Tünetek
Közvetlenül olyan trauma után, amely a láb megrándulásához vezetett, fájdalom általában előfordul. Bár ezt különösen a láb mozgása váltja ki, és amikor a padlóra lép, gyakran nyugalmi állapotban is fennáll. Általában a rándulás után perceken belül duzzanat következik be a környező sérülés miatt vér hajók és következményes vérzés a bőr alatt. Ezenkívül a zúzódás (hematoma) gyakran néhány órával a trauma után következik be ugyanezen okból, ami miatt a kificamodott terület kékesnek tűnik. Mivel a szalagok kificamodott állapotban még mindig sértetlenek boka és így még legalább részben teljesítik stabilizáló funkciójukat, legalább elméletileg még mindig lehetséges az ízületre jellemző mozgások végrehajtása, amelyek ezzel szemben csak részben vagy egyáltalán nem lehetségesek egy szakadt szalag vagy törött csont. Abban az esetben, ha a kificamodott lábazonban a mozgás még korlátozható, de ez annak köszönhető, hogy fájdalom vele kapcsolatos.
Diagnózis
Mivel a láb megrándulása, azaz a nyújtás a stabilizáló szalagkészülék hasonló tüneteket okoz a szakadt szalag, orvoshoz kell fordulni annak érdekében, hogy gyorsan megkezdhesse a megfelelő terápiát szalagszakadás vagy egyéb kísérő sérülés esetén, amelynek kezelése nem megfelelő. Az orvos az anamnézis konzultáció során először a pontos tünetekről és a baleset menetéről kérdez, amely gyakran már tájékoztatást nyújt a sérült szerkezetekről. Például a supinatiós a trauma a külső szalag (ligamentum talofibulare anterius) sérülésére jellemző.
Ezt követi a láb vizsgálata, amelynek során tipikus tüneteket, például duzzanatot és zúzódásokat vizsgálnak. Az orvos azt is ellenőrzi, hogy van-e nyomás fájdalom az érintett terület felett kiváltható. Specifikus szalagvizsgálatokat használnak annak megállapítására, hogy a láb rendellenesen mozgékony-e, ami valószínűleg a szakadt szalag vagy akár törött csont. Az említett sérülések kizárása érdekében egy Röntgen a láb és boka ízületet gyakran vesznek. Ritka esetekben más képalkotó intézkedések, például MRI (mágneses rezonancia képalkotás) vagy CT (számítógépes tomográfia) szükségesek ahhoz, hogy kizárják a csont vagy a porcogó.
