítségnyújtási köréhez vezetett.
Itt tudod megtenni magad
A határ menti szindrómában szenvedők megvédhetik magukat a mindennapi élet negatív következményekkel járó impulzív cselekedeteitől azáltal, hogy időnként kivonulnak a túlzottan negatív vagy pozitív felfogást és cselekedeteket ösztönző helyzetekből. Ebből a célból rendszeres pihenőidők jöhetnek szóba, amelyek során az érintett elszakad a beszélgetésektől és egyéb eseményektől kölcsönhatások egy bizonyos ideig. Ezekben a szünetekben azonban az érintett személyeknek nem szabad foglalkoztatniuk az események észlelését, hanem inkább el kell távolodniuk a történtektől - függetlenül attól, hogy valami jó vagy rossz volt-e. Különféle lehetőségek mérlegelhetők erre vonatkozóan, amelyek magukban foglalhatják a hangos zene meghallgatását, vagy masszírozhatják magukat masszázs labdák, vagy kis rejtvények megoldása. Az ideiglenes figyelemelterelés lehetőségei sokrétűek, és maguk a betegek is felfedezhetik és megtalálhatják. Az ideiglenes elhatárolódás a saját és a környezetük iránti érzésektől segíti a határ menti személyiségzavar által érintetteket abban, hogy később reflektívebb és kevésbé impulzív módon léphessenek vissza a társadalmi szerepbe. Ily módon a felmerülő - esetenként objektíve alaptalan - konfliktusokat előzetesen meg lehet előzni. Az érintett személy környezetét is be kell vonni. Az érzettségről való kommunikáció segít mindazoknak, akik részt vesznek a mindennapi üzletekben. Egy bizonyos struktúrát követő rendszeres megbeszélések érthetőbbé teszik az érzelmeket, és gyakran lehetővé teszik a borderline szindrómában szenvedő emberek számára, hogy utólag jobban értékeljék és átértékeljék a helyzetet.
