A világos-sötét alkalmazkodás képességével az emberi szem képes alkalmazkodni a fényviszonyokhoz. Ez a vizuális rendszer két ellentétes folyamata. A világos-sötét alkalmazkodás zavara előfordulhat A-vitamin hiány és a központi idegi látási út károsodása után.
Mi a világos-sötét alkalmazkodás?
A világos-sötét alkalmazkodás képességével az emberi szem képes alkalmazkodni a fényviszonyokhoz. Az emberek a szem által ellenőrzött lények közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy evolúciós-biológiai szempontból a vizuális érzékelés játszotta a legfontosabb szerepet túlélésében. Annak érdekében, hogy az emberi szem megbízható képet nyújtson állandóan változó fényviszonyok és látási távolságok mellett, a szemben különböző alkalmazkodási folyamatok zajlanak. Ezek egyike a világos-sötét alkalmazkodás, amelynek révén a szem alkalmazkodik a különböző fényviszonyokhoz. A világos és a sötét alkalmazkodás két különböző folyamat, amelyek ellentétes irányban futnak. A fényadaptáció a nappali látás speciális esete. Akkor fordul elő, amikor a vizuális rendszer egészében alkalmazkodik a 3.4 cd / négyzetméter feletti fényerőhöz. Sötét adaptációval a vizuális rendszer alkalmazkodik a 0.034 cd / négyzetméter alatti fényerőhöz. Amikor egy személy teljes napsütésből belép az épületbe, a vizuális környezet néhány másodpercre szinte feketének tűnik. Csak néhány perccel később érhető el a teljes alkalmazkodás, és az ember újra felismeri a környezeti részleteket. Ettől a ponttól kezdve a személy ismét kellemetlennek találja az ablakból való kinézést, mivel a magas fénysűrűség elvakítja a sötéthez igazodó szemet. A sötét alkalmazkodás a kúpokban és a rudakban található vizuális pigment újraszintézisén alapul. A fényadaptációban viszont a vizuális pigment lebomlik. Emiatt a sötét alkalmazkodás tovább tart, mint a fény.
Funkció és feladat
A világos-sötét alkalmazkodás képessége az emberi vizuális érzékelést a fényviszonyokhoz igazítja. A szemrudak nagyobb érzékenységet mutatnak a fényre, mint a kúpok. Rossz fényviszonyok között az emberi szem ezért a kúplátásról a rúdlátásra vált. A legnagyobb kúp sűrűség a fovea centralis-ban van. Ez a hely a legélesebb látás helye, így a sötétben az éles látás már nem lehetséges, és a színeket csak rosszul ismerik fel. A tanítvány azáltal alkalmazkodik a sötétséghez összehúzódások a dilatator pupillae izomzatának tágulása, hogy több fény jusson a szembe. Viszont a rúd fényérzékenysége a rodopsintól függ koncentráció. Fényességében a rodopsin szükséges a transzdukciós folyamatokhoz. Sötét adaptációban az anyagra már nincs szükség a transzdukcióhoz, és ennek megfelelően nagy mennyiségben újra elérhető, így a szem nagyobb érzékenységet mutat a fényre. Ezenkívül a szem sötét adaptációja során az oldalsó gátlás csökken, lehetővé téve a befogadó mezők központjának a perifériára való kiterjedését. Minden egyes idegdúc a sejt tehát a retina nagyobb retinális területeiről fogad befogadó információkat sötétben. A kapcsolódó térbeli összegzés emeli a szem fényérzékenységét is. A szem könnyű adaptációjában ellentétes változások mennek végbe. A rúdlátástól a kúplátásig az ember élesen és újra lát. Jó fényviszonyok között a pupillákat a parasimpatikus záróizom pupillae izma szűkíti. A vizuális pigment koncentráció csökken, és a szem kevésbé érzékeny a fényre. Ugyanakkor a befogadó mezők csökkennek. A világos-sötét alkalmazkodási folyamatok gyakran okoznak optikai csalódásokpéldául egymást követő kontraszt formájában. Például egy papírlapon található fekete-fehér mintákat a megfigyelő fordított mintának tekinti egy bizonyos megfigyelési időszak után.
Betegségek és betegségek
A különböző körülmények megzavarhatják vagy kórosan megváltoztathatják a világos-sötét alkalmazkodást. E feltételek egyike vitaminhiány. A rudak elsősorban megkövetelik A-vitamin korlátozás nélkül működni. A sötét alkalmazkodás a kúplátásról a rúdlátásra vált. Így egy személy kifejezett A-vitamin hiány rosszul vagy egyáltalán nem lát a sötétben.Mivel az izmok is részt vesznek a beállításában tanítvány szélességében és így a világos-sötét alkalmazkodás mindkét típusában a bénulás bizonyos körülmények között az adaptációval összefüggő látászavarokért is felelős lehet. A világos-sötét alkalmazkodáshoz mind szimpatikusan, mind parasimpatikusan beidegzett izmokra van szükség. Emiatt a szimpatikus és paraszimpatikus idegszövet elváltozásai bénulást okozhatnak, amely lehetetlenné teszi a világos-sötét alkalmazkodást. Ilyen látászavarok neurogén és rendszerint degeneratív betegségekkel vagy a centrum egyéb károsodásaival függenek össze idegrendszer. A kontrasztérzékenységgel és a színérzékeléssel kapcsolatos rendellenességek szintén megfelelhetnek neurogén rendellenességeknek. A leggyakoribb neurológiai ok ebben az összefüggésben az idegszövet elváltozása a látási úton. Az ilyen idegelváltozás oka lehet különböző kiváltó tényezők. Traumás kiváltó tényező lehet a koponya-agyi trauma. A vizuális utat is károsíthatja a ütés. Ez a jelenség a vér ellátás a agy, ami regionális hiányt okoz oxigén és a tápanyagok. Az elégtelenül ellátott szövet a hiánytünetek miatt elhal. Az autoimmun betegség során sclerosis multiplexviszont a központi idegszövet különböző területei idegrendszer károsodhat. Az autoimmunológiai gyulladásos reakciók felelősek a károsodásért, amely a szövet elpusztulását okozhatja. A látási utak területén gyulladásos elváltozás is előfordulhat vezet a világos-sötét alkalmazkodás nehézségeihez. Nem csak autoimmunológiai gyulladás, de a bakteriális fertőzések gyulladásos reakciói is elképzelhető okozó tényezők. Továbbá, daganatos betegségek vagy daganat metasztázisok a agy világos-sötét látásban panaszokat okozhat, ha a vizuális érzékelés területén vagy közvetlenül a látási útvonalon helyezkednek el.
