Egyéb tünetek
A várható mellett fájdalomEgy disztális sugarú törés általában más tünetek kísérik. Jellemzően a kéz már nem terhelhető megfelelően, és az izomerő jelentősen csökken. Miatt a fájdalom, a kezét általában szelíd helyzetben tartják.
A törés a disztális sugár általában a kar vagy a kéz duzzadásával jár, és egyes esetekben zúzódások jelentkezhetnek. A kar rossz helyzetét is gyakran megfigyelik. Bővítés törés általában úgynevezett bajonett-rendellenességgel jár, míg a villák rossz irányát hajlító törésnél gyakran megfigyelik. Bizonyos esetekben az ujjak vagy a kar érzékszervi zavara is kialakulhat.
Művelet
A műtétre általában szükség van a disztális sugarú töréseknél, amikor a konzervatív terápia nem tűnik ígéretesnek. A konzervatív kezelés magában foglalja a törés és az azt követő immobilizáció a vakolat öntvény. Szabályos röntgen ellenőrzés jelzi, hogy kizárja a törés megcsúszásának lehetőségét egymást követő görbe fúzióval.
A műtéti koncepció a disztális sugarú törés a törés súlyosságától és összetettségétől függ. Különféle szintéziseljárások léteznek: Az egyes csonttöredékeket drótok (úgynevezett Kirschner-huzalok) segítségével lehet összehúzni. A csontrészeket össze is lehet csavarni.
Számos csonttöredékkel ellátott, aprított töréseknél azonban egy lemez használata ajánlott; ezt plázolásnak nevezik. A lemez általában titánból készül, és az egyes csonttöredékeket rejtvényszerűen rögzítik rajta. Általában tartósan a karban marad. Ha egy művelet elsősorban nem szükséges vagy lehetséges, mert más műveletek elsőbbséget élveznek - például politraumákban - an külső rögzítő alkalmanként használják. Külső állványt használnak a kezeletlen törés rögzítésére és mozgásképtelenné tételére, szinte úgy, mint egy állvány egy még épülő ház körül.
Fizikoterápia
Az a működése disztális sugarú törés zökkenőmentesen követi a fizioterápia vagy a foglalkozási terápia. Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor a beteget közvetlenül a műtét után hazaküldték. Az „ergon” kifejezés a görögből származik, és „munkát” jelent - gyakran a latin „ergo” („utánkövetés”) tévesen kerül forgalomba, ami nem helyes.
A foglalkozási terápia tehát a mindennapi életben való cselekvőképesség újrakezdésével foglalkozik, míg a gyógytorna ápolóbb és gyógyítóbb megközelítést alkalmaz. Mindkét koncepció rendkívül fontos, mert hosszú immobilizáció vagy súlyos sérülések után a kéz gyakran nem mozgatható teljes mozgásterére, vagy egyes esetekben egyáltalán nem. Sok beteg azt sem tudja, mennyire megbízhat a kezében, és újra meg kell tanulnia, hogyan kell helyesen és körültekintően használni. A gyógytornászok és a foglalkozási terapeuták munkája messze túlmutat a pusztán anatómiai és rehabilitációs intézkedésen, és pszichológiai támogató komponenst is tartalmaz.
