Cicák nagyon tehetséges hallgatóknak
Egyrészt, tic nagy tehetségű gyermekeknél és felnőtteknél ugyanazokból az okokból jelentkezhetnek, mint a normál tehetséges gyermekeknél és felnőtteknél. Másrészről, tic kialakulhat az erősen tehetséges gyermekek és felnőttek ingereinek erősebb érzékelése és az ingerekre való érzékenység miatt. Ezek a folyamat során kialakulhatnak agy fejlődését.
Hasonló a normál tehetséges gyerekekhez, ideiglenes tic folyamán fordulhat elő agy átalakítás. Csakúgy, mint a normálisan tehetséges gyermekek cicáinál, a környezet viselkedése is gyakran megterhelőbb, mint maga a tic. A nagy tehetségű emberek jellemző vonása az úgynevezett fokozott pszichomotoros érzékenység, amely mozgási késztetésben, lelkesedésben és túlzott energiában nyilvánul meg.
Sok, minden korosztály számára nagyon tehetséges ember csak által tanulhat tartalmat szív miközben mozog. Így az igen tehetséges emberek testük mozdulatait is megmutatják, különösen, ha koncentrálnak. Gyermekeknél, amikor vannak tanulás, ez lehet például a láb vagy az egész állandó kígyózása láb vagy tollal megütni az asztalt.
Például néhány nagy tehetségű felnőttnél megfigyelhető, hogy folyamatosan mozgatják száj vagy kéz koncentrálás közben. Ezek a mozdulatok a feszültség enyhítésére szolgálnak, és fontosak mind a nagyon tehetséges gyermekek, mind a nagy tehetségű felnőttek számára. Annak érdekében, hogy más gyerekeket ne zavarjanak az iskolában, a tehetséges gyerekeknek gyurmagolyót vagy hasonló tárgyat kínálhatnak.
A nagy tehetségű felnőttek megkönnyebbülhetnek feszültségek by rágógumi vagy firkálás, kötés vagy akár gyurma gömb által. Ha az ártalmatlan tikek vagy „furcsaságok” mellett más és tartósabb viselkedés is megjelenik, amelyek véleményük szerint korlátozzák az érintett mindennapjait, akkor a tehetséggel jártas hozzáértő személy tanácsát kell kérniük. A fent leírt tikekkel ellentétben a nagy tehetségű gyermekek és felnőttek ilyen típusú tikekről számolnak be, ritkán „előérzetként” érzések vagy hasonló formában.
Ugyanakkor, mint más gyermekek és felnőttek esetében, az adott személy feltétel nélküli „elfogadása” is előnyös. A diagnózist a páciens kikérdezésével (anamnézisével) és a tünetek hosszabb ideig történő megfigyelésével állapítják meg, hogy a betegség súlyossága meghatározható legyen. Ez kérdőívek és becslési skálák segítségével történik.
Fontos a beteg saját és családja felmérése is kórtörténet. Nincs azonban konkrét vizsgálat, sem laboratóriumi, sem képalkotó vizsgálat. Ugyanakkor a agy hullámok (elektroencefalogram, EEG) és az agy virtuális szekcionált képeinek előállítására szolgáló módszer (egyfoton emissziós komputertomográfia, SPECT) felhasználhatók a tic-szindróma és más betegségek megkülönböztetésére.
A tikekre vonatkozóan még nincs szabványosított teszt. Eddig szükség szerint különböző teszteket kombináltak a tic vagy annak okának azonosítására és a már meglévő lehetséges állapotok feltárására. Fontos, hogy részletes interjút készítsen az érintett személlyel vagy az érintett gyermek szüleivel.
A „Pszichés rendellenességek diagnosztikai rendszere az ICD 10 és a DSM IV szerint gyermekeknek és serdülőknek - II” című részben található egy diagnosztikai ellenőrzőlista, valamint külső és önértékelő kérdőívek, amelyek hasznosak lehetnek a diagnózis felállításában. A tics jelzése lehet a korábban tapasztalt „előérzetek”, kényelmetlenség vagy feszültség érzése formájában. Az EEG-ben hiányozhat a készenléti potenciál hiánya az egyszerű tikek előtt, ami az EEG-ben látható önkényes mozgások során.
Ezenkívül speciális vizsgálatokkal kimutathatóak a transzport változásai dopamin, az agy hírvivő anyaga. Ha gyanú merül fel, máj, vese és a pajzsmirigy az értékeket rutinszerűen ellenőrizzük. Nehéz megkülönböztetni a motorikus tikkeket a rögeszmés-kényszeres rendellenességektől. Az obszesszív-kényszeres rendellenességek rögeszmés félelmekkel társulnak, így szorongó nyugtalanság lép fel, amikor a cselekvést elnyomják.
Csakúgy, mint a tikeknek, a cselekvés bizonyos számú ismétlésére is szükség van a rögeszmés-kényszeres félelem elkerülése érdekében. A félelmek azonban nem érthetők, sőt értelmetlenek a páciens számára, míg a tic-rendellenességben szenvedő betegek kézzelfoghatónak érzik az előző érzést. Magukat a kényszeres cselekedeteket szándékosan, céltudatosabban és lassabban hajtják végre, mint a motoros mozdulatok mozgása.
Ráadásul a tikeket mások már a kezdetektől láthatják, de a kényszereket sokáig el lehet rejteni. Mindkét betegség prognózisa szintén eltérő: A tikekhez képest a rögeszmés-kényszeres betegség teljes remissziója meglehetősen ritka. A motoros tikokat meg kell különböztetni a gyors akaratlan izomrángásoktól (myoclonia) és a mozgászavaroktól (dystonia).
A tikumok egy bizonyos ideig elnyomhatók, a myoclonies egyáltalán nem és a dystonia csak egy bizonyos fokig. Ezenkívül a tikeket megelőző paresztézia kíséri, amely kiváltja a tényleges mozgást. Ez az érzékszervi komponens a lényeges különbség a többi mozgászavarral szemben.
A betegek közül sokan idővel megtanulják maguk kezelni a ciciket, és nem igényelnek pszichoterápiás vagy gyógyszeres kezelést. Ha azonban terápiára van szükség, akkor csak tüneti úton végezhető el, vagyis a tüneteket, azaz magukat a tikeket kezelik, de az ok általában ismeretlen és nem kezelhető.
Gyakran a viselkedésterápia hasznos, amelyben meg kell tanulni, hogyan kell elsajátítani a tikkeket a mindennapi életben. Így a tics gyengébbé válik, ha valamire vagy cselekedetre koncentrálunk, de erősebbek, ha stressz alatt vannak. A kábítószer-terápiát általában csak egy évnél hosszabb ideig tartó krónikus tikumok esetén alkalmazzák, vagy amelyek annyira ijesztőek a környezet számára, hogy a beteg túlságosan korlátozott lesz.
A gyógyszeres terápia olyan agresszív tikek esetén is hasznos, amelyek maga a beteg vagy más emberek ellen irányulnak. A leghatékonyabb tic-csökkentő gyógyszerek neuroleptikumok mint például a haloperidol, a pimozid és a fluphenazin, amelyek hatása a dopamin receptorok. A terápia előnyeit azonban mérlegelni kell a gyógyszerek lehetséges mellékhatásaihoz képest.
Használata neuroleptikumok fáradtsághoz és csökkent motivációhoz vezet, ami különösen problémás az iskolás gyermekek számára. Továbbá, neuroleptikumok a mozgásminták megzavarásának (diszkinézia) kockázatát hordozza magában, ezért csak súlyos esetekben szabad ezeket felírni. Clonidine, tiaprid és szulpirid kevesebb mellékhatása van, de nem olyan hatékonyak.
Az ideiglenes tic, általában ártalmatlan bármely életkorban, és gyakran spontán eltűnik. Itt nincs szükség kezelésre. Bizonyos esetekben a ticek homeopátiás kezelése is hasznos lehet.
Ebben az esetben a kezelő személy részletes anamnézise és mélyreható ismerete hasznos. A következő készítményekkel nyugtató hatást figyeltek meg: Agaricus muscarius, Kína officinalis, Cina / Artermisa cina, Cuprum metallicum, Hypscyamus niger, Ignácia Amara, Lycopodium clavatum, Szépia officinalis, Cinkmetál. A kezelést egyedileg kell szabni, és függ a tic típusától és mértékétől, valamint az érintett személy pszichés lelkiállapotától és a kísérő tünetektől.
Például, Cinkmetál olyan gyermekeknél alkalmazzák, akiknek a szemét akaratlan szemmozgások fejezik ki, száj, kezek és / vagy lábak. A betegek körülbelül 60% -ánál spontán teljes remisszió vagy legalábbis jelentős javulás tapasztalható. Ha a betegség ben történt gyermekkor, a javulás esélye még nagyobb, mintegy kétharmada az élet első évtizedének vége vagy második évtizedének vége felé válik tic-mentessé.
A sorozat összes cikke:
