Tünetek
Az első klinikai tünetek néhány hét múlva vagy még korábban jelentkeznek. Fejfájás (35%), az epilepsziás rohamok (30%) és a pszichés változások (16%) a leggyakoribb kezdeti tünetek. A tumor térfoglaló hatása és a cerebrospinalis folyadék áramlásának (cerebrospinalis folyadék keringése) következtében megnövekedett koponyaűri nyomás okozza fejfájás, hányinger, hányás és a daganat (ödéma) a látóideg (torlódás papilla), amely látászavarhoz vezethet.
Bénulás a daganat tágulása miatt is bekövetkezhet. A tünetek rohamszerű súlyosbodása a tumor vérzésének (apoplektikus glioma) következménye, és nem ritka. A számítógépes tomográfiában (CT) a glioblastomákat változó sűrűség, homályos tumorhatárok, centrális jellemzi elhalás a daganaton belül és a daganat körüli nagy ödéma (peritumorális ödéma).
A kontrasztanyag beadása után olyan anyag, amely növeli a kép kontrasztját, a kontrasztanyag felhalmozódása (felhalmozódása) következik be, különösen a daganat peremzónájában. Kis daganatok esetén egy gyűrűszerkezet válik láthatóvá, nagyobb daganatoknál füzérképződés. A daganatos vérzések a glioblastomák körülbelül 7% -ában láthatók.
Az MRI a agy mutatja a tumor terjedését, részben a bár. A kontrasztanyag beadása után a kontrasztanyag felhalmozódik a szilárd tumorrészekben. A tipikus MRI kép a glioblastoma magában foglalja a maradék vérzést és a kiterjedt ujjalakú peritumorális ödéma.
Nehéz lehet azonban megkülönböztetni egy nagy, nekrotikus anyagot agy áttét és egy agy tályog. Az angiográfia elvégezhető kiegészítően, de már nem a szokásos diagnosztikai eljárás a glioblastoma. Ebben az eljárásban kontrasztanyagot injektálunk a vér hajók és az ereket diagnosztikai képalkotó technikákkal, például röntgensugárral vagy MRI-vel vizualizáljuk.
Az angiográfia a glioblastomákban a kontrasztanyag felhalmozódása mutatkozik a patológiában hajók az esetek 60-70% -ában. A daganatból kifolyó vénák már az artériás fázisban jelennek meg („korai vénák”), ami azt mutatja, hogy a vér az erekbe az arteriovenózus anasztomózisokon keresztül. A gyanú a glioblastoma gyakran képalkotó eljárás segítségével vetik fel.
A legtöbb esetben ez a mágneses rezonancia képalkotás. A tipikus lelet homogén (egységes) szerkezet nélküli daganatot mutat. A szilárd részek (rögzített részek) nagyon jól vannak ellátva vér és ezért sok kontrasztanyagot szív fel.
Ez első pillantásra észrevehető. Nagyon fényesek, és szó szerint ragyognak az MRI képen. Ezenkívül mindig vannak kontrasztanyag-mélyedések (azok a területek, amelyek nem tűnnek fényesnek az MRI-n).
Ezek cisztás részek vagy elhalt sejtcsoportok (nekrózisok), ezeket nem a véredény és ezért nem képes elnyelni a kontrasztanyagot. A daganat általában azonnal megjelenik ödémaként (duzzadt sejtek). Gyakran a tumor helyfoglaló hatása már az első diagnózisnál látható, vagyis a középvonalat a daganat növekedése már eltolja. A végső diagnózis érdekében azonban mintát kell venni és mikroszkóp alatt kell megvizsgálni. Csak a patológus tudja megerősíteni a glioblastoma diagnózisát.
