Tünetek
Mivel az oxidatív stressz önmagában nem képviseli a betegség sajátos mintázatát, egyértelmű tünetek nem rendelhetők hozzá. Ehelyett az oxidatív stressz számos más betegség kockázati tényezőjeként jelenik meg. Ide tartoznak a szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség mellitus, neurodegeneratív betegségek, például Alzheimer- vagy Parkinson-kór, de szintén rák.
Feltételezik azt is, hogy az oxidatív stressz meghatározó szerepet játszik az öregedési folyamatban. Tehát ismét meg kell említeni, hogy az oxidatív stressz alapvetően minden emberben jelen van. Csak akkor válik problémássá, ha egy bizonyos szintet túllépnek.
Bár maga az oxidatív stressz károsodáshoz vezet a sejtben, például annak külső zsírrétegében, az oxidatív stressz fő hatása a sejt védő- és helyreállító rendszereinek csökkenése. Ez a helyzet a bőrön is. Így külső tényezők által okozott károk, mint pl UV sugárzás, egyre rosszabbul kompenzálható, ami végül a bőr gyorsabb öregedéséhez vezet. Ennek jele az egyre vékonyabb epidermisz, a rugalmasság elvesztése, a szárazabb bőr, valamint a bőr jelentősen hosszabb regenerációs ideje sérülések esetén.
KezelésTerápia
Mivel az oxidatív stressz a egyensúly az oxidatív rendszer mellett, a reaktív oxigénvegyületek fokozott koncentrációjának értelmében a terápiának az ellenfelek megerősítésén kell alapulnia. Ezek a redukáló rendszerhez tartoznak, de gyakran egyszerűen antioxidánsként emlegetik őket, hogy szemléltessék szerepüket az ROS antagonistáiként. A legfontosabb antioxidánsok a következők vitaminok A, C, E, valamint a cink és a szelén nyomelemei.
Az oxidatív stressz elleni védelem szerepét számos tanulmány bebizonyította. Nem világos azonban, hogy ezek kiegészítő bevitele-e vitaminok és a cink valójában jobb védelmet nyújt az oxidatív stressz ellen. Világos, hogy az egészséges életmódot folytató emberek kiegyensúlyozott életmódot folytatnak diéta és a testmozgásnak nem kell támaszkodnia az antioxidánsok további bevitelére.
Ezért mielőtt bármilyen diétát bevenne kiegészítők, először ellenőrizniük kell saját életmódjukat. Elvileg egyet kell érteni abban a megállapításban, hogy a sportnak védő hatása lehet az oxidatív stressz ellen. Azonban egyértelműen függ a gyakorolt sport intenzitásától.
A sejtlégzés révén nagy energiaforgalommal bíró szervek, mint pl szív, máj és az izmok, a fizikai aktivitás során hajlamosak reaktív oxigénvegyületeket termelni. Ezeknek a szerveknek ugyanakkor az a képességük is rejlik, hogy a sport tevékenység következtében tartósan növeljék saját védelmi funkcióikat az oxidatív stressz ellen, hogy ellensúlyozzák a fellépő oxidatív stresszt. Így általában sporttevékenység révén növelhető az oxidatív stressz elleni védekező rendszerek.
Ez csak akkor válik kritikussá, ha a sportot nagyon intenzíven gyakorolják, mivel a szervek csak részben képesek kompenzálni a keletkező oxigénvegyületeket, sőt fokozott oxidatív stressz is felléphet. Így a sport védőhatása mindig a fizikai aktivitás szintjének kérdése. Az oxidatív stressz elkerülése érdekében a szervezetben mindig elegendő mennyiségű antioxidánsnak kell lennie annak megelőzésére.
Amint már említettük, vitaminok Az A, C és E, valamint a szelén és a cink nyomelemek ennek a csoportnak a legfontosabb képviselői. A diéta Az oxidatív stressz elkerülése érdekében ezért rengeteg ilyen anyagot kell tartalmaznia. A legtöbb esetben azonban ez megfelelő zöldség- és gyümölcsfogyasztással érhető el, és nem kell további mennyiséget fogyasztani vitaminkészítmények kell venni.
Ha mégis fennállna ez a kívánság, ezt orvosával egyeztetve kell megtenni, mivel a vitaminok túladagolása súlyos mellékhatásokat okozhat. A magas cukor- és zsírtartalmú ételek fogyasztása nemcsak gyaníthatóan kevés antioxidánst tartalmaz, hanem elősegíti a reaktív oxigénvegyületek fejlődését is. Ezért az oxidatív stresszt nagyon jól befolyásolhatja az egészséges ember diéta, még anélkül is, hogy további szükséges volna kiegészítők.
A sorozat összes cikke:
