Mi az oxidatív stressz?

Hogyan történik az oxidatív stressz?

Az oxidatív stressz kifejezést először Helmut Sies használta 1985-ben, és metabolikus állapotot ír le, amelyet a reaktív oxigénvegyületek (ROS) feleslege jellemez. Ezeket minden sejtben előállítják az ún mitokondrium, amelyben az energia előállításához a sejtlégzés zajlik. Az anyagcsere folyamatok során a mitokondriumKülönböző reaktív oxigénvegyületek állíthatók elő, például hidrogén-peroxid, hidroxilcsoportok vagy szuperoxid-anioncsoportok.

Ezek az anyagok nevük szerint rendkívül reaktívak és kölcsönhatásba lépnek a sejt számos más összetevőjével. Ezeket a folyamatokat oxidációnak nevezik. Egy egészséges sejtben az oxidáló anyagok, mint például az ROS, egyensúlyban vannak a redukáló anyagokkal, ami végül káros hatásaik semlegesítéséhez vezet. Ha ez egyensúly a reaktív oxigénvegyületek javára tolódik, sejtkárosodás következik be. Ez a folyamat oxidatív stressz néven ismert.

Okok

Ennek elmozdulásának okai egyensúly az oxidatív stressz értelmében különféle okai lehetnek. A külső tényezők mellett, például a túl sok UV sugárzás vagy a levegőszennyezés, egészségtelen diéta és az alkoholfogyasztás vagy nikotin oxidatív stresszt is kiválthat. Mindezek a tényezők ugyanazok, függetlenül attól, hogy a test több energiát alakít-e ki a méreganyagok semlegesítésére, vagy egy egyszerű túlkínálat egészségtelen állapotban diéta.

Ez a megnövekedett energiaátalakítás a reaktív oxigénvegyületek fokozott termelését eredményezi. Az energiaforgalom hasonlóan magas növekedését kiválthatja egy aktív immunvédelem is fertőzés vagy gyulladás jelenlétében, vagy extrém sportok. A gyógyszerek hatása az oxidatív stressz kialakulásában szintén egyre inkább szóba kerül. Bizonyos antibiotikumok és a hormonkészítmények különösen gyanúsítják.

Hogyan lehet diagnosztizálni az oxidatív stresszt?

Az oxidatív stressz diagnózisa 3 különböző oszlopon alapszik. Először részletes betegtörténetet készítenek, amely magában foglalja a különféle kockázati tényezők, például az egészségtelen tényezők vizsgálatát diéta, alkoholfogyasztás vagy nikotin és még sok más. Ezt követi a fizikális vizsgálat a tömeg és a BMI meghatározásával, valamint a pulzusszabályozáson alapuló érellenőrzéssel.

Vér nyomás és szív mértékét is mérik. Időközben az oxidatív stressz nagyon pontos mérése elvégezhető a különböző laboratóriumi paraméterek kombinálásával. A legpontosabb mérés a fehérjék amelyek az oxidatív stressz eredményeként keletkeznek.

Ezek közül a legfontosabbak a malondialdehiddel módosítottak LDL, egy formája koleszterinés nitrotirozin. Pontosságuk elsősorban annak tudható be, hogy csak nagyon kis ingadozásoknak vannak kitéve, mint ez a enzimek, például. A tesztelés mellett fehérjék reaktív oxigénvegyületek eredményeként keletkezik, a redukáló rendszer tényleges megfelelői is mérhetők.

Ezeket jelentősen csökkenteni kell kifejezett oxidatív stressz esetén. A C- és E-vitamin, valamint az intracelluláris glutation ebbe a csoportba tartozik. A legtöbb esetben olyan nyomelemeket is meghatároznak, mint a szelén vagy a cink, mivel sokuk szerves részét képezik enzimek amelyek ebben az összefüggésben aktívak.