Tünetek -> Mi a Borderline és hogyan kell kezelni
Annak érdekében, hogy egy rokon megértse a beteget borderline szindróma, nagyjából tudnia kell, mi folyik a betegben és hogyan érzi magát. Természetesen nem lehet beleélni a beteg minden cselekedetébe, de ha egy rokonnak durván van elképzelése arról, hogy mit borderline szindróma azt jelenti a páciens számára, hogy sokkal szimpatikusabb (empatikusabb) lehet a páciens iránt, és megérti azt is, hogy egy határon élő beteg rokonaként néha tehetetlen. Betegek a borderline szindróma általában nagyon alacsony az önértékelésük, és nagyon torznak veszik a saját önmagukat.
Ez oda vezethet, hogy bántják önmagukat, vagy a következő pillanatban teljesen eltúlzott képet kaphatnak saját egójukról. Ezeket az identitási rendellenességeket a határ menti betegek hozzátartozói gyakran nehezen viselik, különösen, ha a beteg tesz valamit magával, például lenyírja alsókar or comb apró vágásokkal. A hirtelen bekövetkező erős agressziók vagy erős félelmek nyugtalaníthatják a hozzátartozókat, és egyre kevésbé érthetik megértésüket a határzavarban szenvedő beteg iránt.
Mivel sok betegnél először a pubertáskor jelentkeznek ezek a tünetek, a szülők gyakran nehezen tudják megkülönböztetni, mit lehet elutasítani pubertásként, és mikor kell szakmai segítséget kérni. Mint határon élő beteg rokona fontos, hogy a tüneteket nyíltan és tisztelettel kezeljük. A Borderline szindróma olyan pszichológiai betegség, amely éppúgy cselekvést igényel, mint magas vérnyomás, Például.
Fontos azonban tudni ezt, ellentétben magas vérnyomás például a borderline szindrómára nincs teljes gyógymód. Mindazonáltal a betegek megtanulhatják a betegséggel való együttélést és olyan mértékű kontrollálását, hogy a rokonok számára nem nehéz együtt élni egy borderline szindrómában szenvedő beteggel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a borderline szindróma kezelése nem csupán néhány tabletta, hanem hosszú folyamat, amely sok erőt igényel a betegtől és a hozzátartozóktól. Ezért mindig fontos a nyílt kommunikáció egymással, és mindenekelőtt a rokonnak emlékeznie kell arra, hogy neki is vannak igényei, és bizonyos helyzetek elárasztják. Itt nagyon hasznos, ha a borderline szindrómában szenvedő beteg rokona pszichológiai vagy pszichiátriai segítséget is kér.
Mit tehet családtagként?
A Borderline-szindrómás beteg rokonaként gyakran az az érzésünk, hogy csak tehetetlenül tudunk mellette állni. Sok helyzet túlterheli Önt, és attól tart, hogy a beteg nem lesz újra „normális”. Rokonként ezért fontos segítséget kérni.
A pszichológus segítsége a legalkalmasabb itt, mivel jól képzett a beszélgetésterápiában, és fontos tanácsokat tud adni. Az önsegítő csoportok vagy fórumok szintén nagyon hasznosak lehetnek. Ugyanakkor ugyanolyan fontos, hogy ne felejtsd el a saját életedet, és gondolj magadra.
Az a rokon, aki csak a Borderline-szindrómában szenvedő beteget támogatja, és mindig ott van, hogy mindent elfogjon, sem önmagának, sem a beteg számára nem optimális segítség. Rendkívül fontos az is, hogy ne reagáljunk hisztérikusan vagy pánikszerűen a páciensre, még akkor sem, ha a beteg elvágja magát. Itt fontos, hogy meglehetősen racionálisan cselekedjünk, és csak akkor küldjük a beteget orvoshoz, aki gondoskodik a sebekről.
A pszichiáter ezt követően a pácienssel pontosan elemeznie kell, hogyan jöhetett ez létre, de ez nem a hozzátartozók feladata. Fontos, hogy a hozzátartozó mindig nyugodt maradjon, és ne essen pánikba, még akkor sem, ha ez nehéz. Ugyanakkor a beteg tüneteit komolyan kell venni.
Legkésőbb, amikor a beteg ismételten mély vágásokat vagy hasonlót okoz magának, vagy akár öngyilkossági gondolatokról számol be, a pszichiáter sürgősen olyan kórházi osztályon kell keresni, ahol a beteget hosszabb ideig fekvőbetegként kezelik és figyelik. Itt segíthet abban is, hogy a beteget rokonként kísérjük a beteggel folytatott néhány beszélgetéshez, mivel jobban meg lehet érteni a problémát. Fontos tudni azt is, hogy a tünetek, az úgynevezett kiújulások, mindig súlyosbodnak.
Itt fontos, hogy ne kapcsoljuk össze a beteg viselkedését önmagával. Ehelyett a Bordeline-szindrómás beteg rokonának mindig tisztában kell lennie azzal, hogy az agresszió vagy a túlzott félelmek is a betegség részét képezik, és rokonként meg kell próbálnia megérteni a beteg ezen érzelmeit, és nem ésszerűsíteni őket. Viszont rokonként azt is meg kell engedni, hogy engedje a negatív érzelmeket, és vallja be magának, hogy néha egyszerűen nem tudja, mit tegyen.
Itt fontos, hogy bizonyos távolságot nyerjen. Minden beteg felelős önmagáért, ez különösen igaz a mentális betegségek. A hozzátartozóknak tudniuk kell, hogy nem tudják megmenteni a határszindrómában szenvedő beteget, ezt csak maga a beteg teheti meg.
Ugyanakkor meg kell próbálnia elfogadni a másik ember sokszínűségét. Rokonként nem lehet megérteni, mi folyik a borderline szindrómás betegben, és ezt eleinte nehéz elfogadni. Fontos azonban, hogy ne a saját racionális normáit alkalmazzuk, hanem inkább elfogadjuk, hogy minden ember más és más dönti el, hogyan akarja élni az életét.
A sorozat összes cikke:
