A venográfia egy radiológiai eljárás, amelyet a vénás rendszer, különösen a lábak vénáinak képmásolására használnak. A legtöbb esetben a javallat gyanúja merül fel trombózis or vastagbél. A sugárzás miatt és kontrasztanyag a venográfia expozíciója, a szonográfiát egyre inkább a vénák képalkotásának alternatívájaként alkalmazzák.
Mi a venográfia?
A venográfia egy radiológiai eljárás, amelyet a vénás rendszer, különösen a lábak vénáinak képmásolására használnak. A venográfia kifejezés a flebográfia. Ez egy diagnosztikus radiológiai eljárás, amely képi vénákat képez, és lehetővé teszi az orvos számára a vénás struktúrák értékelését. Flebográfia a phlebology területén zajlik, és ez az egyik leginformatívabb diagnosztikai eszköz a trombák kimutatására. Különösen gyanús esetekben láb ér trombózis, a venográfia eljárását alkalmazzák. Az egyes vénák vizualizációját a Röntgen kontrasztanyag, amelyet általában a felszíni epifascialis vénákba adagolnak. A radiológiai diagnosztikai eljárás során a funkcionális képek eltérő módon alkalmazott időablakokban zajlanak, amelyek lehetővé teszik a vénás rendszer sokkal részletesebb értékelését. Az eljárást ritkán alkalmazzák a felsőtest nagyobb vena cavae-ján. A venográfia alternatívájaként szonográfia történhet, amelyet gyakrabban alkalmaznak, mint a sugárzásos venográfiát, különösen a nagyobb kaliberű vénákon.
Funkció, hatás és célok
Láb flebográfia a leggyakoribb venográfia. A vizsga elvégzéséhez egy torlót, más néven bilincset helyeznek a boka az álló beteg területe. A vénák képalkotása érdekében a beteget kontrasztanyaggal injektálják a ér a lábfej hátsó részén. A kontraszt beadása után röntgenfelvételt készítenek a láb, más néven célképek. A kar phlebográfiájában a vizsgáztató a leírt eljárással analóg módon jár el. A Röntgen a képeket ezért különösen gyanús esetekben használják trombózis, mert a trombózisokat a képek úgy fejezik ki, mint kontrasztanyag mélyedése az ér folyamata alatt. A trombózisok elzáródások vér vérrögök és a venográfia segítségével egyértelműen azonosíthatók. Az eljárás során a venográfia úgynevezett phlebogramot állít elő, amely az orvos számára a trombózis jeleit és a vastagbél sőt okaik is. A legtöbb esetben a venográfiai vizsgálatokat az orvostudományban más vizsgálati eljárásokkal kombinálva alkalmazzák, például kiegészítik vagy kiegészítik őket. Néha a venográfiát leggyakrabban duplex szonográfiával kombinálják, így különösen eredménytelen duplex szonográfia esetén. Bár a vénákat már kevésbé megterhelő eljárásokkal lehet leképezni, a venográfiának mégis megvannak az előnyei, különösen az elágazó és vékony alsó láb or alsókar. Az eljárás bonyolultabbaknál is előnyöket kínál vastagbél vagy betegeknél poszttrombotikus szindróma. Az eljárásnak előnyei vannak a vénás szelepek képalkotásának más módszereivel szemben is. Mivel a venográfia még mindig a legmegbízhatóbb információkhoz kapcsolódik, gyakran használják visszeres kezelésre ér műtét és annak előkészítése. Csak ritka esetekben végeznek phlebográfiát a nagyokon vena cava a felsőtest területén. Ugyanez vonatkozik a hasi régióra is. Az itt alkalmazott technika hasonló az imént leírtakhoz, de általában nagyobb mennyiségű kontrasztanyagot és nagyobb áramlási sebességet igényel. Az eljárás ezen változatát gyakran felső vagy alsó kavográfiának nevezik. A venográfia ezen változatát azonban mára szinte teljesen felváltotta számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás, mivel mindkét eljárás lényegesen több kiegészítő információt nyújt megközelítőleg azonos szintű feszültség a szervezeten. A phlebográfia legnagyobb előnyének az elágazó vagy komplex vénás rendszerek teljes vizualizációját tekintik, amely nagyobb távolságra is elvégezhető. Ezenkívül a venográfia lehetővé teszi a funkcionális sajátosságok képi dokumentálását, mivel ezek a végtagok mozgásakor vagy a vénás rendszer helyzetének megváltozása során jelentkezhetnek.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Radiológiai eljárásként a venográfia néhány kockázattal és mellékhatással jár. Ide tartozik például az a sugárterhelés, amelyet a betegeknek át kell esniük az eljárás során. Eközben ez az expozíció rendkívül alacsony, és csak ritkán jár tényleges következményekkel. Valamivel magasabb kockázat társul a kontrasztanyag injekciójával, amely allergiát okozhat. Néha a kontrasztanyag leggyakoribb mellékhatása fejfájás és a hányinger. Után kontrasztanyag igazgatás, a beteget arra ösztönzik, hogy ugyanazon a napon sok folyadékot vegyen be, ezáltal a lehető leggyorsabban öblítse ki a hatóanyagot. Ha a kontrasztanyag túl sokáig marad a testben, akkor különösen megterheli a veséket. A venográfiának számos hátránya van az eljárást végző intézmény számára is, nevezetesen a költséges és helyfüggő berendezések, valamint a radiológiai tapasztalattal rendelkező szakemberek iránti igény. Emiatt a vénák értékelésénél ma már gyakran előnyben részesítik a modern alternatívákat, például a szonográfiát. A trombózis kizárható vagy megerősíthető ezzel a kevésbé stresszes eljárással. Nagy kaliberű vénák esetében gyakran használják az MRI-t is, bár ez hasonlóan megterhelő a beteg számára. Minden más vénánál duplex színű Doppler-szonográfia ma már a leggyakrabban használják, mivel ez a módszer nem jár sugárzással, ill kontrasztanyag expozíció a beteg számára. Míg a szonográfiai eljárások általában járóbeteg alapon végezhetők el, az olyan eljárásoknál, mint az MRI, a CT vagy a venográfia, gyakran szükség van a páciens kórházi felvételére.
