Meghatározás
múló csontritkulás meghatározza a csontok fokozott vízvisszatartással, amely, ahogy a neve is sugallja (átmeneti = átmeneti), korlátozott ideig fordul elő és a klasszikus speciális formája csontritkulás. Tipikus átmeneti csontritkulás a csípő vonzereje csontok. Egyéb csontos ízületi érintettség, például a boka és térd, csak ritka esetekben fordul elő.
Az átmeneti csontritkulás szintén a „Csontvelő Ödéma szindróma ”(BMES). Az irodalomban a tranziens osteoporosist egyrészt különálló entitásként, másrészt a oszteonekrózisnak. A férfiak általában háromszor nagyobb valószínűséggel érintik a csontbetegséget, mint a nők. Mindkét nemnél azonban egyszerre alakul ki átmeneti csontritkulás az élet harmadik és ötödik évtizedében.
Okoz
A tranziens osteoporosis előfordulásának pontos okai még nem ismertek, így az ember gyakran idiopátiás genezisről beszél. A betegség mintázatának kialakulásához azonban néhány lehetséges magyarázat rendelkezésre áll. Például a csípő súlyos túlterhelése ízületek átmeneti csontritkulás, valamint traumás események, például csípőre esés oka lehet.
A szempont a csökkent és zavart vér keringés a combcsontban fej, vagyis az úgynevezett mikrocirkulációs rendellenesség, bizonyos esetekben átmeneti csontritkulást is okoz. Szemben femorális fej nekrózis, az átmeneti oszteoporózist rövid életű és nem véglegesen csökkent vér a combcsont ellátása fej, amely a jobb prognózis alapja. Az átmeneti csontritkulás azonban másodlagosan előfordulhat más alapbetegségek, mint pl Sudeck-kór, reuma vagy más degeneratív betegségek. Terhesség növelheti az átmeneti csontritkulás valószínűségét is.
Diagnózis
A tranziens osteoporosis diagnózisa már klinikailag felállítható. A fizikális vizsgálat, a csípő mobilitásának objektív értékelését a semleges-nulla módszer szerint végezzük. Nagyjából a mozgás tartománya emberrablás (elrablás), a hajlítás (hajlítás) és a belső rotáció is csökken.
A mozgás szubjektív korlátozását az érintettek általában sokkal szélsőségesebbnek érzik a súlyos miatt fájdalom. Azt gondolhatnánk, hogy a röntgensugár a legalkalmasabb diagnosztikai eszköz a csontbetegség szempontjából, de ez nem így van. Csak a 40% -os veszteség után csontsűrűség lehet-e érdemi megállapításokat tenni a röntgensugarakról.
Ehelyett a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) meghatározó szerepet játszik az átmeneti csontritkulás diagnosztizálásában. A súlyozástól függően MRI segítségével leírható a tipikus folyadékgyülem, azaz a csontödéma. Az úgynevezett T1 szekvenciában a jel intenzitása csökken, a T2 szekvenciában viszont növekszik.
A jelek éles elhatárolása és a combcsont tipikus lokalizációja fej és a combcsont részei jellemzőek a csontvelő ödéma szindróma vagy átmeneti csontritkulás esetén. Egy fontos kizárása érdekében megkülönböztető diagnózis of femorális fej nekrózis, MRI vizsgálat és csontváz egyaránt szcintigráfia végrehajtható. A tranziens osteoporosishoz képest femorális fej nekrózis emellett egy „nekrózis zónát” képez, azaz egy olyan területet, ahol a csontvesztés bekövetkezik.
